Lemez

A nagybirtokos

Lise Davidsen: Beethoven – Wagner – Verdi

Kritika

Lassan már ideje lenne jelezni: az élet igazságtalan. Sajnos még az istenáldotta nagy tehetségekkel szemben is.

Többségük körül csak lassan és apródonként alakul ki a lelkes elismerés légköre, a ritka szerencsések berobbanására azonban már jó előre, felemelt mutatóujjal hívják fel a közönség figyelmét a bennfentesek. Ahogyan az a fiatal norvég szoprán, Lise Davidsen esetében történt a 2010-es évek legvégén, a nyavalya kitörése előtti utolsó hónapokban. „Nem csupán egy hang, a hang”, „one-in-a-million voice”, csupa ilyesmit írtak akkor az énekesnőről, akinek még éppen sikerült a MET-ben debütálnia, majd tavaly márciusban egy londoni Fidelio-sorozatba is belekezdhetett. Ezt a szereplését a köz örömére előadás-felvétel is dokumentálja. Akárcsak 2019-es bemutatkozását a wagneri Zöld-dombon: a Tannhäuser Erzsébetjeként, Tobias Kratzer pukkasztó rendezésében. S jeléül annak, hogy Davidsen pályalendülete szinte feltartóztathatatlan, idén májusban már a milánói Scala is megvolt neki, no és persze megjelent az árialemeze a Deccánál, amelyen a Mark Elder vezényelte Londoni Filharmonikus Zenekar kíséretében énekel. Potomság.

A lemez mindenestől reprezentatív és portréjellegű, akár a hangszemélyiség sokoldalú bemutatása, akár a szerepkövetelés méltó ambíciója felől vizsgáljuk. Kitelt szépségű, gazdag és a kifejező­erőtől valósággal duzzadó, nagy hangot ismerhetünk meg, méghozzá abból a ritka fajtából, amely képes a kismilliószor hallott/előadott áriákat az egyszeri személyes megnyilatkozás szintjére emelni. Legyen szó akár Beethoven-koncertáriáról, akár a Parasztbecsület, többnyire mezzókra kiosztott Santuzzájának románcáról, akár Verdi-áriákról. Pedig már rögtön A végzet hatalma Leonórája és az Otello Desdemonája is két külön világ, még ha egyként a Maestro angyalainak sorából valók is. A 34 esztendős Davidsen ezt mind tudja, és ami a legmeglepőbb, mindenféle osztályelsői igyekezet és hibakerülő buzgalom akaratlan megsejtetése nélkül. Anna Nyetrebko, jó lesz vigyázni!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)