Lemez

A költészet napja

PJ Harvey: I Inside the Old Year Dying

Kritika

Ha van nagy női átalakuló művésze a rocktörténelemnek, akkor az egyértelműen PJ Harvey. Rengeteg műfajban kipróbálta már magát, és folyamatosan fejlődött – az atlétatrikós-farmeres garázsrocker Polly Jean a régmúlté, ahogy a miniszoknyát, tűsarkú cipőt és vastag rúzst viselő femme fatale is. 

A művésznő a 2010-es évekre letette a gitárt, és olyan hangszereken kezdett el játszani, mint az autoharp és a szaxofon. Témaválasztásai is alaposan megkomolyodtak: a kritikusok és a rajongók által egy­aránt az egekbe magasztalt 2011-es Let England Shake az I. világháborúról, az öt évvel későbbi The Hope Six Demolition Project pedig javarészt a dzsentrifikációról szólt.

Az utóbbi lemezt követő turné (amelynek egyik állomása a Szigeten volt) során Polly kissé beleunt a koncertezésbe, és hosszabb pihenőre ment. Azért közben sem unatkozott, és folyamatosan elmerült új szenvedélyében, a filmzenélésben. De készített instrumentális albumot színházi adaptációhoz, újra kiadta a teljes diszkográfiáját, megjelentetett egy válogatást B oldalas dalokból és demókból, de a legfontosabb alkotása nem zenei, hanem lírai jellegű volt. Tavaly látott napvilágot Orlam című kötete, amely lényegében egy könyvhosszúságú költemény, régies, dorseti dialektusban megírva (az énekesnő ebből a térségből származik, és részben a mai napig ott lakik).

Hogy kellően kiművelje magát a versírás terén, Harvey leckéket vett Don Paterson skót költőtől, és még egy lakossági verstanfolyamra is beiratkozott, ahol állítása szerint senki sem ismerte fel. A kötet megjelentetése után neki akart állni végre egy új lemeznek, de sehogy sem haladt. Végül úgy döntött – részben külső indíttatásból –, hogy az Orlamhez nyúl ihletért. Az I Inside The Old Year Dying lényegében az epikus költemény megzenésítése, és mint ilyen, akár konceptalbumnak is tekinthető. Felnövéstörténetről van szó: a dalokban egy Ira-Abel nevű lány próbál dacolni a kamaszkorból való kilépéssel, és mindebben váratlan segítséget kap egy Wyman nevű katona szellemétől, aki Elvis és Jézus vonásait is magán hordozza. A Király különösen gyakran idéződik meg, főleg a Love Me Tender című száma, de a Lwonesome Tonight dalcím is magáért beszél.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.