Kiállítás

Emlékezetrétegek

Bolyongások. Ország Lili Kiscellben

Kritika

A Kiscelli Múzeum templomterében megrendezett életmű-kiállítás több szálon kívánja megragadni, illetve körüljárni Ország Lili (1926–1979) érzékeny és titokzatos művészetét. Ehhez közel 50 festményt és 70 grafikai lapot mutat be, amelyek (néhány kivétellel) a múzeum gyűjteményéből származnak; az anyag különlegessége, hogy mégis lefedi az életmű csomópontjait.

 Ráadásul a múzeum – illetve jogelődje – volt az első, amely még Országtól magától is vásárolt műveket. A Fővárosi Képtár honlapján azt olvashatjuk, hogy „a kiállítás célja új tudományos eredmények közvetítése”. Maga a tárlat a kiállítás alkalmából megjelent monográfián alapul, amely összefoglalja a kurátor, Árvai Mária 2019-ben írt doktori dolgozatát és az ahhoz kapcsolódó tíz­éves kutatómunkáját. Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy tudományos közönségnek szánt „komplexumot” adaptálni az életművet nem vagy alig ismerő közönségnek, főként, ha nem is mellékelnek hozzá – mint ahogy a könyvben sem – biográfiát (ha volt is valahol, azt nagyon eldugták). E nélkül a befogadónak magának kell kisakkoznia az időrendiséget, ami elég nehéz feladat például a közel egy időben keletkezett „mellékvágányok” és fő művek útvesztőjében. Pedig a látványtervező, Kálmán Eszter mindent megtett. A kiállításnak szép az íve, kitágulása és szárnyalása az apszis felé. Az viszont zavaró, hogy korfestő elemként hatvanas évekbeli bútorok és tárgyak is helyet kaptak (mellesleg a kétezres évek elején magam is ültem egy kiállított székhez nagyon hasonlón az egyik munkahelyemen). Ezzel ugyanis nemcsak egyfajta időkapszulába zárták az életművet, hanem rejtetten azt is „üzenik”, hogy a műalkotások önmagukban, a kontextus (a kor ismerete) nélkül meg sem érthetők. Pedig e művek nagy része még „él”, és ma is elemi erővel hat. Ezt a művészettörténészi hozzáállást ellensúlyozza a kurátori szövegekből sokszor kiolvasható szakmai lelkesedés, az az öröm, hogy Árvai Mária a kutatásai során milyen fontos, addig nem ismert adatokhoz és tényekhez fért hozzá. Magát a könyvet komolyan ajánlanám a jövő művészettörténészeinek – már ha létezik még a jövőben ez a szakma.

A kiállításnak két vezérmotívuma van: az emlékezés és az emlékezet témája, illetve a templom mint tér és mint metafora. A romjai­ban is egyszerre szakrális és deszakralizált kiscelli templomtér, mint burok fogja körbe Ország műveit. E térben a művész ugyan sosem járt, csak a kertben található szobortemetőben – de életre kelnek mégis Ország (pravo­szláv ortodox) templomokkal kapcsolatos élményei, templomkifestési vágya, illetve a végső meglátása, miszerint a „templom az az emberben belül van”, mint az emlékek őrzője, vagy mint a traumafeldolgozás színhelye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.