Rádió

Lajos bácsinak jár a dicséret

Képtelen Krónika podcast

Kritika

A Képtelen Krónikára más, általunk hallgatott podcastokban többször hivatkoztak ugyan, de mi magunk sokáig nem mentünk utána, noha a történelmi podcast műfaja – amiként a KK is definiálja magát – közel áll a szívünkhöz.

A podcasthallgatásnak van egy elég erős lutri faktora: véletlenszerű, hogy éppen mire kattintunk és mire nem, kevéssé következik egyik műsor hallgatásából a másik, sőt még a kereshetőség sem olyan problémátlan ügy, mint ahogy azt a mesterséges intelligencia korának küszöbén toporogva gondolnánk. Egyszóval: elég használhatatlanok a podcastmegosztó platformok.

Ám ha hamarabb is kezdhettük volna az ismerkedést a Képtelen Krónikával, a suttogó propaganda által magasra srófolt várakozásainkat sajnálatos módon a hallottak nem teljesítették be hiánytalanul. Pedig a 46. epizódjánál tartó sorozatnak, ha nem is nagy, de elég lelkes rajongótábora van a különböző online közösségi oldalakon. És az ajánlót is mintha nekünk írták volna: „Ha érdekel a történelem vagy csak a jó sztorik, neked ajánljuk a KK-t, csak mindvégig tartsd fejben mottónkat: »Ez nem shaming, ez történelem.«” Igaz, ezt a mottót nem teljesen értjük. Mindezek után úgy festett a legutóbbi adás, hogy a műsor egyik házigazdája, Stöki, behozott egy könyvet a stúdióba, felolvasott belőle különböző részeket, majd a két másik házigazda, bizonyos Grath és Mazur az elhangzottakra reagált néhány szóban, azokat is sajnálatosan sok szóviccel fűszerezve.

Mindez teljesen rendben van, végül is azt tesz fel az ember „a zinternetre”, amit akar, de ismeretterjesztésnek nevezni ezt a produkciót kicsit erős, mint ahogy a szórakoztatásnak is el tudjuk képzelni ennél szofisztikáltabb formáit. A könyv, amely a műsor alapját, gerincét és hangzó anyagának jelentős részét adta, Gróf Lázár Kálmánnak az eredetileg 1867-ben kiadott Körút az állatkertekben c. munkája volt. Persze nagyszerű dolog újra felfedezni a kulturális emlékezetből kihullott írásokat, és felfedezésünket a köz elé tárni, csak hát, ha ez a „felfedezés” csak úgy lóg a levegőben, akkor annak a hatása is elmarad majd. Például ez a 19. századi könyv még csak igazi kuriózumnak sem számít, mivel 2014-ben a Fővárosi Állat- és Növénykert reprint kiadásban ismét hozzáférhetővé tette. A szerző életrajzának felgöngyölítéséhez forrásként citált két online cikk is arról árulkodik, hogy nagy kutatómunka nem előzte meg a stúdiózást. Lehet ezt így is persze, de akkor magában a műsorban kellene valamiképp ellensúlyozni a mélység, illetve a felkészültség hiányát. Például azzal, hogy szórakoztatóan beszélünk a megidézett műről. Ellenben az, hogy gépiesen beolvassuk (alighanem monitorról) a szerzői életrajzot, minden, csak nem szórakoztató. Aztán meg a műsor nagyobb részét kitevő szótári kalandozás is erősen megúszós tartalomkészítésnek hat. Volt idő, amikor hasonló témákkal kapcsolatban például hozzáértő szakembereket is megkerestek. Ezek az idők nyilvánvalóan elmúltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.