Kiállítás

Az aktivizmus emlékezete

Gondoljunk a szabadságra. Civil ellenállás 2010–2023

Kritika

A NER tizenharmadik évében már evidencia, hogy az Orbán-rezsim fennállása óta eltelt idő történelmi léptékűvé tágult.

Az is tény, hogy az elmúlt néhány év leglátványosabb társadalmi mozgásait elindító rendszerellenes tiltakozások lendülete több esetben olyan fiataloknak köszönhető, akiknek politikai, világnézeti eszmélése már bőven a 2010 utáni időkre tehető. A tanáraik megbecsüléséért és sztrájkjogáért utcára vonuló diákokban, de még az erőszakos alapítványosítás ellen tiltakozó egyetemfoglaló színház- és filmművészetis hallgatók nagy részében is közös, hogy első szociális élményeik és a társas kapcsolataik elkerülhetetlenül a NER-hez köthetők. Abban nőttek fel, hogy a hatalom körülöttük manipulációval, félelemkeltéssel, a különböző társadalmi csoportok egymás ellen fordításával foglalkozik. Ilyen keretek között kezdtek el gondolkodni, alkotni, egyre fokozódó elégedetlenségüket és dühüket politikai cselekvésekbe becsatornázni.

Az egyes ügyek miatt tiltakozó csoportok és a szemlélők számára is fontos tudatosítani: az új, vagy újnak tetsző kezdeményezések soha nem légüres térbe érkeznek, még ha nem is vezetnek azonnali, szemmel látható társadalmi-politikai változásokhoz. Ez a tudás hosszú távon reményt, a hangjukat éppen felemelni készülőknek kapaszkodót és perspektívát adhat. Ezt segíti meg a Lehetőségek tere által elindított Kreatív közélet projekt is, ahol az állandó és a meghívott oktatók, mentorok a kritikai pedagógia módszerein, valamint művészeti és informális tanulási technikákon keresztül mutatják meg középiskolásoknak és fiatal felnőtteknek, hogy aktív és tudatos állampolgárként milyen útjai vannak a politikai cselekvésnek, illetve azt, hogy az elszigetelt megmozdulások vizsgálata helyett hogyan szemlélhetők folyamatában az elmúlt közel másfél évtized civil mozgalmainak törekvései.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.