Könyv

Kint is, bent is

Emily Ratajkowski: A testem

Kritika

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Hogyan próbálhat meg lebontani igazságtalannak ítélt hatalmi struktúrákat a világ egyik legsikeresebb nője, aki vagyonát és teljes egzisztenciáját vállaltan a testi adottságainak köszönheti?

Aki megbotránkoztató kulisszatitkokra, kíméletlen igazságokra és inspiráló női energiákra számít, csalódni fog. Mindez azért fájó, mert ezek elmaradása nem feltétlenül Ratajkowski írói képességeit vagy azok hiányát tükrözik, inkább az egész kötetet átjáró biztonsági játékot. A testem sokkal többet tudna elmondani, mint amennyit vállal. Sok izgalmasnak ígérkező gondolat csupán ötletként bukkan elő, így érintetlenül maradnak az elbeszélt történetek olyan aspektusai, amelyeken keresztül valóban megismerhettük volna egy modell világát, világlátását. Jó példa erre a kötet központinak szánt, Blurred Lines című fejezete, ahol először kerülnek középpontba azok a hatalmi dinamikák, amelyeket a könyv elvileg leleplezni szeretne. Csakhogy a kissé bulvárszagú eset felemlegetésén túl – miszerint Robin Thicke klipforgatásán az énekes megfogta a félmeztelenül táncoló Ratajkowski mellét – valójában nem történik semmi.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk