Lemez

Nem viccelnek

The Jesus and Mary Chain: Glasgow Eyes

  • - minek -
  • 2024. április 17.

Kritika

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

A skóciai East Kilbride-ban 1983-ban alakult, ám a helyben tapasztalt érdektelenség miatt már 1984-ben a londoni Fulhambe költöző zenekar első kazettáját a szintén Skóciából származó Bobby Gillespie (a Primal Scream mellett a JAMC kreatív felelőse és egy ideig dobosa is) passzolta át az ugyancsak skót Alan McGee-nek. Aki lekötött egy fellépést a londoni Living Roomba, majd az esetükben szokásosan rövidre szabott produkcióból áradó nyers erő láttán és hallatán menten szerződtette őket kiadójához, a Creationhöz. Más kérdés, hogy ott csak az említett első lemez jött ki, a zenekar poptörténetben is ritka meredekséggel felívelő karrierjének mérföldkövei már a Blanco Y Negro nevű Warner-alkiadónál jelentek meg, bár a zenekart egy ideig még McGee menedzselte.

Ma már elképzelni is nehéz azt a revelációt, amit a JAMC megszólalása, imázsa, kiállása okozott – és a sajtó, mindenekelőtt a brit zenei újságok által csapott hype, egyre magasabbra juttatta őket, ahonnan – és az ilyen történetekben ez is különleges – soha nem zuhantak a kegyvesztettségbe vagy a feledésbe. A zenekart alapító és a megszakításokkal immár bő négy évtizedes pályafutása során állandó beltagként megmaradó Jim és William Reid testvérpár öt éven át élt munkanélküli-segélyből, s ezt az időt szorgalmas alkotómunkával, dalszerzéssel, no meg az imázs (s annak fontos részeként a szembe lógó kóc­haj) kiötlésével töltötték. Már a zenekar nevének eredete körül is hosszú filológiai vita alakult ki – részben annak köszönhetően, hogy a Reid testvérek interjúikban más és más verziót adtak elő a névadásról – az egyik szerint egy gabonapehely nyereményjátékán elnyerhető aranylánc volt az ihletadó. Ennél persze fontosabb volt, hogy az akkori idők domináns szintipopjától megcsömörlött testvérpár a The Stooges és a The Velvet Underground radikális megszólalását, a néha drone-ba csúszó torzított, visszhangosított hangképét szerették volna keresztezni a hatvanas évek vokális szuperpop produkcióival. Ezek közül a magányról, elidegenedettségről, korai halálról éneklő The Shangri-Las fogta meg őket – de hosszan sorolhatnánk elő- és példaképeiket a Syd Barrett-féle Pink Floydtól a Siouxsie and The Banshees-ig. Pénzfeldobással döntötték el, hogy közülük a fiatalabb fivér, Jim legyen az első számú énekes, míg William a fő dalszerző, de ez a felállás telitalálatnak bizonyult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.