Az is tény, hogy az elmúlt néhány év leglátványosabb társadalmi mozgásait elindító rendszerellenes tiltakozások lendülete több esetben olyan fiataloknak köszönhető, akiknek politikai, világnézeti eszmélése már bőven a 2010 utáni időkre tehető. A tanáraik megbecsüléséért és sztrájkjogáért utcára vonuló diákokban, de még az erőszakos alapítványosítás ellen tiltakozó egyetemfoglaló színház- és filmművészetis hallgatók nagy részében is közös, hogy első szociális élményeik és a társas kapcsolataik elkerülhetetlenül a NER-hez köthetők. Abban nőttek fel, hogy a hatalom körülöttük manipulációval, félelemkeltéssel, a különböző társadalmi csoportok egymás ellen fordításával foglalkozik. Ilyen keretek között kezdtek el gondolkodni, alkotni, egyre fokozódó elégedetlenségüket és dühüket politikai cselekvésekbe becsatornázni.
Az egyes ügyek miatt tiltakozó csoportok és a szemlélők számára is fontos tudatosítani: az új, vagy újnak tetsző kezdeményezések soha nem légüres térbe érkeznek, még ha nem is vezetnek azonnali, szemmel látható társadalmi-politikai változásokhoz. Ez a tudás hosszú távon reményt, a hangjukat éppen felemelni készülőknek kapaszkodót és perspektívát adhat. Ezt segíti meg a Lehetőségek tere által elindított Kreatív közélet projekt is, ahol az állandó és a meghívott oktatók, mentorok a kritikai pedagógia módszerein, valamint művészeti és informális tanulási technikákon keresztül mutatják meg középiskolásoknak és fiatal felnőtteknek, hogy aktív és tudatos állampolgárként milyen útjai vannak a politikai cselekvésnek, illetve azt, hogy az elszigetelt megmozdulások vizsgálata helyett hogyan szemlélhetők folyamatában az elmúlt közel másfél évtized civil mozgalmainak törekvései.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
