Film

Kedves vendégünk

Mikhaël Hers: Éjszakai átutazók

Kritika

Vörösbe öltözött, vörös zászlókat lengető fiatalok tömegei ünneplik a párizsi utcákon François Mitterrand 1981-es választási győzelmét. Ahogy a főszereplő csonka család ámulattal, egy autó belsejéből szemléli a tömeget, sejthetjük, hogy Mikhaël Hers szándéka nem a mély politikai analízis. A hosszú Mitterrand-éra megmarad hangulatos háttérnek, miként a 80-as évek zenéje és kulturális szövete is. Ami azt illeti, a rendezőt az érzelmi mélyfúrások sem izgatják túlzottan; bár évtizedes léptékkel dolgozó, küzdelemmel terhes családtörténet bontakozik ki a szemünk előtt, az Éjszakai átutazók meglepően könnyedén és könnyű szívvel tekint a Davies família sebeire és gyógyulására.

Pedig drámai helyzetek akadnak bőven: a középkorú Elisabethnek nemcsak a mellrákkal, hanem a válással is meg kell birkóznia, miközben kamasz gyerekei, Matthias és Judith még épp a kirepülés előtt állnak. Férje mellett nem kellett dolgoznia, ám most hirtelen rászakad az álláskeresés terhe is. Szerencséjére magányos, álmatlan éjszakáin Vanda Dorval (Emmanuelle Béart) rádióműsorát hallgatja – innen a film címe is –, amelyben hozzá hasonló átlagpolgárok rebegik az éterbe szívfájdalmaikat. Ismeretlenül beállít a stúdióba, és félszeg, de empatikus személyisége megérinti a karakán Dorvalt, aki azonnal munkát ajánl neki. Egy éjjel a hajléktalan fiatal lány, Talulah (Noée Abita) érkezik a stúdióba, hogy életéről meséljen, de az adás végével a rádió munkatársainak szolidaritása is véget ér – Elisabeth az egyetlen, akit érdekel a lány további sorsa. Ideiglenesen magához veszi, és ezzel (a film visszafogott hangvételével arányos) vihart kavar az épp válásból gyógyulgató családja mindennapjaiban. Ám Talulah-nak mintha varázsereje volna; lassan mindenki szívébe belopja magát. Még Elisabeth jól nevelt középosztálybeli csemetéit is cinkossá tudja tenni csínytevéseiben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A Rend: a nyolcvanas évek náci terroristavezérének élete filmért kiált

  • - turcsányi -
Robert Jay Mathews adócsalóként kezdte, majd rabló lett és gyilkos, aki valamiféle – szélsőjobbos, neonáci – ideológiát igyekezett keríteni bűnös működéséhez. Justin Kurzel filmje, A Rend jelentős hangulatfestő erővel és néhány kiváló színészi alakítással ábrá­zol­ja gazemberi pályafutását.

Egy kivételes tanár, akit a francóisták végeztek ki

A tanár, aki a tengert ígérte című filmben telefonhívást kap egy fiatalasszony: lehet, hogy megtalálták a spanyol polgárháború alatt meghalt dédapját egy Barcelonától 500 kilométerre lévő tömegsírban. Elutazik hát nagyapja gyermekkorának helyszínére, hogy összerakja a széthullott mozaikot.

A liberalizmus védelmében

Az általános hülyítés közepette kétharmadnyi újságoldal erejéig legalább jelezni szeretnénk, hogy annak, amit az agitprop fröcsögése liberalizmusnak tételez, és ami ellen ádáz, mondhatni univerzális jelentőségű harcot folytat, semmi köze a liberalizmushoz mint eszmerendszerhez.

Érted jönnek

A demokraták melegágyának vélt Szilícium-völgy beállt a republikánus elnök mögé. Sokan most döbbentek rá, hogy ezek a fiatalos, laza, világmegváltónak hitt cégek is hidegfejű multik.

Ígérni nem elég

Nincs ember, aki ne akarna békét Ukrajnában, ennek megvalósítása azonban szinte áthatolhatatlan akadályokba ütközik. És akkor még szóba se került Donald Trump. Kijivben kutattuk a tartós rendezés esélyeit.