Lemez

Csillagporos emlék

David Bowie: The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars

Kritika

Ha szavazni kéne a rocktörténelem legjelentősebb fiktív figurájára, akkor Ziggy Stardust biztosan benne lenne a top 3-ban, sőt talán nyerne is. A karakter több tekintetben is mérföldkőnek számít, jelentőségéből semmit nem veszített, fél évszázad elteltével is ódákat zengenek róla.

A kerek évfordulónak valóban meg kell adni a módját: az 1972. június 16-án kiadott The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című David Bowie-album most június 17-én ismét megjelenik vinylen, az idei cannes-i filmfesztiválon pedig a Moonage Daydream című Ziggy-dokumentumfilm premierje volt, ezt szeptemberben mutatják be a mozik (magyar forgalmazásról egyelőre nem tudni). De addig is érdemes visszatekinteni minden idők egyik legnagyobb hatású lemezére.

David Bowie 1971/1972 fordulóján még underground sztárnak számított. 1969 nyarán bejutott ugyan a brit top 5-be Space Oddity című slágerével, de a siker nem maradt tartós. A dalt tartalmazó, cím nélküli albuma nem kavart hullámokat, ahogy az egy évvel később kiadott The Man Who Sold the World sem. Ugyanerre a sorsra jutott az 1971 végén megjelent Hunky Dory is, pedig ez már bővelkedett zseniális dalokban. Ma már érthetetlen, hogy az emberek miért nem figyeltek fel a Changes-re, az Oh! You Pretty Things-re és főleg a Life on Mars?-ra. Bowie azonban nem csüggedt: ha a saját nevén nem tud befutni, akkor megkísérli ezt Ziggy Stardust bőrébe bújva.

Szokatlan figurákról vett példát. Az egyik az obskúrus angol rocksztár Vince Taylor volt, aki zenekarát The Playboys-nak nevezte. Taylor egy elfajult bulizás tetőpontján mondta magáról Bowie-nak, hogy ő egy istenség és egy földönkívüli lény átmenete… A hatások közül fontos megemlíteni a Legendary Stardust Cowboy művésznevű amerikai csodabogár zenészt is. Ő még kevésbé volt ismert, a 70-es évek elejéig csupán pár visszhang nélküli kislemeze jelent meg, de Bowie-nak valamiért beakadt. Ziggy figurájában a fentieken túl valamennyire megtaláljuk az 1969-es The Who-rockopera, a Tommy címszereplőjét, továbbá Lou Reedet, Marc Bolant és persze Iggy Popot is – az biztos, hogy a keresztnevet leginkább ő inspirálta (valamint egy Ziggy’s névre hallgató londoni szabóság). A külsőségeket illetően Bowie leginkább a japán kabuki színháztól merített, a zenei vonalat tekintve pedig ügyesen felkapaszkodott a „glam vonatra”; annak is a T. Rex fémjelezte riffközpontú vonalára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.