Lemez

Csillagporos emlék

David Bowie: The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars

Kritika

Ha szavazni kéne a rocktörténelem legjelentősebb fiktív figurájára, akkor Ziggy Stardust biztosan benne lenne a top 3-ban, sőt talán nyerne is. A karakter több tekintetben is mérföldkőnek számít, jelentőségéből semmit nem veszített, fél évszázad elteltével is ódákat zengenek róla.

A kerek évfordulónak valóban meg kell adni a módját: az 1972. június 16-án kiadott The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című David Bowie-album most június 17-én ismét megjelenik vinylen, az idei cannes-i filmfesztiválon pedig a Moonage Daydream című Ziggy-dokumentumfilm premierje volt, ezt szeptemberben mutatják be a mozik (magyar forgalmazásról egyelőre nem tudni). De addig is érdemes visszatekinteni minden idők egyik legnagyobb hatású lemezére.

David Bowie 1971/1972 fordulóján még underground sztárnak számított. 1969 nyarán bejutott ugyan a brit top 5-be Space Oddity című slágerével, de a siker nem maradt tartós. A dalt tartalmazó, cím nélküli albuma nem kavart hullámokat, ahogy az egy évvel később kiadott The Man Who Sold the World sem. Ugyanerre a sorsra jutott az 1971 végén megjelent Hunky Dory is, pedig ez már bővelkedett zseniális dalokban. Ma már érthetetlen, hogy az emberek miért nem figyeltek fel a Changes-re, az Oh! You Pretty Things-re és főleg a Life on Mars?-ra. Bowie azonban nem csüggedt: ha a saját nevén nem tud befutni, akkor megkísérli ezt Ziggy Stardust bőrébe bújva.

Szokatlan figurákról vett példát. Az egyik az obskúrus angol rocksztár Vince Taylor volt, aki zenekarát The Playboys-nak nevezte. Taylor egy elfajult bulizás tetőpontján mondta magáról Bowie-nak, hogy ő egy istenség és egy földönkívüli lény átmenete… A hatások közül fontos megemlíteni a Legendary Stardust Cowboy művésznevű amerikai csodabogár zenészt is. Ő még kevésbé volt ismert, a 70-es évek elejéig csupán pár visszhang nélküli kislemeze jelent meg, de Bowie-nak valamiért beakadt. Ziggy figurájában a fentieken túl valamennyire megtaláljuk az 1969-es The Who-rockopera, a Tommy címszereplőjét, továbbá Lou Reedet, Marc Bolant és persze Iggy Popot is – az biztos, hogy a keresztnevet leginkább ő inspirálta (valamint egy Ziggy’s névre hallgató londoni szabóság). A külsőségeket illetően Bowie leginkább a japán kabuki színháztól merített, a zenei vonalat tekintve pedig ügyesen felkapaszkodott a „glam vonatra”; annak is a T. Rex fémjelezte riffközpontú vonalára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.