Film

Ördögnéző

Martin Scorsese: Megfojtott virágok

Kritika

Ismét a pénz és annak lélekrohasztó ereje áll Martin Scorsese legújabb filmjének középpontjában.

Ezúttal azonban a hirtelen meggazdagodó emberek nem simlis gazemberek, hanem áldozatok; a közel három és félórás eposzt átlengő bűnt és bűnhődést pedig nem láthattuk még ilyen formában a rendező eddigi műveiben.

Az őslakos oszázsoknak hányattatott történelmük során többször kellett elhagyniuk otthonukat. Menedéket végül Oklahoma egy mostoha, poros földdarabján találtak, amelyről az amerikaiak úgy gondolták, hogy nem jó semmire. Tévedtek: az ország egyik legnagyobb olajlelőhelye lapult a föld alatt, s egy csapásra gazdag néppé varázsolta az indiánokat. Volt idő, amikor az egy főre jutó vagyon tekintetében világelsőnek számítottak; míg a Vadnyugaton élők többsége csak tengődött, az oszázsok autóval jártak, sofőrt béreltek, akik ugyanúgy fehérek voltak, mint a teljes személyzet.

A történet helyszínéül szolgáló Fairfaxben első látásra idilli körülmények uralkodnak: a helyi őslakosok gazdagon és békében élnek, a jómód pedig egyre több amerikait vonz. Ideérkezik a háború után Ernest Burkhart (Leonardo DiCaprio) is. A sérült, gyenge jellemű veteránt nagybátyja, William Hale (Robert De Niro) veszi szárnyai alá, akiről talán a legárulkodóbb, hogy magát Királynak szólíttatja. Ő a helyi indiánokkal ellentétben nem olajból, hanem állattartásból és befektetési stiklikből gazdagodott meg. Hamar világossá válik, hogy pontosan úgy terelgeti az oszázsokat, mint a szarvasmarháit: egyfajta nem hivatalos vezetőként kezében tartja a helyi ügyeket, a városnak tánciskolát adományoz, a lakosokat tanácsokkal segíti, egy-egy indiánt pedig gyámság alá vesz, életbiztosítást köt rájuk, kezeli a pénzügyeiket. Az oszázsoknak fel sem tűnik, hogy valójában a farkas húzta köréjük a hamis védelmet ígérő karámot, mire pedig rájönnek, már késő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.