Színház

Belóg a lámpa

TÁP Színház: Mit csináljak, hogy jobban érezd magad

Kritika

Hamar úrrá lesz rajtunk és aztán végig velünk is marad az érzés, hogy akármi történik ezután, abból már semmi jó nem sülhet ki – hacsak nem az előadás maga, amely, bár iszonyatosan nyomasztó, a művészi sűrítés, a játékosság és a csipetnyi távolságtartó önirónia miatt mégiscsak szórakoztató. Kizlinger Lilla és a TÁP Színház előadása két teljesen különböző közeget mutat meg, sok szempontból mégis hasonló nyomorban vergődő lelkekkel. Azt viszont a nézőkre bízzák, hogy a párhuzamokat, viszonyokat, árnyalatokat a maguk részleteiben és mélységeiben feltárják.

A Jurányiban található szűkös TÁP-terem színpada szinte ráfolyik a nézőtérre (díszlet, jelmez: Csoma Gabriella). A panellakás zsúfolt nappalijának egyetlen nem bebútorozott területét a kiteregetett ruhák foglalják el, a negyedik fal pedig mi vagyunk: a tévé meg az elemes szekrénysor. Este van, a gyerek alszik, Attila (Hajdu Szabolcs) megjön a melóból, lerogy a kanapéra, és a dohányzóasztal fölé görnyedve unottan belapátolja az elé rakott színtelen-szagtalan vacsorát. Sári (Kizlinger Lilla) arcán az egész napos magány, gyerekkel tipródás, bezártság, feszültség nyomai, és láthatóan nem hozott megváltást a felnőtt társaság, a hazaérkező férfi sem. Sőt. Eleinte még próbálnak normálisan szólni a másikhoz, de pillanatok alatt besétálnak az egymásnak állított csapdákba, belecsúsznak a jól bejáratott veszekedéssémákba; csattan a villa a tányér mellett, szétrepül az összetapadt rizs. Egymást marják, de lassanként feltárulnak a valódi erőviszonyok, a bántalmazásig fajuló függés és a kiszolgáltatottság. Aztán bejön a képbe egy másik férfi is, a kisstílű, rálépek-a-torkodra típusú gengszterfigura, Dzsordzsi (Rába Roland): ő, mint menekülési útvonal, hát, köszi. Biró Zsombor Aurél fordulatos, csattanós, nyitott végű drámát írt a színészek improvizációiból, akár nevethetnénk is a váratlanul betoppanó férj és a gyerekszobába tuszkolt szerető toposzán, ha nem lenne olyan nyomott és baljós a hangulat.

Közben minden nagyon valóságszagú: a rizs az rizs, a verés is verés, mutatóba még néhány fehér festékpötty is van a szobafestő-mázoló mackófelsőjén és fülén. Már-már dokuszínházi hitelességűek a párbeszédek, a verbális agresszió, a bazdmegekkel tördelt félmondatok. Hajdu Szabolcs keresetlen játékstílusáról rögtön beugrik az általa rendezett Ernelláék…, sőt a Családi tűzfészek (2020-as, Pass Andrea rendezte színpadi változata) is. Kizlinger Lilla jelenléte magától értetődő, Rába Roland karikaturisztikusabb alakot játszik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.