Az előmunkálatok még 2020 tavaszán, New Yorkban kezdődtek, majd beütött a járvány, végül Londonban fejezték be a felvételeket, de ott sem ideális körülmények között. Ám e sok viszontagság szerencsére kevéssé látszik a Dance Fever remek dalain. Florence Welch zenekarvezető-énekes-dalszerzőt ezúttal is temérdek dolog inspirálta az alkotás során: a „folk horror” hullámtól a középkori morális pánikeseményekig, a preraffaelita nőművészektől a kortárs novellisták életművéig. Jellemző, hogy a lemez címét sem a végtelen diszkóuniverzumban való megmártózás sugallta: inkább a máig ismeretlen okból kitört, kényszeres, ragályos testmozgással járó, végkimerültségig tartó középkori táncdühjárványok, leginkább az 1518-as. Erre utal a lemez egyik kulcsdala, a testet-lelket megmozgató punk-diszkó Choreomania. Zenei szempontból mindenekelőtt Iggy Pop karrierjének hetvenes évekbeli csúcspontjai és a folk-country hagyomány néhány halhatatlan ikonja (Lucinda Williams, Emmylou Harris) adott inspirációt, de nem lehet nem észrevenni a Rolling Stones hatását sem (Dream Girl Evil). A lemezt természetesen dominálja Florence Welch jellegzetes zamatú, érzelemteli énekhangja, amely sokszor együtt rezonál régi alkotótársa, Isabella Summers (The Machine) vokáljával.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
