Könyv

Kik írják meg a háborút?

Hetényi Zsuzsa: Nyugati, Keleti – Ogyesszától Odesszáig 1973–2023

  • Józsa Márta
  • 2023. szeptember 6.

Kritika

„Te babilóniai szakács, makedóniai kerékgyártó, jeruzsálemi serfőző, alexandriai kecskeszopó, nagy- és kisegyiptomi kanász, örmény tolvaj, tatár tegez, kamenyici hóhér, az egész világ és alvilág bolondja, áspiskígyó unokája és faszunk kampója” – sommázta véleményét 1684-ben az akkor épp világuralkodó török szultánnak Ivan Szirko atamán (és írta alá a zaporozsjei kozákok egész tábora), amikor az megadásra szólította fel őket.

Az episztola, amely végül önnön seggük lyukába járó csókra való felszólítással zárul, több helyütt és több fordításban is olvasható, Hetényi Zsuzsa kötetében azonban új életre és új jelentésre kel. Elvégre ez a Tolsztojtól Babelen át Nabokovig, a Keleti pályaudvartól a Nyugatiig, a Szovjetuniótól Putyinig folyó tényregény, más olvasatban esszéfolyam, és megint csak másban memoár, nem nélkülözhet pár szaftos és jogos szentségelést.

Ha szigorúan a megélt narratívát vesszük, akkor könnyen rájövünk, hogy itt bizony az utóbbi ötven évünkről van szó. Hetényi Zsuzsa ebben a történelmileg nagyon is változékony periódusban szembesült a saját fejlődéstörténetével, illetve irodalmárként az orosz kultúrának a hatalomhoz való viszonyával. Mit tegyünk akkor, amikor tudjuk: a már legalább kétszáz éve valamennyiünkre elemi erővel ható és megkerülhetetlen hatású irodalom konnotációi összenőttek a kíméletlen megszállókról és elnyomókról kialakított képünkkel? És ezek tényleg csak a kezdő felvetések, ugyanis több évtizedes filoszi és fordítói munka után a szerző 2022. február 24-ét követően hetekig tolmácsként és mindent elintézni tudó önkéntesként segédkezett a budapesti pályaudvarokon. Több feloldhatatlan élethelyzettel találkozott, mint amennyit személyesen, szovjetunióbeli diákként szerzett a 70-es években. Holott az sem volt kevés. Az ott és akkor kapott pofonokról egészen naturalisztikus módon beszél a kötet memoárjellegű első, egyben legjobban önreflektált részében; ilyen mondjuk egy ogyesszai (hogy szokjuk: ukránul odesszai) kolerajárvány és az ahhoz kapcsolt karantén személyes története. Vagy teszem azt az a korai házassági kaland, amikor az egykori férjével történetesen éppen azokat az ukránok is lakta településeket, régiókat járták végig illegálisan, családlátogatás ürügyén, amelyek nevével most rendre a háborús híradásokban találkozunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.