Színház

Városvarázs

Budapest, te!

  • Sándor Panka
  • 2021. augusztus 4.

Kritika

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

A képzeletbeli városnézés díszletének alapja egy kör alakú, fehér forgószínpad (Kálmán Eszter munkája), amely metrókocsivá, ringlispíllé vagy akár zsúfolt bárrá változik át, hogy megidézze Budapest tipikus helyszíneit. A színpadon Wágner Puskás Péter, az előadás zenei vezetője DJ-ként kíséri végig az idevágó, jól ismert, nagyrészt múlt századi slágereket, miközben változatos forrásokból összegyűjtött epizódok peregnek a főváros hétköznapjairól.

A rendező Zöldi Gergő dramaturggal együtt válogatott nagyrészt Pereszlényi Erika fotográfus sztorijaiból, Maros András Kávéházi pillanatok és Játszótéri pillanatok című könyveiből, illetve a Száz szóban Budapest nevezetű pályázat novelláiból. S ha ez nem lenne elég, jönnek részletek Török András, Nádasdy Ádám, Háy János, Erdős Virág és Szabó Győző írásaiból, de az alkotók még saját ismeretségi körükből gyűjtött történeteket is felhasználtak.

Az izgalmasnak ígérkező alapkoncepció ellenére a darab valahogy mégsem áll össze kerek, egyben elgondolt egésszé. Nem tudjuk meg, hogy melyik korban járunk, s nagyon hiányzik az a történeti vagy gondolati ív is, amelyet követhetve nem csak véletlenszerűen összeollózott show-műsornak tűnne a produkció. Természetesen jó ráismerni és rácsodálkozni a fővárosi helyszínekre és a közös élményekre, ám ez önmagában nem tűnik elégséges szervező erőnek. Ennyi lendülettel fel is ülhetnénk a négyes-hatosra, ahol, ha éppen megunjunk a körülöttünk lévők bámulását, betehetünk egy, a budapesti dalokból összekalapált tracklistet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.