Azt állítottam, hogy az Oasis egykori énekese már nem tudja elénekelni a régi dalokat – vitapartnerem az ellenkezőjét. Azóta viszont több olyan élő felvételt láttam, ahol Liam már-már a régi önmagát idézte, például a régi nagy sikerek helyszínén, Knebworth-ben, és mivel egy ideje az Oasis idén 30 éves Definitely Maybe című lemezének anyagával turnézik, érdemes volt egy esélyt adni neki a mostani Szigeten. Az Oasis debütáló albuma a kilencvenes évek, azon belül a britpopnak nevezett színtér egyik legfontosabb lemeze, úgyhogy érdemes egy kicsit visszatekinteni a hamarosan reissue formátumban megjelenő anyagra, mielőtt a budapesti koncertet részleteznénk.
A híres skót menedzser, Alan McGee 1993 májusában látta Glasgow-ban fellépni az akkor már két éve létező Oasist, és gyorsan le is szerződtette őket Creation nevű lemezcégéhez. A zenekar egyre többet koncertezett, a kiadó stúdióidőt is igyekezett biztosítani, de a szűkös anyagi lehetőségek nem tették lehetővé, hogy nagynevű producert igazoljanak. A Gallagher testvérek és három társuk több stúdiót is kipróbáltak, de sehogy sem tudtak zöld ágra vergődni Dave Batchelor producerrel. Noel Gallagher ettől bepánikolt, és előbb ideiglenes jelleggel a koncertek hangmérnöke, Mark Coyle, majd Owen Morris vette kezelésbe a felvételeket. Pénz nem volt új felvételekre, ezért az Oasist körülvevő technikai stáb vért izzadt, hogy a korábban felvett dalok visszaadják azt a hangzást, amit az együttes a klubokban produkált. A Definitely Maybe végső keverésére Johnny Marr stúdiójában került sor, és ezután – valami elképesztő csoda folytán – mindenki elégedett lett a végeredménnyel.
A közönség különösen.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
