Könyv

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra: A gonosz falu legszebb

Kritika

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

A játékos-szellős, egymáshoz mozaikosan kapcsolódó verseket összekötötte, hogy tulajdonképpen a múlttól, elsősorban a kolozsvári családi múlttól vettek búcsút. Vagyis stabil valóságalapról lendültek el a szürreáliák.

Az új verseskötet is gazdagon játszik valóságos és valóságon túli, valószerű és képtelen elemek viszonyrendszerével, csak a szürreális-abszurd-fantasztikus jegyek még sokrétűbben jelennek meg. Áthatják a kötet- és cikluscímeket (pl. Árokban kopasz és védtelen az ember; A molett menyasszony sminkje), beszüremkednek a versek képeibe (krétázott csónak, kék fű, lila darázs, az ujj mindkét oldalán növő köröm, tarkón lévő arc), megmutatnak szokatlan szövegbeli szituációkat (madárcsőrös orvos ugrik le a világítótoronyról, egy szerelmével szakító finn fiú zsonglőrnek áll, vénemberek tolonganak egy kórházhajóban). A kolozsvári családtörténet horizontján túllépve időben és térben is kitágul Szőcs Petra költészetének világa: a korábban önazonos költői én beszélő, megszólított és megidézett figurák sokaságának adja át a helyét. A gonosz falu legszebb lakói verseiben törpék, katasztrófakutatók, trónörökösök, amatőr filmesek, sziámi iker színészek bukkannak fel – elsősorban a helyzeteknek és a szereplőknek e kavalkádja ejti ámulatba, vagy teszi tanácstalanná az olvasót.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.