Rádió

Lajos bácsinak jár a dicséret

Képtelen Krónika podcast

Kritika

A Képtelen Krónikára más, általunk hallgatott podcastokban többször hivatkoztak ugyan, de mi magunk sokáig nem mentünk utána, noha a történelmi podcast műfaja – amiként a KK is definiálja magát – közel áll a szívünkhöz.

A podcasthallgatásnak van egy elég erős lutri faktora: véletlenszerű, hogy éppen mire kattintunk és mire nem, kevéssé következik egyik műsor hallgatásából a másik, sőt még a kereshetőség sem olyan problémátlan ügy, mint ahogy azt a mesterséges intelligencia korának küszöbén toporogva gondolnánk. Egyszóval: elég használhatatlanok a podcastmegosztó platformok.

Ám ha hamarabb is kezdhettük volna az ismerkedést a Képtelen Krónikával, a suttogó propaganda által magasra srófolt várakozásainkat sajnálatos módon a hallottak nem teljesítették be hiánytalanul. Pedig a 46. epizódjánál tartó sorozatnak, ha nem is nagy, de elég lelkes rajongótábora van a különböző online közösségi oldalakon. És az ajánlót is mintha nekünk írták volna: „Ha érdekel a történelem vagy csak a jó sztorik, neked ajánljuk a KK-t, csak mindvégig tartsd fejben mottónkat: »Ez nem shaming, ez történelem.«” Igaz, ezt a mottót nem teljesen értjük. Mindezek után úgy festett a legutóbbi adás, hogy a műsor egyik házigazdája, Stöki, behozott egy könyvet a stúdióba, felolvasott belőle különböző részeket, majd a két másik házigazda, bizonyos Grath és Mazur az elhangzottakra reagált néhány szóban, azokat is sajnálatosan sok szóviccel fűszerezve.

Mindez teljesen rendben van, végül is azt tesz fel az ember „a zinternetre”, amit akar, de ismeretterjesztésnek nevezni ezt a produkciót kicsit erős, mint ahogy a szórakoztatásnak is el tudjuk képzelni ennél szofisztikáltabb formáit. A könyv, amely a műsor alapját, gerincét és hangzó anyagának jelentős részét adta, Gróf Lázár Kálmánnak az eredetileg 1867-ben kiadott Körút az állatkertekben c. munkája volt. Persze nagyszerű dolog újra felfedezni a kulturális emlékezetből kihullott írásokat, és felfedezésünket a köz elé tárni, csak hát, ha ez a „felfedezés” csak úgy lóg a levegőben, akkor annak a hatása is elmarad majd. Például ez a 19. századi könyv még csak igazi kuriózumnak sem számít, mivel 2014-ben a Fővárosi Állat- és Növénykert reprint kiadásban ismét hozzáférhetővé tette. A szerző életrajzának felgöngyölítéséhez forrásként citált két online cikk is arról árulkodik, hogy nagy kutatómunka nem előzte meg a stúdiózást. Lehet ezt így is persze, de akkor magában a műsorban kellene valamiképp ellensúlyozni a mélység, illetve a felkészültség hiányát. Például azzal, hogy szórakoztatóan beszélünk a megidézett műről. Ellenben az, hogy gépiesen beolvassuk (alighanem monitorról) a szerzői életrajzot, minden, csak nem szórakoztató. Aztán meg a műsor nagyobb részét kitevő szótári kalandozás is erősen megúszós tartalomkészítésnek hat. Volt idő, amikor hasonló témákkal kapcsolatban például hozzáértő szakembereket is megkerestek. Ezek az idők nyilvánvalóan elmúltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.