Lemez

A nagybirtokos

Lise Davidsen: Beethoven – Wagner – Verdi

Kritika

Lassan már ideje lenne jelezni: az élet igazságtalan. Sajnos még az istenáldotta nagy tehetségekkel szemben is.

Többségük körül csak lassan és apródonként alakul ki a lelkes elismerés légköre, a ritka szerencsések berobbanására azonban már jó előre, felemelt mutatóujjal hívják fel a közönség figyelmét a bennfentesek. Ahogyan az a fiatal norvég szoprán, Lise Davidsen esetében történt a 2010-es évek legvégén, a nyavalya kitörése előtti utolsó hónapokban. „Nem csupán egy hang, a hang”, „one-in-a-million voice”, csupa ilyesmit írtak akkor az énekesnőről, akinek még éppen sikerült a MET-ben debütálnia, majd tavaly márciusban egy londoni Fidelio-sorozatba is belekezdhetett. Ezt a szereplését a köz örömére előadás-felvétel is dokumentálja. Akárcsak 2019-es bemutatkozását a wagneri Zöld-dombon: a Tannhäuser Erzsébetjeként, Tobias Kratzer pukkasztó rendezésében. S jeléül annak, hogy Davidsen pályalendülete szinte feltartóztathatatlan, idén májusban már a milánói Scala is megvolt neki, no és persze megjelent az árialemeze a Deccánál, amelyen a Mark Elder vezényelte Londoni Filharmonikus Zenekar kíséretében énekel. Potomság.

A lemez mindenestől reprezentatív és portréjellegű, akár a hangszemélyiség sokoldalú bemutatása, akár a szerepkövetelés méltó ambíciója felől vizsgáljuk. Kitelt szépségű, gazdag és a kifejező­erőtől valósággal duzzadó, nagy hangot ismerhetünk meg, méghozzá abból a ritka fajtából, amely képes a kismilliószor hallott/előadott áriákat az egyszeri személyes megnyilatkozás szintjére emelni. Legyen szó akár Beethoven-koncertáriáról, akár a Parasztbecsület, többnyire mezzókra kiosztott Santuzzájának románcáról, akár Verdi-áriákról. Pedig már rögtön A végzet hatalma Leonórája és az Otello Desdemonája is két külön világ, még ha egyként a Maestro angyalainak sorából valók is. A 34 esztendős Davidsen ezt mind tudja, és ami a legmeglepőbb, mindenféle osztályelsői igyekezet és hibakerülő buzgalom akaratlan megsejtetése nélkül. Anna Nyetrebko, jó lesz vigyázni!

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A bizonytalanság tudománya

  • Fekete Émi

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet. 

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.