Film

Ki hall engem?

Sian Heder: CODA

  • SzSz
  • 2021. október 13.

Kritika

Ma már egyetlen valamirevaló nem angol nyelvű film sem kerülheti el a hollywoodi remake rémét.

Az Oscar-nyertes dél-koreai Élősködőkből minisorozat készül, az Európai Filmdíjat begyűjtő német Toni Erdmannt pedig már régóta gyúrják a tengerentúlon; az elmúlt év olyan nagy sikereinek, mint a Lavina vagy az Életrevalók pedig már el is készült az újrája. Utóbbiak közül egyik sem keltett nagy hullámokat, ez azonban nem tartja vissza a producereket a további próbálkozásoktól. A Bélier család című 2014-es francia vígjáték például inkább csak szülőhazájában hódította meg a közönséget, a jogait azonban így is 85 országba sikerült eladni, egy évvel később nálunk is bemutatták. Már a sztorija is ordít egy cukormázas amerikai újráért: egy hallássérült család egyetlen halló tagja énekes karrierre vágyik. A keserédes sztori Franciaországban nem aratott osztatlan sikert: bírálták, amiért a siket szereplőket ép színészek alakítják – ők ugyan megtanulták a jelnyelvet, de hozzáértők szerint úgy használják, mintha James Bond rossz orosz akcentussal kérné ki Martiniját „rázva, nem keverve”. Éric Lartigau filmjét kritizálták azért is, mert néhány jelenetben nem a hallássérült figurákkal együtt, hanem inkább rajtuk nevetünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.