Határok között

Alena Sabuchová: Seppegők

Egy fiatal nő, Alena Sabuchová enged a csábításnak, és elkísér egy fotóst a lengyel–litván–belorusz hármas határ környékére, Podláziába (Podlasie).

Mocsarak, erdők, tavak, folyók, köd és ortodox (pravoszláv) falvak. A nőt annyira magával ragadja a vidék, hogy két év alatt tízszer is meg­teszi az utat a Pozsonytól majd’ ezer kilométerre fekvő településekre. Az ottani benyomásait rögzíti ez a könyv, amelynek különlegességét elsősorban az adja, hogy hírt hoz egy alig ismert világról. A jellemzően határvidékek körül elterülő kulturális zárványok mindenkori sajátossága a vallások, nyelvek, etnikumok keveredéséből létrejövő izgalmas másság. E podláziai táj eldugott kis településein a lengyel–fehérorosz etnikum meg a katolicizmus és az ortodoxia keveredése mellett a néphagyomány egészen sajátos megnyilvánulásaival is találkozhatni: jelentős és nem szokványos idegenforgalmat generálnak arrafelé a seppegők: olyan, ráolvasással gyógyító ortodox (pravoszláv) vallású nők (illetve olykor, kivételképpen férfiak), akik a „gyógyítás” során pogány praktikákat vegyítenek keresztény elemekkel. Az ország minden részéből, de még külföldről is sereglenek oda azok, akik testi, lelki bajaikra a seppegőktől várnak gyógyulást.

Ez a különleges közeg felkínálja egy szociográfiai ihletésű mű lehetőségét, vagy akár egy olyan néprajzi tanulmányét, amely azt mutatja be, hogyan működnek ma a zárt közösségekben tartósan fennmaradó folklór hagyományok. Sabuchová mégsem ebbe az irányba indul el, hanem fikciós művet ír (szereplőinek más nevet ad, a falvakat kitalált nevekkel ruházza fel: így lesz a cselekmény fő színhelye két beszélő nevű falu, Święta–Szent és Ból–Fájdalom). Bár a seppegőkről egyénített portrékat közöl a műben, ezek a nem kevés iróniával megjelenített figurák, s az általuk űzött gyógyító praktikák bemutatása csak háttérként szolgál két tizenéves lány felnövéstörténetéhez: egyikük a történet (névvel nem jelölt) fő elbeszélője, másikuk a sírásó lánya, Dorota.