Kiállítás

Az aktivizmus emlékezete

Gondoljunk a szabadságra. Civil ellenállás 2010–2023

Kritika

A NER tizenharmadik évében már evidencia, hogy az Orbán-rezsim fennállása óta eltelt idő történelmi léptékűvé tágult.

Az is tény, hogy az elmúlt néhány év leglátványosabb társadalmi mozgásait elindító rendszerellenes tiltakozások lendülete több esetben olyan fiataloknak köszönhető, akiknek politikai, világnézeti eszmélése már bőven a 2010 utáni időkre tehető. A tanáraik megbecsüléséért és sztrájkjogáért utcára vonuló diákokban, de még az erőszakos alapítványosítás ellen tiltakozó egyetemfoglaló színház- és filmművészetis hallgatók nagy részében is közös, hogy első szociális élményeik és a társas kapcsolataik elkerülhetetlenül a NER-hez köthetők. Abban nőttek fel, hogy a hatalom körülöttük manipulációval, félelemkeltéssel, a különböző társadalmi csoportok egymás ellen fordításával foglalkozik. Ilyen keretek között kezdtek el gondolkodni, alkotni, egyre fokozódó elégedetlenségüket és dühüket politikai cselekvésekbe becsatornázni.

Az egyes ügyek miatt tiltakozó csoportok és a szemlélők számára is fontos tudatosítani: az új, vagy újnak tetsző kezdeményezések soha nem légüres térbe érkeznek, még ha nem is vezetnek azonnali, szemmel látható társadalmi-politikai változásokhoz. Ez a tudás hosszú távon reményt, a hangjukat éppen felemelni készülőknek kapaszkodót és perspektívát adhat. Ezt segíti meg a Lehetőségek tere által elindított Kreatív közélet projekt is, ahol az állandó és a meghívott oktatók, mentorok a kritikai pedagógia módszerein, valamint művészeti és informális tanulási technikákon keresztül mutatják meg középiskolásoknak és fiatal felnőtteknek, hogy aktív és tudatos állampolgárként milyen útjai vannak a politikai cselekvésnek, illetve azt, hogy az elszigetelt megmozdulások vizsgálata helyett hogyan szemlélhetők folyamatában az elmúlt közel másfél évtized civil mozgalmainak törekvései.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.