Valójában a bankszektor nem vethető össze egyetlen más piaci szegmenssel vagy ágazattal sem annak speciális és mindenre kiterjedő volta miatt.
Állandó szerzőnk, Várhegyi Éva ezt a folyamatot, a bankszektor leuralását és annak kockázatait, társadalmi költségét és közvetlen árát mutatja be könyvében. (A könyv, bár épít a szerző lapunkban írt Ekotrip c. publicisztikasorozatára is, önálló, külön mű – a szerk.) De sokkal több ez a történet annál, mint hogy jött Mészáros Lőrinc, és övé lett az ország második legnagyobb bankja. Egyrészt mert a bankszektorban egyáltalán nem Mészáros Lőrinc a legizgalmasabb figura, másrészt mert ez a történet sokkal korábbra nyúlik vissza, abba az időbe, amikor Mészáros még valószínűleg azzal foglalkozott, hogy a teflontömítést szakszerűen tekerje a háromnegyed colos csőre.
Talán nem mindenkinek lesz ez könnyű olvasmány, annak ellenére sem, hogy a szerző igyekszik közérthetően elmagyarázni, mi miért történt az elmúlt nagyjából harminc évben. Nem árt valamennyire tisztában lenni, hogy ki kicsoda a szektorban, de közgazdászdiploma azért nem kell. Kérdés, hogy ki az ideális olvasó? Talán az, aki kellő információval rendelkezik, hogy érdeklődjön, de mégis megtud olyat, amit eddig nem tudott.
A bankszektor lenyúlása nagyjából a kétszintű bankrendszer kiépítése után, a rendszerváltással egy időben kezdődött. Kulcsfontosságú volt, hogy akkor ki milyen pozíciót tudott fogni, és azt a későbbiekben hogyan tudta hasznosítani.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
