Színház

Városvarázs

Budapest, te!

  • Sándor Panka
  • 2021. augusztus 4.

Kritika

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

A képzeletbeli városnézés díszletének alapja egy kör alakú, fehér forgószínpad (Kálmán Eszter munkája), amely metrókocsivá, ringlispíllé vagy akár zsúfolt bárrá változik át, hogy megidézze Budapest tipikus helyszíneit. A színpadon Wágner Puskás Péter, az előadás zenei vezetője DJ-ként kíséri végig az idevágó, jól ismert, nagyrészt múlt századi slágereket, miközben változatos forrásokból összegyűjtött epizódok peregnek a főváros hétköznapjairól.

A rendező Zöldi Gergő dramaturggal együtt válogatott nagyrészt Pereszlényi Erika fotográfus sztorijaiból, Maros András Kávéházi pillanatok és Játszótéri pillanatok című könyveiből, illetve a Száz szóban Budapest nevezetű pályázat novelláiból. S ha ez nem lenne elég, jönnek részletek Török András, Nádasdy Ádám, Háy János, Erdős Virág és Szabó Győző írásaiból, de az alkotók még saját ismeretségi körükből gyűjtött történeteket is felhasználtak.

Az izgalmasnak ígérkező alapkoncepció ellenére a darab valahogy mégsem áll össze kerek, egyben elgondolt egésszé. Nem tudjuk meg, hogy melyik korban járunk, s nagyon hiányzik az a történeti vagy gondolati ív is, amelyet követhetve nem csak véletlenszerűen összeollózott show-műsornak tűnne a produkció. Természetesen jó ráismerni és rácsodálkozni a fővárosi helyszínekre és a közös élményekre, ám ez önmagában nem tűnik elégséges szervező erőnek. Ennyi lendülettel fel is ülhetnénk a négyes-hatosra, ahol, ha éppen megunjunk a körülöttünk lévők bámulását, betehetünk egy, a budapesti dalokból összekalapált tracklistet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.