Film

Federico és a szellemek

Anselma Dell’Olio: Fellini – A lélek festője

  • TPP
  • 2021.06.09 21:00

Kritika

Nagy emberek nem ússzák meg a kerek évfordulós visszaemlékezést a valódi nagyságuknak csak morzsáiból szemezgető utókor részéről.

Nemrégiben Bergmant „ünnepelték” egy sunyin dehonesztáló filmmel (Jane Magnusson: Bergman 100, 2018), most Fellini-centenárium van, az hommage-t jegyző Anselma Dell’Olio koncepciója pedig az, hogy megfejti a Mester életművét átható spiritualitást. (Szerencsésebb is lett volna megtartani az áthallásos eredeti címet: Fellini és a szellemek, végtére is nem egy képzőművész portréfilmjét látjuk.) A forma riportfilm, de nem lett sok innováció belefeccölve: ugyanabban a tág secondos, háromlámpás (főfény, hajfény, derítés) beállításban, ugyanazzal a nézésiránnyal, fekete háttér előtt mondják egyrészt (teljesen indokoltan) a barátok, munkatársak, filmtörténészek, újság­írók, másrészt (nem olyan indokoltan) véletlenszerűen a filmbe keveredett mai rendezők (pl. Damien Chazelle), amit Fellini lelki életé­ről, hitéről, spirituális vonzalmairól és tapasztalatairól és ezek filmbéli tükröződéseiről tudnak vagy gondolnak. Megtudjuk, hogy milyen szerepet tulajdonítanak a megszólalók a rendező életében a jungi pszichológiának, a (hivatalos egyház tanaival nem mindig egybecsengő) katolicizmusának, a keleti tanításoknak (a hatvanas években egy-egy guru követése úgyszólván elvárás volt művészkörökben), a Ji csing, a tarot, szellemidézés napi szintű gyakorlatának. Csipegetünk az életműből kicsit: itt egy Gelsomina, ott egy Trevi-kút, Mastroianni lebeg, papok görkorcsolyáznak – és mindezeket nem egy öntörvényű, megmagyarázhatatlan zsenialitású nagy művész intuíciójának, hanem (a feltűnően kevés archív felvételen látható) Fellini élettényeinek szemszögéből kéne lássuk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A bizonytalanság tudománya

  • Fekete Émi

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet. 

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.

Bohém, díszsírhellyel

A magyar és egyszersmind a magyar nyelvű könnyű műfaj hős pionírja volt. Baumann Károlyról, a közkedvességű kupléénekesről közteret vagy művészeti díjat ugyan nem neveztek el, de szilvóriumot igen.

„A reményről szólnak”

Oidipusz-átirata nyitotta meg a VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozót. Az előadásról távol maradt, helyette közleményben ítélte el a fesztivált vezető Vidnyánszky Attilát és a kormányt, az SZFE „modellváltása” miatt. A színházi világ meghatározó alkotójával Zoomon beszélgettünk.

Valamit itt felejt

Minél több idő telik el az első, második, harmadik hullám óta, annál több esetben derül ki: a koronavírus okozta elváltozások sokszor nem csak a negatív vírustesztig tartanak.