Lemez

Csillagporos emlék

David Bowie: The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars

Kritika

Ha szavazni kéne a rocktörténelem legjelentősebb fiktív figurájára, akkor Ziggy Stardust biztosan benne lenne a top 3-ban, sőt talán nyerne is. A karakter több tekintetben is mérföldkőnek számít, jelentőségéből semmit nem veszített, fél évszázad elteltével is ódákat zengenek róla.

A kerek évfordulónak valóban meg kell adni a módját: az 1972. június 16-án kiadott The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című David Bowie-album most június 17-én ismét megjelenik vinylen, az idei cannes-i filmfesztiválon pedig a Moonage Daydream című Ziggy-dokumentumfilm premierje volt, ezt szeptemberben mutatják be a mozik (magyar forgalmazásról egyelőre nem tudni). De addig is érdemes visszatekinteni minden idők egyik legnagyobb hatású lemezére.

David Bowie 1971/1972 fordulóján még underground sztárnak számított. 1969 nyarán bejutott ugyan a brit top 5-be Space Oddity című slágerével, de a siker nem maradt tartós. A dalt tartalmazó, cím nélküli albuma nem kavart hullámokat, ahogy az egy évvel később kiadott The Man Who Sold the World sem. Ugyanerre a sorsra jutott az 1971 végén megjelent Hunky Dory is, pedig ez már bővelkedett zseniális dalokban. Ma már érthetetlen, hogy az emberek miért nem figyeltek fel a Changes-re, az Oh! You Pretty Things-re és főleg a Life on Mars?-ra. Bowie azonban nem csüggedt: ha a saját nevén nem tud befutni, akkor megkísérli ezt Ziggy Stardust bőrébe bújva.

Szokatlan figurákról vett példát. Az egyik az obskúrus angol rocksztár Vince Taylor volt, aki zenekarát The Playboys-nak nevezte. Taylor egy elfajult bulizás tetőpontján mondta magáról Bowie-nak, hogy ő egy istenség és egy földönkívüli lény átmenete… A hatások közül fontos megemlíteni a Legendary Stardust Cowboy művésznevű amerikai csodabogár zenészt is. Ő még kevésbé volt ismert, a 70-es évek elejéig csupán pár visszhang nélküli kislemeze jelent meg, de Bowie-nak valamiért beakadt. Ziggy figurájában a fentieken túl valamennyire megtaláljuk az 1969-es The Who-rockopera, a Tommy címszereplőjét, továbbá Lou Reedet, Marc Bolant és persze Iggy Popot is – az biztos, hogy a keresztnevet leginkább ő inspirálta (valamint egy Ziggy’s névre hallgató londoni szabóság). A külsőségeket illetően Bowie leginkább a japán kabuki színháztól merített, a zenei vonalat tekintve pedig ügyesen felkapaszkodott a „glam vonatra”; annak is a T. Rex fémjelezte riffközpontú vonalára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.