Könyv

Kik írják meg a háborút?

Hetényi Zsuzsa: Nyugati, Keleti – Ogyesszától Odesszáig 1973–2023

  • Józsa Márta
  • 2023. szeptember 6.

Kritika

„Te babilóniai szakács, makedóniai kerékgyártó, jeruzsálemi serfőző, alexandriai kecskeszopó, nagy- és kisegyiptomi kanász, örmény tolvaj, tatár tegez, kamenyici hóhér, az egész világ és alvilág bolondja, áspiskígyó unokája és faszunk kampója” – sommázta véleményét 1684-ben az akkor épp világuralkodó török szultánnak Ivan Szirko atamán (és írta alá a zaporozsjei kozákok egész tábora), amikor az megadásra szólította fel őket.

Az episztola, amely végül önnön seggük lyukába járó csókra való felszólítással zárul, több helyütt és több fordításban is olvasható, Hetényi Zsuzsa kötetében azonban új életre és új jelentésre kel. Elvégre ez a Tolsztojtól Babelen át Nabokovig, a Keleti pályaudvartól a Nyugatiig, a Szovjetuniótól Putyinig folyó tényregény, más olvasatban esszéfolyam, és megint csak másban memoár, nem nélkülözhet pár szaftos és jogos szentségelést.

Ha szigorúan a megélt narratívát vesszük, akkor könnyen rájövünk, hogy itt bizony az utóbbi ötven évünkről van szó. Hetényi Zsuzsa ebben a történelmileg nagyon is változékony periódusban szembesült a saját fejlődéstörténetével, illetve irodalmárként az orosz kultúrának a hatalomhoz való viszonyával. Mit tegyünk akkor, amikor tudjuk: a már legalább kétszáz éve valamennyiünkre elemi erővel ható és megkerülhetetlen hatású irodalom konnotációi összenőttek a kíméletlen megszállókról és elnyomókról kialakított képünkkel? És ezek tényleg csak a kezdő felvetések, ugyanis több évtizedes filoszi és fordítói munka után a szerző 2022. február 24-ét követően hetekig tolmácsként és mindent elintézni tudó önkéntesként segédkezett a budapesti pályaudvarokon. Több feloldhatatlan élethelyzettel találkozott, mint amennyit személyesen, szovjetunióbeli diákként szerzett a 70-es években. Holott az sem volt kevés. Az ott és akkor kapott pofonokról egészen naturalisztikus módon beszél a kötet memoárjellegű első, egyben legjobban önreflektált részében; ilyen mondjuk egy ogyesszai (hogy szokjuk: ukránul odesszai) kolerajárvány és az ahhoz kapcsolt karantén személyes története. Vagy teszem azt az a korai házassági kaland, amikor az egykori férjével történetesen éppen azokat az ukránok is lakta településeket, régiókat járták végig illegálisan, családlátogatás ürügyén, amelyek nevével most rendre a háborús híradásokban találkozunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.