Kik írják meg a háborút?

Hetényi Zsuzsa: Nyugati, Keleti – Ogyesszától Odesszáig 1973–2023

„Te babilóniai szakács, makedóniai kerékgyártó, jeruzsálemi serfőző, alexandriai kecskeszopó, nagy- és kisegyiptomi kanász, örmény tolvaj, tatár tegez, kamenyici hóhér, az egész világ és alvilág bolondja, áspiskígyó unokája és faszunk kampója” – sommázta véleményét 1684-ben az akkor épp világuralkodó török szultánnak Ivan Szirko atamán (és írta alá a zaporozsjei kozákok egész tábora), amikor az megadásra szólította fel őket.

Az episztola, amely végül önnön seggük lyukába járó csókra való felszólítással zárul, több helyütt és több fordításban is olvasható, Hetényi Zsuzsa kötetében azonban új életre és új jelentésre kel. Elvégre ez a Tolsztojtól Babelen át Nabokovig, a Keleti pályaudvartól a Nyugatiig, a Szovjetuniótól Putyinig folyó tényregény, más olvasatban esszéfolyam, és megint csak másban memoár, nem nélkülözhet pár szaftos és jogos szentségelést.

Ha szigorúan a megélt narratívát vesszük, akkor könnyen rájövünk, hogy itt bizony az utóbbi ötven évünkről van szó. Hetényi Zsuzsa ebben a történelmileg nagyon is változékony periódusban szembesült a saját fejlődéstörténetével, illetve irodalmárként az orosz kultúrának a hatalomhoz való viszonyával. Mit tegyünk akkor, amikor tudjuk: a már legalább kétszáz éve valamennyiünkre elemi erővel ható és megkerülhetetlen hatású irodalom konnotációi összenőttek a kíméletlen megszállókról és elnyomókról kialakított képünkkel? És ezek tényleg csak a kezdő felvetések, ugyanis több évtizedes filoszi és fordítói munka után a szerző 2022. február 24-ét követően hetekig tolmácsként és mindent elintézni tudó önkéntesként segédkezett a budapesti pályaudvarokon. Több feloldhatatlan élethelyzettel találkozott, mint amennyit személyesen, szovjetunióbeli diákként szerzett a 70-es években. Holott az sem volt kevés. Az ott és akkor kapott pofonokról egészen naturalisztikus módon beszél a kötet memoárjellegű első, egyben legjobban önreflektált részében; ilyen mondjuk egy ogyesszai (hogy szokjuk: ukránul odesszai) kolerajárvány és az ahhoz kapcsolt karantén személyes története. Vagy teszem azt az a korai házassági kaland, amikor az egykori férjével történetesen éppen azokat az ukránok is lakta településeket, régiókat járták végig illegálisan, családlátogatás ürügyén, amelyek nevével most rendre a háborús híradásokban találkozunk.