Film

Kedves vendégünk

Mikhaël Hers: Éjszakai átutazók

Kritika

Vörösbe öltözött, vörös zászlókat lengető fiatalok tömegei ünneplik a párizsi utcákon François Mitterrand 1981-es választási győzelmét. Ahogy a főszereplő csonka család ámulattal, egy autó belsejéből szemléli a tömeget, sejthetjük, hogy Mikhaël Hers szándéka nem a mély politikai analízis. A hosszú Mitterrand-éra megmarad hangulatos háttérnek, miként a 80-as évek zenéje és kulturális szövete is. Ami azt illeti, a rendezőt az érzelmi mélyfúrások sem izgatják túlzottan; bár évtizedes léptékkel dolgozó, küzdelemmel terhes családtörténet bontakozik ki a szemünk előtt, az Éjszakai átutazók meglepően könnyedén és könnyű szívvel tekint a Davies família sebeire és gyógyulására.

Pedig drámai helyzetek akadnak bőven: a középkorú Elisabethnek nemcsak a mellrákkal, hanem a válással is meg kell birkóznia, miközben kamasz gyerekei, Matthias és Judith még épp a kirepülés előtt állnak. Férje mellett nem kellett dolgoznia, ám most hirtelen rászakad az álláskeresés terhe is. Szerencséjére magányos, álmatlan éjszakáin Vanda Dorval (Emmanuelle Béart) rádióműsorát hallgatja – innen a film címe is –, amelyben hozzá hasonló átlagpolgárok rebegik az éterbe szívfájdalmaikat. Ismeretlenül beállít a stúdióba, és félszeg, de empatikus személyisége megérinti a karakán Dorvalt, aki azonnal munkát ajánl neki. Egy éjjel a hajléktalan fiatal lány, Talulah (Noée Abita) érkezik a stúdióba, hogy életéről meséljen, de az adás végével a rádió munkatársainak szolidaritása is véget ér – Elisabeth az egyetlen, akit érdekel a lány további sorsa. Ideiglenesen magához veszi, és ezzel (a film visszafogott hangvételével arányos) vihart kavar az épp válásból gyógyulgató családja mindennapjaiban. Ám Talulah-nak mintha varázsereje volna; lassan mindenki szívébe belopja magát. Még Elisabeth jól nevelt középosztálybeli csemetéit is cinkossá tudja tenni csínytevéseiben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.