Film

Ördögnéző

Martin Scorsese: Megfojtott virágok

Kritika

Ismét a pénz és annak lélekrohasztó ereje áll Martin Scorsese legújabb filmjének középpontjában.

Ezúttal azonban a hirtelen meggazdagodó emberek nem simlis gazemberek, hanem áldozatok; a közel három és félórás eposzt átlengő bűnt és bűnhődést pedig nem láthattuk még ilyen formában a rendező eddigi műveiben.

Az őslakos oszázsoknak hányattatott történelmük során többször kellett elhagyniuk otthonukat. Menedéket végül Oklahoma egy mostoha, poros földdarabján találtak, amelyről az amerikaiak úgy gondolták, hogy nem jó semmire. Tévedtek: az ország egyik legnagyobb olajlelőhelye lapult a föld alatt, s egy csapásra gazdag néppé varázsolta az indiánokat. Volt idő, amikor az egy főre jutó vagyon tekintetében világelsőnek számítottak; míg a Vadnyugaton élők többsége csak tengődött, az oszázsok autóval jártak, sofőrt béreltek, akik ugyanúgy fehérek voltak, mint a teljes személyzet.

A történet helyszínéül szolgáló Fairfaxben első látásra idilli körülmények uralkodnak: a helyi őslakosok gazdagon és békében élnek, a jómód pedig egyre több amerikait vonz. Ideérkezik a háború után Ernest Burkhart (Leonardo DiCaprio) is. A sérült, gyenge jellemű veteránt nagybátyja, William Hale (Robert De Niro) veszi szárnyai alá, akiről talán a legárulkodóbb, hogy magát Királynak szólíttatja. Ő a helyi indiánokkal ellentétben nem olajból, hanem állattartásból és befektetési stiklikből gazdagodott meg. Hamar világossá válik, hogy pontosan úgy terelgeti az oszázsokat, mint a szarvasmarháit: egyfajta nem hivatalos vezetőként kezében tartja a helyi ügyeket, a városnak tánciskolát adományoz, a lakosokat tanácsokkal segíti, egy-egy indiánt pedig gyámság alá vesz, életbiztosítást köt rájuk, kezeli a pénzügyeiket. Az oszázsoknak fel sem tűnik, hogy valójában a farkas húzta köréjük a hamis védelmet ígérő karámot, mire pedig rájönnek, már késő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."