Az előmunkálatok még 2020 tavaszán, New Yorkban kezdődtek, majd beütött a járvány, végül Londonban fejezték be a felvételeket, de ott sem ideális körülmények között. Ám e sok viszontagság szerencsére kevéssé látszik a Dance Fever remek dalain. Florence Welch zenekarvezető-énekes-dalszerzőt ezúttal is temérdek dolog inspirálta az alkotás során: a „folk horror” hullámtól a középkori morális pánikeseményekig, a preraffaelita nőművészektől a kortárs novellisták életművéig. Jellemző, hogy a lemez címét sem a végtelen diszkóuniverzumban való megmártózás sugallta: inkább a máig ismeretlen okból kitört, kényszeres, ragályos testmozgással járó, végkimerültségig tartó középkori táncdühjárványok, leginkább az 1518-as. Erre utal a lemez egyik kulcsdala, a testet-lelket megmozgató punk-diszkó Choreomania. Zenei szempontból mindenekelőtt Iggy Pop karrierjének hetvenes évekbeli csúcspontjai és a folk-country hagyomány néhány halhatatlan ikonja (Lucinda Williams, Emmylou Harris) adott inspirációt, de nem lehet nem észrevenni a Rolling Stones hatását sem (Dream Girl Evil). A lemezt természetesen dominálja Florence Welch jellegzetes zamatú, érzelemteli énekhangja, amely sokszor együtt rezonál régi alkotótársa, Isabella Summers (The Machine) vokáljával.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
