Kiállítás

Emlékezetrétegek

Bolyongások. Ország Lili Kiscellben

Kritika

A Kiscelli Múzeum templomterében megrendezett életmű-kiállítás több szálon kívánja megragadni, illetve körüljárni Ország Lili (1926–1979) érzékeny és titokzatos művészetét. Ehhez közel 50 festményt és 70 grafikai lapot mutat be, amelyek (néhány kivétellel) a múzeum gyűjteményéből származnak; az anyag különlegessége, hogy mégis lefedi az életmű csomópontjait.

 Ráadásul a múzeum – illetve jogelődje – volt az első, amely még Országtól magától is vásárolt műveket. A Fővárosi Képtár honlapján azt olvashatjuk, hogy „a kiállítás célja új tudományos eredmények közvetítése”. Maga a tárlat a kiállítás alkalmából megjelent monográfián alapul, amely összefoglalja a kurátor, Árvai Mária 2019-ben írt doktori dolgozatát és az ahhoz kapcsolódó tíz­éves kutatómunkáját. Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy tudományos közönségnek szánt „komplexumot” adaptálni az életművet nem vagy alig ismerő közönségnek, főként, ha nem is mellékelnek hozzá – mint ahogy a könyvben sem – biográfiát (ha volt is valahol, azt nagyon eldugták). E nélkül a befogadónak magának kell kisakkoznia az időrendiséget, ami elég nehéz feladat például a közel egy időben keletkezett „mellékvágányok” és fő művek útvesztőjében. Pedig a látványtervező, Kálmán Eszter mindent megtett. A kiállításnak szép az íve, kitágulása és szárnyalása az apszis felé. Az viszont zavaró, hogy korfestő elemként hatvanas évekbeli bútorok és tárgyak is helyet kaptak (mellesleg a kétezres évek elején magam is ültem egy kiállított székhez nagyon hasonlón az egyik munkahelyemen). Ezzel ugyanis nemcsak egyfajta időkapszulába zárták az életművet, hanem rejtetten azt is „üzenik”, hogy a műalkotások önmagukban, a kontextus (a kor ismerete) nélkül meg sem érthetők. Pedig e művek nagy része még „él”, és ma is elemi erővel hat. Ezt a művészettörténészi hozzáállást ellensúlyozza a kurátori szövegekből sokszor kiolvasható szakmai lelkesedés, az az öröm, hogy Árvai Mária a kutatásai során milyen fontos, addig nem ismert adatokhoz és tényekhez fért hozzá. Magát a könyvet komolyan ajánlanám a jövő művészettörténészeinek – már ha létezik még a jövőben ez a szakma.

A kiállításnak két vezérmotívuma van: az emlékezés és az emlékezet témája, illetve a templom mint tér és mint metafora. A romjai­ban is egyszerre szakrális és deszakralizált kiscelli templomtér, mint burok fogja körbe Ország műveit. E térben a művész ugyan sosem járt, csak a kertben található szobortemetőben – de életre kelnek mégis Ország (pravo­szláv ortodox) templomokkal kapcsolatos élményei, templomkifestési vágya, illetve a végső meglátása, miszerint a „templom az az emberben belül van”, mint az emlékek őrzője, vagy mint a traumafeldolgozás színhelye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.