Film

Mikromágia

Celine Song: Előző életek

  • SzSz
  • 2024. február 7.

Kritika

Injun – a koreai szó jelentése végzet vagy gondviselés, és ez az Előző életek középpontjában álló idea is. A buddhizmusban gyökerező szó azt hivatott kifejezni, hogy ha a lelkek egy előző életben már találkoztak, a következőkben is egymás mellé sodródnak.

Injun az is, ha két idegen úgy sétál el egymás mellett az utcán, hogy összeér a ruhájuk; ha pedig összeházasodnak, az azért történhet meg, mert előzőleg 8000 rétegnyi injun volt közöttük.

Mindezt a film főhősnője, Nora meséli el egy romantikus estén Arthurnak, azzal a nem titkolt céllal, hogy elcsábítsa. Ők ketten egy New York melletti írótáborban találkoztak, rokon lelkek tehát, hamarosan azonban egyértelművé válik, hogy van a nő életében valaki, akivel az injun még szorosabban összeköti. Nora a szüleivel emigrált Dél-Koreából, eredeti hazája a felhőtlen gyerekkort jelenti számára, s persze a legjobb barátját és lelki társát, Heszungot. A 20-as éveikben lépnek kapcsolatba ismét egymással az interneten, ekkor az ártatlan gyermeki játékok helyett már két fiatal online románca bontakozik ki előttünk. A találkozás azonban ilyen-olyan okokból nem jöhet létre, az élet pedig nem vár, kegyetlenül rohan tovább. Ezt jelzi a három fejezet közötti váltáskor olvasható felirat is: „12 évvel később” (12 years later) helyett „12 év telik el” (12 years pass). A háromfelvonásos mozi utolsó részében immár érett, felnőtt emberekként találkozhatunk a figurákkal: Nora boldog házasságban él Arthurral New Yorkban, életüket pedig valósággal felforgatja, amikor a városba érkezik Heszung, aki mint kiderül, egyedül azért utazta át a fél világot, hogy újra láthassa gyerekkori társát.

A balladisztikus történetmesélésnek köszönhetően keveset látunk a szereplők életé­ből, kénytelenek vagyunk tehát mi magunk kitömködni a lyukakat. Mindvégig Heszung marad a legrejtélyesebb figura: az interneten és New Yorkban is ő keresi meg Norát – de éle­té­ről nem sokat tudunk azonkívül, hogy a legendásan szigorú ázsiai munkakultúrában tapossa a mókuskereket. Egy elszalasztott lehetőséget lát a nőben, esetleg a boldogságot, amelyben soha nem lehetett része? Vagy ő lenne az a típusú romantikus alak, aki képes egy egész életen át ugyanazon nő után sóvárogni, míg társa csak jóval pragmatikusabb ennél? Hasonló talány, hogy mit érezhet pontosan Nora Heszung iránt. Az kiderül, hogy még felnőttként is koreaiul álmodik, így valósággal felvirul, amikor angol helyett az anyanyelvén társaloghat valakivel – ennél többet nem tudunk meg arról, mit érez egykori barátja iránt. Lehet, hogy nem is annyira egy romantikus partnert, mint inkább a nosztalgiát, az emlékekben megszépülő Dél-Koreát testesíti meg számára Heszung? A film csak elindítja a gondolatainkat, de a kérdéseinkre nem kínál megoldást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.