Könyv

Kik írják meg a háborút?

Hetényi Zsuzsa: Nyugati, Keleti – Ogyesszától Odesszáig 1973–2023

  • Józsa Márta
  • 2023. szeptember 6.

Kritika

„Te babilóniai szakács, makedóniai kerékgyártó, jeruzsálemi serfőző, alexandriai kecskeszopó, nagy- és kisegyiptomi kanász, örmény tolvaj, tatár tegez, kamenyici hóhér, az egész világ és alvilág bolondja, áspiskígyó unokája és faszunk kampója” – sommázta véleményét 1684-ben az akkor épp világuralkodó török szultánnak Ivan Szirko atamán (és írta alá a zaporozsjei kozákok egész tábora), amikor az megadásra szólította fel őket.

Az episztola, amely végül önnön seggük lyukába járó csókra való felszólítással zárul, több helyütt és több fordításban is olvasható, Hetényi Zsuzsa kötetében azonban új életre és új jelentésre kel. Elvégre ez a Tolsztojtól Babelen át Nabokovig, a Keleti pályaudvartól a Nyugatiig, a Szovjetuniótól Putyinig folyó tényregény, más olvasatban esszéfolyam, és megint csak másban memoár, nem nélkülözhet pár szaftos és jogos szentségelést.

Ha szigorúan a megélt narratívát vesszük, akkor könnyen rájövünk, hogy itt bizony az utóbbi ötven évünkről van szó. Hetényi Zsuzsa ebben a történelmileg nagyon is változékony periódusban szembesült a saját fejlődéstörténetével, illetve irodalmárként az orosz kultúrának a hatalomhoz való viszonyával. Mit tegyünk akkor, amikor tudjuk: a már legalább kétszáz éve valamennyiünkre elemi erővel ható és megkerülhetetlen hatású irodalom konnotációi összenőttek a kíméletlen megszállókról és elnyomókról kialakított képünkkel? És ezek tényleg csak a kezdő felvetések, ugyanis több évtizedes filoszi és fordítói munka után a szerző 2022. február 24-ét követően hetekig tolmácsként és mindent elintézni tudó önkéntesként segédkezett a budapesti pályaudvarokon. Több feloldhatatlan élethelyzettel találkozott, mint amennyit személyesen, szovjetunióbeli diákként szerzett a 70-es években. Holott az sem volt kevés. Az ott és akkor kapott pofonokról egészen naturalisztikus módon beszél a kötet memoárjellegű első, egyben legjobban önreflektált részében; ilyen mondjuk egy ogyesszai (hogy szokjuk: ukránul odesszai) kolerajárvány és az ahhoz kapcsolt karantén személyes története. Vagy teszem azt az a korai házassági kaland, amikor az egykori férjével történetesen éppen azokat az ukránok is lakta településeket, régiókat járták végig illegálisan, családlátogatás ürügyén, amelyek nevével most rendre a háborús híradásokban találkozunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?