Film

Ördögnéző

Martin Scorsese: Megfojtott virágok

Kritika

Ismét a pénz és annak lélekrohasztó ereje áll Martin Scorsese legújabb filmjének középpontjában.

Ezúttal azonban a hirtelen meggazdagodó emberek nem simlis gazemberek, hanem áldozatok; a közel három és félórás eposzt átlengő bűnt és bűnhődést pedig nem láthattuk még ilyen formában a rendező eddigi műveiben.

Az őslakos oszázsoknak hányattatott történelmük során többször kellett elhagyniuk otthonukat. Menedéket végül Oklahoma egy mostoha, poros földdarabján találtak, amelyről az amerikaiak úgy gondolták, hogy nem jó semmire. Tévedtek: az ország egyik legnagyobb olajlelőhelye lapult a föld alatt, s egy csapásra gazdag néppé varázsolta az indiánokat. Volt idő, amikor az egy főre jutó vagyon tekintetében világelsőnek számítottak; míg a Vadnyugaton élők többsége csak tengődött, az oszázsok autóval jártak, sofőrt béreltek, akik ugyanúgy fehérek voltak, mint a teljes személyzet.

A történet helyszínéül szolgáló Fairfaxben első látásra idilli körülmények uralkodnak: a helyi őslakosok gazdagon és békében élnek, a jómód pedig egyre több amerikait vonz. Ideérkezik a háború után Ernest Burkhart (Leonardo DiCaprio) is. A sérült, gyenge jellemű veteránt nagybátyja, William Hale (Robert De Niro) veszi szárnyai alá, akiről talán a legárulkodóbb, hogy magát Királynak szólíttatja. Ő a helyi indiánokkal ellentétben nem olajból, hanem állattartásból és befektetési stiklikből gazdagodott meg. Hamar világossá válik, hogy pontosan úgy terelgeti az oszázsokat, mint a szarvasmarháit: egyfajta nem hivatalos vezetőként kezében tartja a helyi ügyeket, a városnak tánciskolát adományoz, a lakosokat tanácsokkal segíti, egy-egy indiánt pedig gyámság alá vesz, életbiztosítást köt rájuk, kezeli a pénzügyeiket. Az oszázsoknak fel sem tűnik, hogy valójában a farkas húzta köréjük a hamis védelmet ígérő karámot, mire pedig rájönnek, már késő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”