Lemez

„Ez nekem majdnemhogy ugyanaz”

Dresch Quartet: Árnyékban; Dresch Vonós Quartet: Ongaku

Kritika

Amióta egyszerre jelent meg a két lemez – egy Dresch Mihály jazzkvartettjével, egy meg a népzenei együttesével –, azóta keresem a választ, hogy mi ennek az üzenete?

A rövid válasz nyilvánvaló, hiszen Dresch mindenkinél alaposabban hozta közös nevezőre a két hagyományt, a Coltrane-t követő irányzatot a jazzben és az autentikus Kárpát-medencei, táncházban újraéledt zenét a nyolcvanas évek óta. Persze a két lemez megjelenésének időbeli egybeesése véletlen is lehetett, aligha volt kiszámítható a muzsikusok élete az utóbbi egy-két évben. „Árnyékban” voltak – ahogy a Dresch Quartet új lemezének címe is ez, és a járvány miatti kényszerpályák adhatják az egybeesés egyik lehetséges magyarázatát. A cím­adó témát Dresch tenorszaxofonon játssza, és a soundja kifejezetten fedett, lebeg a ritmus­szekció nagyon bluesos, késleltetetten is feszes ostinatója fölött. Amikor a szám indul, még senki nem számíthat rá, hogy Dresch – Lukács Miklós gondolatébresztő cimbalomszólója után – énekel is, méghozzá ezzel a szöveggel: „Haj, bánat, bánat, keserűség! Még a testvér is ellenség.” Milyen jól jöhetne a jazzegyütteseknek – jegyezhetnénk meg epésen ezen a ponton –, ha a népdalszövegek egyszerűségével tudnák kifejezni mondandójukat: lám, Dresch ennyiben összefoglalta az ország aktuálisan legnagyobb, fájó és maró problémáját. Dresch éneklése koncerteken nem mindig érte el, nálam legalábbis, azt a hatást, amit, ha jól értem, szeretett volna. De ez a rövid betét más hangot üt meg, közelebb van az énekbeszédhez, és talán az alkatához is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.