Könyv

Holmi almafáról szóló darab

Závada Pál: Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin

  • Józsa Márta
  • 2022. május 4.

Kritika

Mi is ez a mű? Potenciális nagyregény. Nagyon hosszú, nagyon 20. századi, nagyon meggondoltan zanzásított szöveg.

A forma keretet biztosít a szerzőnek. A féktelen történetmesélés csábításának ugyanis könnyebb ellenállni, ha a kezedre csap a prozódiai fegyelem. (Amiért alighanem az ezúttal szerkesztői kompetenciáit megvillantó Parti Nagy Lajosnak lehetünk igen hálásak.) Závada érvényesen beszél a 20. század sok-sok eleddig ismeretlen, vagy legalábbis át nem gondolt eseményéről, katasztrófájáról. Minden munkája mögött fellelhető a történészi, szociográfusi narratíva, az eredeti témaválasztás és az a fajta morális szemlélet, amitől logikusnak és koherensnek mondható az életmű. És most itt ez a zavarba ejtő pillanat. Amikor a cizellált részleteket a meghökkentő és vázlatos egészre cseréli. (Nem mintha a skicc nem volna műfaj.)

Kezdjük a térnél. Závada komfortzónája a tiszántúli Magyarország, jelképe Tótkomlós, a szűkebb pátria. Závada nélkül megúsztuk volna a szembenézést azokkal az elhallgatott dolgokkal, amelyeket a közösségi szégyen és a történetírások ideologikussága miatt senki nem tartott fontosnak úgy megírni, hogy a tények és számok mögött élő emberek szempontjai érzelmi és etikai kihívásokkal szembesítsék az olvasót. Most ebből lép ki a szerző, és nem csak műfajilag. A kulcsszó a színházi beszéd. A könyv nem vonatkoztatható el a Madách 2.0 című, a székesfehérvári Vörösmarty Színház szervezésében megvalósult vállalkozástól, amelyben több szerző Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál egy mában is érvényes gondolattá próbálta parafrazeálni Madáchot. Ott az volt a kérdés, hogy merre találtak volna utat Ádám–Éva–Luciferék a 20. században.

Nagyvárad körülbelül száz kilométer távolságra van Tótkomlóstól. Keletre. Földrajzilag azonos zónának tekinthető, kulturálisan megteremthető az összeköttetés egy regionális és nyugatos polgári centrum és paraszti vonzáskörzete között, de nem ez a lényeg. Hanem a nagyváradi Réz Pál személye, akinek legendáját már többen próbálták felskiccelni, nagyjából kikerülhetetlen figurája a 20. századi irodalomnak. E könyv írója hétről hétre sok-sok órát töltött a „Duna fölötti Réz” polgári laká­sában, és a tőle hallott részletek a maguk esetlegességében, de mégiscsak kimunkáltságukban bőséges áthallást nyújtanak a 19. századi alaplegendáktól kezdődően a 20. századi tapasztalatokon és ismereteken át a jelenbe. Ha nem így volna, akkor kinek jutott volna eszébe a madáchi áthallásokat összekötni véle egy verses regényben? Réz és a körülötte felbukkanó intellektuális finomságok a harmadik ént, vagy a harmadik idősíkot, esetleg a harmadik teret jelentik. Az egyetlen rétegét a műnek, ahol mindenki a saját, eredeti nevén neveztetik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.