Rádió

Miféle szabadság?

Társadalmi nosztalgiaműsor a Kossuthon

Kritika

Rövidre szabott rádióhallgatói/rádiókritikusi megpihenésünk után a visszatérés rögtön egy időhurokba vezetett. A Kossuth rádió közelmúltidéző műsorának címe szerint 30 éve szabadon élünk, de valójában inkább 33 éve vagyunk abban, amiben, ha tetszik szabadságban, bár a címnek ezt a felét is erősen lehetne ellenérvelni manapság. Alighanem a 2020-ban indult műsorfolyam címe ragadt ott idétlenül az egyes adások felett. Szerencsésebb cím lenne a „30 éve történt”, ha már. (Emlékezetünk szerint volt már hasonló címhelyzet ugyanezen a frekvencián, csak akkor még 25 évről volt szó, szintén több éven át. Tudjuk jól: kemény dió az emlékezés.)

A Berényi Zsuzsa műsorvezetői-konferálói hangjával egybefűzött három kisebb retrospektív riportocskából álló 30 éve szabadon műsorleírása azzal indít, hogy „Magyarország új útra lép 1990-ben”, majd gyorsan hozzáteszi: „A változásoktól sokat vár az ország, talán túl sokat is. (…) Hogy pontosan mi is történt 30 évvel ezelőtt, azt az események alakítói, szemtanúk, történészek, gazdasági és politikai szakértők segítségével tárjuk fel.” A hetente jelentkező műsor legutóbbi adásában mások mellett Deutsch Tamás is megszólalt (nem archív felvételről), ki-ki eldöntheti, hogy a fenti felsorolásból ő vajon melyik kategóriába helyezhető.

A múltidézés célja tehát az, hogy az összeállítást hallgatva valamiképp a rendszerváltás lényegi tapasztalatának megértéséhez közelebb kerüljünk, a visszatekintősdi logikáját követve ezúttal annak megidézésén keresztül, hogy mi történt 1993 februárjában. A műsor szerkesztői ehhez három esemény megidézését tekintették célszerűnek: a pörbölyi busz­tragédiát, a Fidesz struktúraváltó közgyűlését, illetve a bankszféra átalakulását. Ez utóbbi némiképp Jolly Joker volt a sorban, ugyanis nem köthető konkrétan ’93-hoz, pláne nem az év februárjához, hiszen, ha úgy vesszük, és nem nagyon vehetjük másképp, a folyamat már előbb elindult, és még ma sem ért véget.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.

Egyenes kiesés

Az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt az orosz sportolókat a legtöbb nemzetközi sporteseményről kizárták – ám az olimpia más tészta. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság felségjelzés, zászló és himnusz nélkül beengedné őket, Ukrajna és több szövetségese viszont zéró toleranciát követel.

Ahol a vadak várnak

A Fidesz harmadik kétharmados választási győzelme után számos, korábban a Jobbik holdudvarába tartozó radikális figura került hatalmi pozíció közelébe. Az úgynevezett neofiták tündöklése azonban rövid életűnek bizonyult, 2023 elejére jellemzően a perifériára száműzték őket, de mi történt velük, és ki járt ezzel jól?

„Döbbenet van”

A pilismaróti bánya megnyitásának ellenzőit és támogatóit egyaránt meglepve a minisztérium érvénytelenítette a vállalkozó környezetvédelmi engedélyét, és új eljárás lefolytatására kötelezte a kormányhivatalt. Vagyis minden kezdődik elölről.