Egy magyarországi Webber-bemutató nem is olyan régen még igazi színházi szenzációnak számított, most meg szinte alig észrevehetően csúszik el a Madách elsőségi érdemű premierje, méghozzá korántsem csupán amiatt, hogy az előadás az internetre kényszerült.
Amikor Shakespeare a Lear királyt írta, pestisjárvány dúlt Angliában, feltételezhető, hogy a darab az önkéntes karantén idején született.
Érdemes a nyakunkat is bemelegíteni, mielőtt megnézzük a világ egyik legismertebb kortárs fotográfusának kiállítását: a térbe lépve ugyanis a képek rendkívüli sokfélesége és összevisszasága fogad. Még a radiátoron és a plafonon is. Portrék, intim pillanatok keverednek embertömegeket ábrázoló, tüntetéseken készült fotókkal, lényegtelen, apró részletek a világűr távlataival.
Kész regény, szoktuk mondani a felmenők életéről, de ezeket a regényeket aztán mégsem írja meg senki. A történetek pedig, ahogy az egymást váltó generációk emlékezetének vetésforgója megköveteli, kikopnak lassan a közös emlékezetből, majd eltűnnek örökre.
...kiemelt szerep jut körképünkben, de szót kér a táncparkett és egy halott királynő is.
A Pécsi Balett fennállásának 60. évfordulójára készült előadásban Vincze Balázs koreográfus és alkotótársai nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy a tánc nyelvén és a Pécsről elszármazott világhírű op-art művész, Victor Vasarely munkásságán keresztül megfejtsék, hogy mi is lenne a művészet értelme.
Nagy emberek nem ússzák meg a kerek évfordulós visszaemlékezést a valódi nagyságuknak csak morzsáiból szemezgető utókor részéről.
A 20. század, pláne annak első fele bővelkedett olyan fordulatokban, amikor sikeres katonatisztek (esetleg tengerésztisztek) avanzsáltak fontos politikai vezetőkké, sőt államfőkké, ahogy a történelmi szükség, illetve saját fékezhetetlen ambícióik diktálták.
Minden tudományterületnek vannak hálatelt szívvel emlegetett hősei, akik közhasznú tevékenységükkel biztos alapot kínálnak mások vizsgálódásai számára.
Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom
Mayer Éva művei ott kezdődnek, ahol az orvosok már csak tanácstalanul széttárják a kezüket. De hogyan is lehetne beszélni arról a testi „fogyatékosságról”, amelynek nincs látható jele, a lelken mégis mély sebet üt?
Ezúttal a nyakazás nem marad el, ráadásul élőben nézhettünk végre egy operapremiert! A nagy francia forradalom idején játszódó, s a történeti hitelű címszereplőt és félig fiktív kedvesét a guillotine felé útnak indító Giordano-mű tehát visszatért a repertoárra, amelyről voltaképp nem is oly régóta hiányzott.
Lassan már ideje lenne jelezni: az élet igazságtalan. Sajnos még az istenáldotta nagy tehetségekkel szemben is.
