Injun az is, ha két idegen úgy sétál el egymás mellett az utcán, hogy összeér a ruhájuk; ha pedig összeházasodnak, az azért történhet meg, mert előzőleg 8000 rétegnyi injun volt közöttük.
Mindezt a film főhősnője, Nora meséli el egy romantikus estén Arthurnak, azzal a nem titkolt céllal, hogy elcsábítsa. Ők ketten egy New York melletti írótáborban találkoztak, rokon lelkek tehát, hamarosan azonban egyértelművé válik, hogy van a nő életében valaki, akivel az injun még szorosabban összeköti. Nora a szüleivel emigrált Dél-Koreából, eredeti hazája a felhőtlen gyerekkort jelenti számára, s persze a legjobb barátját és lelki társát, Heszungot. A 20-as éveikben lépnek kapcsolatba ismét egymással az interneten, ekkor az ártatlan gyermeki játékok helyett már két fiatal online románca bontakozik ki előttünk. A találkozás azonban ilyen-olyan okokból nem jöhet létre, az élet pedig nem vár, kegyetlenül rohan tovább. Ezt jelzi a három fejezet közötti váltáskor olvasható felirat is: „12 évvel később” (12 years later) helyett „12 év telik el” (12 years pass). A háromfelvonásos mozi utolsó részében immár érett, felnőtt emberekként találkozhatunk a figurákkal: Nora boldog házasságban él Arthurral New Yorkban, életüket pedig valósággal felforgatja, amikor a városba érkezik Heszung, aki mint kiderül, egyedül azért utazta át a fél világot, hogy újra láthassa gyerekkori társát.
A balladisztikus történetmesélésnek köszönhetően keveset látunk a szereplők életéből, kénytelenek vagyunk tehát mi magunk kitömködni a lyukakat. Mindvégig Heszung marad a legrejtélyesebb figura: az interneten és New Yorkban is ő keresi meg Norát – de életéről nem sokat tudunk azonkívül, hogy a legendásan szigorú ázsiai munkakultúrában tapossa a mókuskereket. Egy elszalasztott lehetőséget lát a nőben, esetleg a boldogságot, amelyben soha nem lehetett része? Vagy ő lenne az a típusú romantikus alak, aki képes egy egész életen át ugyanazon nő után sóvárogni, míg társa csak jóval pragmatikusabb ennél? Hasonló talány, hogy mit érezhet pontosan Nora Heszung iránt. Az kiderül, hogy még felnőttként is koreaiul álmodik, így valósággal felvirul, amikor angol helyett az anyanyelvén társaloghat valakivel – ennél többet nem tudunk meg arról, mit érez egykori barátja iránt. Lehet, hogy nem is annyira egy romantikus partnert, mint inkább a nosztalgiát, az emlékekben megszépülő Dél-Koreát testesíti meg számára Heszung? A film csak elindítja a gondolatainkat, de a kérdéseinkre nem kínál megoldást.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
