Könyv

Kint is, bent is

Emily Ratajkowski: A testem

Kritika

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Hogyan próbálhat meg lebontani igazságtalannak ítélt hatalmi struktúrákat a világ egyik legsikeresebb nője, aki vagyonát és teljes egzisztenciáját vállaltan a testi adottságainak köszönheti?

Aki megbotránkoztató kulisszatitkokra, kíméletlen igazságokra és inspiráló női energiákra számít, csalódni fog. Mindez azért fájó, mert ezek elmaradása nem feltétlenül Ratajkowski írói képességeit vagy azok hiányát tükrözik, inkább az egész kötetet átjáró biztonsági játékot. A testem sokkal többet tudna elmondani, mint amennyit vállal. Sok izgalmasnak ígérkező gondolat csupán ötletként bukkan elő, így érintetlenül maradnak az elbeszélt történetek olyan aspektusai, amelyeken keresztül valóban megismerhettük volna egy modell világát, világlátását. Jó példa erre a kötet központinak szánt, Blurred Lines című fejezete, ahol először kerülnek középpontba azok a hatalmi dinamikák, amelyeket a könyv elvileg leleplezni szeretne. Csakhogy a kissé bulvárszagú eset felemlegetésén túl – miszerint Robin Thicke klipforgatásán az énekes megfogta a félmeztelenül táncoló Ratajkowski mellét – valójában nem történik semmi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”