Könyv

A férfikor őszén

Györffy Miklós: Egy emigráns vallomásai

Kritika

Györffy Miklós Egy emigráns vallomásai címmel 2022-ben megjelent kitűnő regényének kritikai visszhangja érthetetlenül szegényes.

Ha az egy kéz ujjain is megszámlálható, fele­részben ráadásul kimondottan rövid recenziók ismeretében egyáltalán beszélhetünk visszatérő motívumról, akkor ennek a visszhangtalanságnak már a Hajnal Géza (Tiszatáj online), Zelei Dávid (Jelenkor) és Pálos György (ÉS) általi puszta regisztrálása is feltűnő. A könyv körüli csendről csak Bombitz Attila Messziről, tárgyszerűen címmel a Műútban megjelent írása – az eddigi legalaposabb kritika – nem tesz említést.

A regényírót a legtöbb olvasó alighanem a német irodalom fordítójaként és kutatójaként, illetve a kortárs magyar próza fontos és kitartó kritikusaként ismeri. De Bergmanról és Antonioniról fiatalon írt kismonográfiája is abban a Szemtől szemben című sorozatban jelent meg, amelyre sok egykori, ma ötven feletti filmklubtag még mindig jól emlékezhet. Györffynek köszönhetjük A per és A Budden­brook ház új fordítását is – ugyancsak érthetetlen, hogy ezek a könyvek, az olyan klasszikusok, mint Szophoklész, Dante, Shakespeare, Csehov, Tolsztoj, Camus vagy Salinger többnyire komoly figyelmet kiváltó új fordításai alapján e tekintetben akár aranynak is nevezhető korban hogyan maradhattak megint csak ennyire észrevétlenek.

Ugyanez mondható el Györffy Miklós első regényéről, A férfikor nyaráról is, igaz, az ezt övező csendet valamelyest magyarázza a megjelenés 1987-es dátuma. A megújuló modern magyar próza ekkor, a Sátántangó megjelenése után két, a Bevezetés a szépirodalomba és az Emlékiratok könyve után pedig egy évvel ért sikerei csúcsára: az irodalmi élet vakfoltjára eshetett ez a Kádár-rendszer kellős közepén játszódó, nyelvi ínyencségekkel nem kecsegtető, bár érdekes vágásokkal és sajátos időkezeléssel dolgozó, generációs – az azoknak az éveknek meglehetősen elkoptatott kifejezésével élve „nagy generációs” – regény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.