Az Oscar-nyertes dél-koreai Élősködőkből minisorozat készül, az Európai Filmdíjat begyűjtő német Toni Erdmannt pedig már régóta gyúrják a tengerentúlon; az elmúlt év olyan nagy sikereinek, mint a Lavina vagy az Életrevalók pedig már el is készült az újrája. Utóbbiak közül egyik sem keltett nagy hullámokat, ez azonban nem tartja vissza a producereket a további próbálkozásoktól. A Bélier család című 2014-es francia vígjáték például inkább csak szülőhazájában hódította meg a közönséget, a jogait azonban így is 85 országba sikerült eladni, egy évvel később nálunk is bemutatták. Már a sztorija is ordít egy cukormázas amerikai újráért: egy hallássérült család egyetlen halló tagja énekes karrierre vágyik. A keserédes sztori Franciaországban nem aratott osztatlan sikert: bírálták, amiért a siket szereplőket ép színészek alakítják – ők ugyan megtanulták a jelnyelvet, de hozzáértők szerint úgy használják, mintha James Bond rossz orosz akcentussal kérné ki Martiniját „rázva, nem keverve”. Éric Lartigau filmjét kritizálták azért is, mert néhány jelenetben nem a hallássérült figurákkal együtt, hanem inkább rajtuk nevetünk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
