Könyv

Határok között

Alena Sabuchová: Seppegők

  • Balogh Magdolna
  • 2023. október 25.

Kritika

Egy fiatal nő, Alena Sabuchová enged a csábításnak, és elkísér egy fotóst a lengyel–litván–belorusz hármas határ környékére, Podláziába (Podlasie).

Mocsarak, erdők, tavak, folyók, köd és ortodox (pravoszláv) falvak. A nőt annyira magával ragadja a vidék, hogy két év alatt tízszer is meg­teszi az utat a Pozsonytól majd’ ezer kilométerre fekvő településekre. Az ottani benyomásait rögzíti ez a könyv, amelynek különlegességét elsősorban az adja, hogy hírt hoz egy alig ismert világról. A jellemzően határvidékek körül elterülő kulturális zárványok mindenkori sajátossága a vallások, nyelvek, etnikumok keveredéséből létrejövő izgalmas másság. E podláziai táj eldugott kis településein a lengyel–fehérorosz etnikum meg a katolicizmus és az ortodoxia keveredése mellett a néphagyomány egészen sajátos megnyilvánulásaival is találkozhatni: jelentős és nem szokványos idegenforgalmat generálnak arrafelé a seppegők: olyan, ráolvasással gyógyító ortodox (pravoszláv) vallású nők (illetve olykor, kivételképpen férfiak), akik a „gyógyítás” során pogány praktikákat vegyítenek keresztény elemekkel. Az ország minden részéből, de még külföldről is sereglenek oda azok, akik testi, lelki bajaikra a seppegőktől várnak gyógyulást.

Ez a különleges közeg felkínálja egy szociográfiai ihletésű mű lehetőségét, vagy akár egy olyan néprajzi tanulmányét, amely azt mutatja be, hogyan működnek ma a zárt közösségekben tartósan fennmaradó folklór hagyományok. Sabuchová mégsem ebbe az irányba indul el, hanem fikciós művet ír (szereplőinek más nevet ad, a falvakat kitalált nevekkel ruházza fel: így lesz a cselekmény fő színhelye két beszélő nevű falu, Święta–Szent és Ból–Fájdalom). Bár a seppegőkről egyénített portrékat közöl a műben, ezek a nem kevés iróniával megjelenített figurák, s az általuk űzött gyógyító praktikák bemutatása csak háttérként szolgál két tizenéves lány felnövéstörténetéhez: egyikük a történet (névvel nem jelölt) fő elbeszélője, másikuk a sírásó lánya, Dorota.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.