Könyv

Határok között

Alena Sabuchová: Seppegők

  • Balogh Magdolna
  • 2023. október 25.

Kritika

Egy fiatal nő, Alena Sabuchová enged a csábításnak, és elkísér egy fotóst a lengyel–litván–belorusz hármas határ környékére, Podláziába (Podlasie).

Mocsarak, erdők, tavak, folyók, köd és ortodox (pravoszláv) falvak. A nőt annyira magával ragadja a vidék, hogy két év alatt tízszer is meg­teszi az utat a Pozsonytól majd’ ezer kilométerre fekvő településekre. Az ottani benyomásait rögzíti ez a könyv, amelynek különlegességét elsősorban az adja, hogy hírt hoz egy alig ismert világról. A jellemzően határvidékek körül elterülő kulturális zárványok mindenkori sajátossága a vallások, nyelvek, etnikumok keveredéséből létrejövő izgalmas másság. E podláziai táj eldugott kis településein a lengyel–fehérorosz etnikum meg a katolicizmus és az ortodoxia keveredése mellett a néphagyomány egészen sajátos megnyilvánulásaival is találkozhatni: jelentős és nem szokványos idegenforgalmat generálnak arrafelé a seppegők: olyan, ráolvasással gyógyító ortodox (pravoszláv) vallású nők (illetve olykor, kivételképpen férfiak), akik a „gyógyítás” során pogány praktikákat vegyítenek keresztény elemekkel. Az ország minden részéből, de még külföldről is sereglenek oda azok, akik testi, lelki bajaikra a seppegőktől várnak gyógyulást.

Ez a különleges közeg felkínálja egy szociográfiai ihletésű mű lehetőségét, vagy akár egy olyan néprajzi tanulmányét, amely azt mutatja be, hogyan működnek ma a zárt közösségekben tartósan fennmaradó folklór hagyományok. Sabuchová mégsem ebbe az irányba indul el, hanem fikciós művet ír (szereplőinek más nevet ad, a falvakat kitalált nevekkel ruházza fel: így lesz a cselekmény fő színhelye két beszélő nevű falu, Święta–Szent és Ból–Fájdalom). Bár a seppegőkről egyénített portrékat közöl a műben, ezek a nem kevés iróniával megjelenített figurák, s az általuk űzött gyógyító praktikák bemutatása csak háttérként szolgál két tizenéves lány felnövéstörténetéhez: egyikük a történet (névvel nem jelölt) fő elbeszélője, másikuk a sírásó lánya, Dorota.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.