Rádió

Miféle szabadság?

Társadalmi nosztalgiaműsor a Kossuthon

Kritika

Rövidre szabott rádióhallgatói/rádiókritikusi megpihenésünk után a visszatérés rögtön egy időhurokba vezetett. A Kossuth rádió közelmúltidéző műsorának címe szerint 30 éve szabadon élünk, de valójában inkább 33 éve vagyunk abban, amiben, ha tetszik szabadságban, bár a címnek ezt a felét is erősen lehetne ellenérvelni manapság. Alighanem a 2020-ban indult műsorfolyam címe ragadt ott idétlenül az egyes adások felett. Szerencsésebb cím lenne a „30 éve történt”, ha már. (Emlékezetünk szerint volt már hasonló címhelyzet ugyanezen a frekvencián, csak akkor még 25 évről volt szó, szintén több éven át. Tudjuk jól: kemény dió az emlékezés.)

A Berényi Zsuzsa műsorvezetői-konferálói hangjával egybefűzött három kisebb retrospektív riportocskából álló 30 éve szabadon műsorleírása azzal indít, hogy „Magyarország új útra lép 1990-ben”, majd gyorsan hozzáteszi: „A változásoktól sokat vár az ország, talán túl sokat is. (…) Hogy pontosan mi is történt 30 évvel ezelőtt, azt az események alakítói, szemtanúk, történészek, gazdasági és politikai szakértők segítségével tárjuk fel.” A hetente jelentkező műsor legutóbbi adásában mások mellett Deutsch Tamás is megszólalt (nem archív felvételről), ki-ki eldöntheti, hogy a fenti felsorolásból ő vajon melyik kategóriába helyezhető.

A múltidézés célja tehát az, hogy az összeállítást hallgatva valamiképp a rendszerváltás lényegi tapasztalatának megértéséhez közelebb kerüljünk, a visszatekintősdi logikáját követve ezúttal annak megidézésén keresztül, hogy mi történt 1993 februárjában. A műsor szerkesztői ehhez három esemény megidézését tekintették célszerűnek: a pörbölyi busz­tragédiát, a Fidesz struktúraváltó közgyűlését, illetve a bankszféra átalakulását. Ez utóbbi némiképp Jolly Joker volt a sorban, ugyanis nem köthető konkrétan ’93-hoz, pláne nem az év februárjához, hiszen, ha úgy vesszük, és nem nagyon vehetjük másképp, a folyamat már előbb elindult, és még ma sem ért véget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.