Könyv

Elszabadulás

Gál Ferenc: Ház körüli munkák

Kritika

A borító tumultuózus, véres, mégis megkapóan esztétikus antik jelenete a címmel egybeolvasva pontos képet ad a költő elvont paradoxonokra építő, ugyanakkor életteli iróniával dolgozó lírai gondolkodásáról.

Hogyan is lenne már ház körüli munka a kérők lemészárlása, amit a Louvre-ból vett görög vázakép reprodukcióján látunk? De ha jobban belegondolunk, végül is miért ne lenne az? Nem csak a ház, a házkörüliség vagy a munka fogalmát feszítik-tágítják ki ezek a költemények, de a saját versbeszédük által behatárolható terület korlátait is folyamatosan kifelé lökdösik, miközben magára a lírára mint eszközre és mint hagyományra is frissen és szellemesen reflektálnak.

A kép, a cím és a beltartalom e költészetben mindig is sajátos korrelációban állt egymással. Afféle védjegyként is értelmezhető ez, és a gyakorlott Gál Ferenc-olvasó eleve valamiféle pozitív, játékos gyanakvással közelít a címeihez, gondoljunk Az élet sűrűjében, az Ódák és más tagadások, illetve az Újabb jelenetek a bábuk életéből című korábbi munkáira. Ám hiába gyanakvás, tapasztalat, asszociációs felkészültség, nem olyan feladványok ezek, amelyeknek lenne egyértelmű megfejtésük. Pontosabban nem az a lényeges kérdés, hogy akkor most végül is mit jelent ez az egész. Az a fontos, hogyan szólalnak meg a versek, hogyan járják körül a maguk sajátos témáit, és hogyan lépnek úgy párbeszédbe az olvasóval az egyes szövegek, hogy közben nem válnak sem túl enigmatikussá, sem csont nélkül értelmezhetővé.

A legújabb kötetben további címek (sem az egyes verseknek, sem a ciklusoknak nincsenek címei) nem segítik az orientációt. Az első vers például ezzel indít: „Ahelyett hogy magára maradna / a démonokkal. Nekiállna / ablakot pucolni, főzni / vagy a mandragóra sikolyától / rettegni tévéfotelban, / eljöhetne sárga busszal hozzám.” Nagyon szorosan, szinte szétfeszegethetetlenül vannak egymásra préselve a különböző rétegek. De hát Gál Ferenc költészetének korábban sem a különféle komponensek szétválaszthatóságának, és ilyeténképpen megvizsgálható viszonyának a kérdése volt a tét, hanem az összkép vagy összhangzat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.