A játékos-szellős, egymáshoz mozaikosan kapcsolódó verseket összekötötte, hogy tulajdonképpen a múlttól, elsősorban a kolozsvári családi múlttól vettek búcsút. Vagyis stabil valóságalapról lendültek el a szürreáliák.
Az új verseskötet is gazdagon játszik valóságos és valóságon túli, valószerű és képtelen elemek viszonyrendszerével, csak a szürreális-abszurd-fantasztikus jegyek még sokrétűbben jelennek meg. Áthatják a kötet- és cikluscímeket (pl. Árokban kopasz és védtelen az ember; A molett menyasszony sminkje), beszüremkednek a versek képeibe (krétázott csónak, kék fű, lila darázs, az ujj mindkét oldalán növő köröm, tarkón lévő arc), megmutatnak szokatlan szövegbeli szituációkat (madárcsőrös orvos ugrik le a világítótoronyról, egy szerelmével szakító finn fiú zsonglőrnek áll, vénemberek tolonganak egy kórházhajóban). A kolozsvári családtörténet horizontján túllépve időben és térben is kitágul Szőcs Petra költészetének világa: a korábban önazonos költői én beszélő, megszólított és megidézett figurák sokaságának adja át a helyét. A gonosz falu legszebb lakói verseiben törpék, katasztrófakutatók, trónörökösök, amatőr filmesek, sziámi iker színészek bukkannak fel – elsősorban a helyzeteknek és a szereplőknek e kavalkádja ejti ámulatba, vagy teszi tanácstalanná az olvasót.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
