Az Oscar-nyertes dél-koreai Élősködőkből minisorozat készül, az Európai Filmdíjat begyűjtő német Toni Erdmannt pedig már régóta gyúrják a tengerentúlon; az elmúlt év olyan nagy sikereinek, mint a Lavina vagy az Életrevalók pedig már el is készült az újrája. Utóbbiak közül egyik sem keltett nagy hullámokat, ez azonban nem tartja vissza a producereket a további próbálkozásoktól. A Bélier család című 2014-es francia vígjáték például inkább csak szülőhazájában hódította meg a közönséget, a jogait azonban így is 85 országba sikerült eladni, egy évvel később nálunk is bemutatták. Már a sztorija is ordít egy cukormázas amerikai újráért: egy hallássérült család egyetlen halló tagja énekes karrierre vágyik. A keserédes sztori Franciaországban nem aratott osztatlan sikert: bírálták, amiért a siket szereplőket ép színészek alakítják – ők ugyan megtanulták a jelnyelvet, de hozzáértők szerint úgy használják, mintha James Bond rossz orosz akcentussal kérné ki Martiniját „rázva, nem keverve”. Éric Lartigau filmjét kritizálták azért is, mert néhány jelenetben nem a hallássérült figurákkal együtt, hanem inkább rajtuk nevetünk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
