Koncert

Előre a gyökerekhez

Nubya Garcia a Müpában

Kritika

A fiatal londoni jazzisták ki­emelkedő szaxofonosa arra kért minket, hogy mozogjunk, ringatózzunk a zenére, hiszen ő is mozgás közben komponál. Ülőkoncert volt, megpróbáltunk a kérésének ülve eleget tenni.

Azt mondják, azért van most tele Anglia kiváló húszas-harmincas zenészekkel, mert a kétezres évek szocdem kormányai az elődeikhez képest korszerűbb és olcsóbb zeneoktatást biztosítottak, amelyet a nem túl jómódú családok is megengedhettek maguknak. Nyilván nem csak ebben áll a Shabaka Hutchings, Moses Boyd, Ezra Collective és egyre fényesebben Nubya Garcia nevével fémjelzett nyüzsgő londoni jazzszcéna sikere.

A harmincéves tenorszaxofonos debütáló albuma, a Source alig két éve jelent meg. Iggy Pop ezt a lemezt ajánlja azoknak, akik azon nyafognak, hogy ma nincsenek jó zenék, és sokan – tisztelgő pályatársak és a kritikusok – a jazz jövőbeli útjának nevezik, amit Garcia csinál: aki reggae-t, soult, dubot, cumbiát és funkot kever a klasszikus műfajelemekkel. Ez még nem lenne elég a pionír címkéjéhez, hiszen a jazz szinte minden más műfajnál könnyebben fogad magába vagy éppen termékenyít meg más stílusokat. A karibi elemek azonban nem puszta fűszerek Garcia zenéjén, hanem identitásának, erejének, lendületének alapvetései. Családja is onnan származik, Dél-Amerika felső csücskéből, de trinidadi apa és guyanai anya gyermeke­ként ő már a londoni Camden Townban született. Szellemisége abban rokon a már említett Shabaka Hutchingsszal, hogy a jazz gyökereit keresi, miközben öntudatosan és markánsan foglalkozik a saját eredetével is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.