Színház

Belóg a lámpa

TÁP Színház: Mit csináljak, hogy jobban érezd magad

Kritika

Hamar úrrá lesz rajtunk és aztán végig velünk is marad az érzés, hogy akármi történik ezután, abból már semmi jó nem sülhet ki – hacsak nem az előadás maga, amely, bár iszonyatosan nyomasztó, a művészi sűrítés, a játékosság és a csipetnyi távolságtartó önirónia miatt mégiscsak szórakoztató. Kizlinger Lilla és a TÁP Színház előadása két teljesen különböző közeget mutat meg, sok szempontból mégis hasonló nyomorban vergődő lelkekkel. Azt viszont a nézőkre bízzák, hogy a párhuzamokat, viszonyokat, árnyalatokat a maguk részleteiben és mélységeiben feltárják.

A Jurányiban található szűkös TÁP-terem színpada szinte ráfolyik a nézőtérre (díszlet, jelmez: Csoma Gabriella). A panellakás zsúfolt nappalijának egyetlen nem bebútorozott területét a kiteregetett ruhák foglalják el, a negyedik fal pedig mi vagyunk: a tévé meg az elemes szekrénysor. Este van, a gyerek alszik, Attila (Hajdu Szabolcs) megjön a melóból, lerogy a kanapéra, és a dohányzóasztal fölé görnyedve unottan belapátolja az elé rakott színtelen-szagtalan vacsorát. Sári (Kizlinger Lilla) arcán az egész napos magány, gyerekkel tipródás, bezártság, feszültség nyomai, és láthatóan nem hozott megváltást a felnőtt társaság, a hazaérkező férfi sem. Sőt. Eleinte még próbálnak normálisan szólni a másikhoz, de pillanatok alatt besétálnak az egymásnak állított csapdákba, belecsúsznak a jól bejáratott veszekedéssémákba; csattan a villa a tányér mellett, szétrepül az összetapadt rizs. Egymást marják, de lassanként feltárulnak a valódi erőviszonyok, a bántalmazásig fajuló függés és a kiszolgáltatottság. Aztán bejön a képbe egy másik férfi is, a kisstílű, rálépek-a-torkodra típusú gengszterfigura, Dzsordzsi (Rába Roland): ő, mint menekülési útvonal, hát, köszi. Biró Zsombor Aurél fordulatos, csattanós, nyitott végű drámát írt a színészek improvizációiból, akár nevethetnénk is a váratlanul betoppanó férj és a gyerekszobába tuszkolt szerető toposzán, ha nem lenne olyan nyomott és baljós a hangulat.

Közben minden nagyon valóságszagú: a rizs az rizs, a verés is verés, mutatóba még néhány fehér festékpötty is van a szobafestő-mázoló mackófelsőjén és fülén. Már-már dokuszínházi hitelességűek a párbeszédek, a verbális agresszió, a bazdmegekkel tördelt félmondatok. Hajdu Szabolcs keresetlen játékstílusáról rögtön beugrik az általa rendezett Ernelláék…, sőt a Családi tűzfészek (2020-as, Pass Andrea rendezte színpadi változata) is. Kizlinger Lilla jelenléte magától értetődő, Rába Roland karikaturisztikusabb alakot játszik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!