Rádió

Miféle szabadság?

Társadalmi nosztalgiaműsor a Kossuthon

Kritika

Rövidre szabott rádióhallgatói/rádiókritikusi megpihenésünk után a visszatérés rögtön egy időhurokba vezetett. A Kossuth rádió közelmúltidéző műsorának címe szerint 30 éve szabadon élünk, de valójában inkább 33 éve vagyunk abban, amiben, ha tetszik szabadságban, bár a címnek ezt a felét is erősen lehetne ellenérvelni manapság. Alighanem a 2020-ban indult műsorfolyam címe ragadt ott idétlenül az egyes adások felett. Szerencsésebb cím lenne a „30 éve történt”, ha már. (Emlékezetünk szerint volt már hasonló címhelyzet ugyanezen a frekvencián, csak akkor még 25 évről volt szó, szintén több éven át. Tudjuk jól: kemény dió az emlékezés.)

A Berényi Zsuzsa műsorvezetői-konferálói hangjával egybefűzött három kisebb retrospektív riportocskából álló 30 éve szabadon műsorleírása azzal indít, hogy „Magyarország új útra lép 1990-ben”, majd gyorsan hozzáteszi: „A változásoktól sokat vár az ország, talán túl sokat is. (…) Hogy pontosan mi is történt 30 évvel ezelőtt, azt az események alakítói, szemtanúk, történészek, gazdasági és politikai szakértők segítségével tárjuk fel.” A hetente jelentkező műsor legutóbbi adásában mások mellett Deutsch Tamás is megszólalt (nem archív felvételről), ki-ki eldöntheti, hogy a fenti felsorolásból ő vajon melyik kategóriába helyezhető.

A múltidézés célja tehát az, hogy az összeállítást hallgatva valamiképp a rendszerváltás lényegi tapasztalatának megértéséhez közelebb kerüljünk, a visszatekintősdi logikáját követve ezúttal annak megidézésén keresztül, hogy mi történt 1993 februárjában. A műsor szerkesztői ehhez három esemény megidézését tekintették célszerűnek: a pörbölyi busz­tragédiát, a Fidesz struktúraváltó közgyűlését, illetve a bankszféra átalakulását. Ez utóbbi némiképp Jolly Joker volt a sorban, ugyanis nem köthető konkrétan ’93-hoz, pláne nem az év februárjához, hiszen, ha úgy vesszük, és nem nagyon vehetjük másképp, a folyamat már előbb elindult, és még ma sem ért véget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.