Film

Federico és a szellemek

Anselma Dell’Olio: Fellini – A lélek festője

  • 2021. június 9.

Kritika

Nagy emberek nem ússzák meg a kerek évfordulós visszaemlékezést a valódi nagyságuknak csak morzsáiból szemezgető utókor részéről.

Nemrégiben Bergmant „ünnepelték” egy sunyin dehonesztáló filmmel (Jane Magnusson: Bergman 100, 2018), most Fellini-centenárium van, az hommage-t jegyző Anselma Dell’Olio koncepciója pedig az, hogy megfejti a Mester életművét átható spiritualitást. (Szerencsésebb is lett volna megtartani az áthallásos eredeti címet: Fellini és a szellemek, végtére is nem egy képzőművész portréfilmjét látjuk.) A forma riportfilm, de nem lett sok innováció belefeccölve: ugyanabban a tág secondos, háromlámpás (főfény, hajfény, derítés) beállításban, ugyanazzal a nézésiránnyal, fekete háttér előtt mondják egyrészt (teljesen indokoltan) a barátok, munkatársak, filmtörténészek, újság­írók, másrészt (nem olyan indokoltan) véletlenszerűen a filmbe keveredett mai rendezők (pl. Damien Chazelle), amit Fellini lelki életé­ről, hitéről, spirituális vonzalmairól és tapasztalatairól és ezek filmbéli tükröződéseiről tudnak vagy gondolnak. Megtudjuk, hogy milyen szerepet tulajdonítanak a megszólalók a rendező életében a jungi pszichológiának, a (hivatalos egyház tanaival nem mindig egybecsengő) katolicizmusának, a keleti tanításoknak (a hatvanas években egy-egy guru követése úgyszólván elvárás volt művészkörökben), a Ji csing, a tarot, szellemidézés napi szintű gyakorlatának. Csipegetünk az életműből kicsit: itt egy Gelsomina, ott egy Trevi-kút, Mastroianni lebeg, papok görkorcsolyáznak – és mindezeket nem egy öntörvényű, megmagyarázhatatlan zsenialitású nagy művész intuíciójának, hanem (a feltűnően kevés archív felvételen látható) Fellini élettényeinek szemszögéből kéne lássuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.