Kiállítás

Emlékezetrétegek

Bolyongások. Ország Lili Kiscellben

Kritika

A Kiscelli Múzeum templomterében megrendezett életmű-kiállítás több szálon kívánja megragadni, illetve körüljárni Ország Lili (1926–1979) érzékeny és titokzatos művészetét. Ehhez közel 50 festményt és 70 grafikai lapot mutat be, amelyek (néhány kivétellel) a múzeum gyűjteményéből származnak; az anyag különlegessége, hogy mégis lefedi az életmű csomópontjait.

 Ráadásul a múzeum – illetve jogelődje – volt az első, amely még Országtól magától is vásárolt műveket. A Fővárosi Képtár honlapján azt olvashatjuk, hogy „a kiállítás célja új tudományos eredmények közvetítése”. Maga a tárlat a kiállítás alkalmából megjelent monográfián alapul, amely összefoglalja a kurátor, Árvai Mária 2019-ben írt doktori dolgozatát és az ahhoz kapcsolódó tíz­éves kutatómunkáját. Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy tudományos közönségnek szánt „komplexumot” adaptálni az életművet nem vagy alig ismerő közönségnek, főként, ha nem is mellékelnek hozzá – mint ahogy a könyvben sem – biográfiát (ha volt is valahol, azt nagyon eldugták). E nélkül a befogadónak magának kell kisakkoznia az időrendiséget, ami elég nehéz feladat például a közel egy időben keletkezett „mellékvágányok” és fő művek útvesztőjében. Pedig a látványtervező, Kálmán Eszter mindent megtett. A kiállításnak szép az íve, kitágulása és szárnyalása az apszis felé. Az viszont zavaró, hogy korfestő elemként hatvanas évekbeli bútorok és tárgyak is helyet kaptak (mellesleg a kétezres évek elején magam is ültem egy kiállított székhez nagyon hasonlón az egyik munkahelyemen). Ezzel ugyanis nemcsak egyfajta időkapszulába zárták az életművet, hanem rejtetten azt is „üzenik”, hogy a műalkotások önmagukban, a kontextus (a kor ismerete) nélkül meg sem érthetők. Pedig e művek nagy része még „él”, és ma is elemi erővel hat. Ezt a művészettörténészi hozzáállást ellensúlyozza a kurátori szövegekből sokszor kiolvasható szakmai lelkesedés, az az öröm, hogy Árvai Mária a kutatásai során milyen fontos, addig nem ismert adatokhoz és tényekhez fért hozzá. Magát a könyvet komolyan ajánlanám a jövő művészettörténészeinek – már ha létezik még a jövőben ez a szakma.

A kiállításnak két vezérmotívuma van: az emlékezés és az emlékezet témája, illetve a templom mint tér és mint metafora. A romjai­ban is egyszerre szakrális és deszakralizált kiscelli templomtér, mint burok fogja körbe Ország műveit. E térben a művész ugyan sosem járt, csak a kertben található szobortemetőben – de életre kelnek mégis Ország (pravo­szláv ortodox) templomokkal kapcsolatos élményei, templomkifestési vágya, illetve a végső meglátása, miszerint a „templom az az emberben belül van”, mint az emlékek őrzője, vagy mint a traumafeldolgozás színhelye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.