Lemez

A nagybirtokos

Lise Davidsen: Beethoven – Wagner – Verdi

Kritika

Lassan már ideje lenne jelezni: az élet igazságtalan. Sajnos még az istenáldotta nagy tehetségekkel szemben is.

Többségük körül csak lassan és apródonként alakul ki a lelkes elismerés légköre, a ritka szerencsések berobbanására azonban már jó előre, felemelt mutatóujjal hívják fel a közönség figyelmét a bennfentesek. Ahogyan az a fiatal norvég szoprán, Lise Davidsen esetében történt a 2010-es évek legvégén, a nyavalya kitörése előtti utolsó hónapokban. „Nem csupán egy hang, a hang”, „one-in-a-million voice”, csupa ilyesmit írtak akkor az énekesnőről, akinek még éppen sikerült a MET-ben debütálnia, majd tavaly márciusban egy londoni Fidelio-sorozatba is belekezdhetett. Ezt a szereplését a köz örömére előadás-felvétel is dokumentálja. Akárcsak 2019-es bemutatkozását a wagneri Zöld-dombon: a Tannhäuser Erzsébetjeként, Tobias Kratzer pukkasztó rendezésében. S jeléül annak, hogy Davidsen pályalendülete szinte feltartóztathatatlan, idén májusban már a milánói Scala is megvolt neki, no és persze megjelent az árialemeze a Deccánál, amelyen a Mark Elder vezényelte Londoni Filharmonikus Zenekar kíséretében énekel. Potomság.

A lemez mindenestől reprezentatív és portréjellegű, akár a hangszemélyiség sokoldalú bemutatása, akár a szerepkövetelés méltó ambíciója felől vizsgáljuk. Kitelt szépségű, gazdag és a kifejező­erőtől valósággal duzzadó, nagy hangot ismerhetünk meg, méghozzá abból a ritka fajtából, amely képes a kismilliószor hallott/előadott áriákat az egyszeri személyes megnyilatkozás szintjére emelni. Legyen szó akár Beethoven-koncertáriáról, akár a Parasztbecsület, többnyire mezzókra kiosztott Santuzzájának románcáról, akár Verdi-áriákról. Pedig már rögtön A végzet hatalma Leonórája és az Otello Desdemonája is két külön világ, még ha egyként a Maestro angyalainak sorából valók is. A 34 esztendős Davidsen ezt mind tudja, és ami a legmeglepőbb, mindenféle osztályelsői igyekezet és hibakerülő buzgalom akaratlan megsejtetése nélkül. Anna Nyetrebko, jó lesz vigyázni!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.