Opera

Grandiózus pamparamm

Verdi: Attila

Kritika

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Amikor 1845-ben Verdi nagy kedvvel nekilátott az Attila előkészületeinek, elküldte egy barátját a Vatikánban lévő Apostoli-palotába, hogy beszámoljon neki a festményről. Az operában mégsem a barbár, érzéketlen uralkodót örökítette meg, hanem a nagy hódítót, aki rettenetes mivoltában is tiszteletet ébreszt. Nem csoda, hogy nehéz mit kezdeni a zeneszerző 32 évesen komponált, még zsengének számító dalművével, amely ügyesen illeszkedik az akkor divatos bel canto operák sorába (értsd: az esküdt ellenségek is tökéletes harmóniában énekelnek). Az Attilában a hun sereg pattogó pamparapammok és mutatós áriák kíséretében indul harcba, címszereplő antihőse meg előbb érdemel rokonszenvet, mint megvetést. Az 1846-os bemutatón sikert aratott, de pusztán a Risorgimento idején dúló hazafias láz segítette diadalra. Hazánkban ötven éve nem készült belőle szcenírozott előadás, igaz, Lamberto Gardelli Hungaroton számára készült felvételét a mai napig érdemes elővenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.