Könyv

Szilánkos anyaság

Maarja Kangro: Üveggyermek

  • Kiss Noémi
  • 2024. február 7.

Kritika

Az üveggyerek egy magzat, maga a könyv pedig magzatpróza. E fogalmat Radics Viktória alkotta meg az anyaság és a szülés nehézségeiről szóló zsigeri irodalomra.

Ebben a szövegben van egy észt szerzőnk, aki fordító és író, és aki angolszász irodalmi elméletekkel is foglalkozik. Sokat utazik, előadásokat tart Odesszától Umbriáig. Ő beszél ebben a regényben a saját, soha meg nem élt „anyaságáról”. És arról, hogyan tudta meg a Majdan tüntetések kellős közepén, hogy ismét teherbe esett. És hogy újra el fog vetélni.

Maarja Kangro regénye az utóbbi évek egyik legmegrázóbb olvasmánya. Nem a traumák miatt, abból akad bőven a könyvpiacon, talán túl sok is mostanában. Hanem a felépítése, az apró magzati történetek láncolatai, a tragikum játszmai átnyújtása miatt. A regény egy fiktív napló az elvesztett mesterséges anyaságról, amelyben bizonyos nevek, helyek, orvosi részletek dokumentarista pontossággal vannak ábrázolva. Csak egy dolog nem történik meg soha: az élő, apró, valódi baba története. A csonka fejű megszült bébiknek csöppnyi, Claire feliratú koporsói vannak. „A kísérteties csend, amikor ki-ki a sírba szórja hárommaréknyi kavicsát és homokját.” Pont olyan ez a regény, mint egy képzeletbeli babatemető.

A gügyögés halk marad, a szavak keresése nevetséges, hiábavaló önmarcangolás; a test döbbent csend. Az anyaság pedig maga a végtelen magány. A halál feldolgozása mintegy természetes része a tragikus játéknak.

Kangro egyedülálló hőse többször próbálkozik teherbe esni, de végül sosem ő lesz az anya, hanem mindig mások. A mű azt boncolgatja, milyen ma a társadalom szemében egy nő, aki elvetélt, milyen a kívül rekedt, a be nem teljesült család. Hogyan formálják a kórtermek, a lakóparkok és a városi élet információs zajai az anyák zárt világát, az apró gyerekeikkel eltöltött egyhangú életét. Milyen a terhes nők élete? A női boldogság itt fura módon csak egy képzelt öröm, hiszen olyasvalaki írja meg az anyasága történetét, aki sose látta gyerekét, csak nagyon vágyott rá, és csak majdnem hordta ki. Az átlátszó üveggyermek egy magzat képe az ultrahangképernyőn. (A kötet címe Sylvia Plath Üvegbúra metaforáját kölcsönözte.) Hogy milyen lett volna, ha megszületik? Sosem derülhet ki. Beney Zsuzsa tudott így költészetet írni egy halott gyerekről. A születésről van magzatprózánk is, de ilyesmi, mint ez a radikális észt „magzatnapló”, „anyavesztésnapló”, nincs.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.