Könyv

Extraprofik

Várhegyi Éva: A bankrendszer elfoglalása. Hogyan állítja szolgálatába a bankokat a politikai hatalom?

Kritika

Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a magyarországi bankszektor leuralása csak újabb tétel az autópálya-építő cégek, a szállodaláncok vagy a tojáspiac mellett; a ’tuggyukkik’ ezt is megpróbálják lenyúlni.

Valójában a bankszektor nem vethető össze egyetlen más piaci szegmenssel vagy ágazattal sem annak speciális és mindenre kiterjedő volta miatt.

Állandó szerzőnk, Várhegyi Éva ezt a folyamatot, a bankszektor leuralását és annak kockázatait, társadalmi költségét és közvetlen árát mutatja be könyvében. (A könyv, bár épít a szerző lapunkban írt Ekotrip c. publicisztikasorozatára is, önálló, külön mű – a szerk.) De sokkal több ez a történet annál, mint hogy jött Mészáros Lőrinc, és övé lett az ország második legnagyobb bankja. Egyrészt mert a bankszektorban egyáltalán nem Mészáros Lőrinc a legizgalmasabb figura, másrészt mert ez a történet sokkal korábbra nyúlik vissza, abba az időbe, amikor Mészáros még valószínűleg azzal foglalkozott, hogy a teflontömítést szakszerűen tekerje a háromnegyed colos csőre.

Talán nem mindenkinek lesz ez könnyű olvasmány, annak ellenére sem, hogy a szerző igyekszik közérthetően elmagyarázni, mi miért történt az elmúlt nagyjából harminc évben. Nem árt valamennyire tisztában lenni, hogy ki kicsoda a szektorban, de közgazdászdiploma azért nem kell. Kérdés, hogy ki az ideális olvasó? Talán az, aki kellő információval rendelkezik, hogy érdeklődjön, de mégis megtud olyat, amit eddig nem tudott.

A bankszektor lenyúlása nagyjából a kétszintű bankrendszer kiépítése után, a rendszerváltással egy időben kezdődött. Kulcsfontosságú volt, hogy akkor ki milyen pozíciót tudott fogni, és azt a későbbiekben hogyan tudta hasznosítani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.