Az Óz jól ismert, sokat is játszott darab, Lyman Frank Baum eredeti szövegét ezúttal Horváth Péter adaptálta leleményesen, nem spórolván a humorral. Szép és fontos a mélysége a parabolisztikus tanmesének, amely a varázslaton túl arról szól, hogyan találja meg valaki a magához való eszét, szívét és bátorságát, illetve arról, hogy mi a szeretet, az összetartozás, és mit jelent végigmenni az úton a céljaidért. Ehhez mérten igazi mélysége van Selmeczi György hol csengő-bongó, hol szomorkás vagy éppen komoly zenéjének.
Gothár nem imitálta a már korábbról ismert verziókat, saját értelmezését vitte színre, s nem is csalódhatunk benne. Megtartotta az eredeti történetet, a figurákat, de mindent magyarosított és jelen idejűvé tett. Így lett Dorothyból Kenzeszi Dorottya (Nyirkó Krisztina) kedves, bájosan furcsa, ügyesen őszinte, majdnem hétéves kislány, és a piros varázscipő helyett pedig csillogó, flitteres dorkó ad némi pluszt a gonosz legyőzéséhez.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
