Könyv

Önsúly

Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat

Kritika

A szerzőt megrohanták az emlékek, és írni kezdett: a gyermekkoráról, fiatalságáról, tartalmas életének meghatározó pillanatairól. Aztán megtorpant, s hirtelen eszébe jutott, hogy mintha mindezt már elmondta, megírta volna egyszer.

Kihúzott hát pár fiókot, számítógépén böngészett a mappák között. Valóban, minden ott volt. Innentől válogatott, átdolgozott, szerkesztett. Gondolatokat a múlt és a jelen Magyarországáról, Európájáról, személyes, olykor egészen intim pillanatok emlé­keit, de tudományról, oktatásról vagy politikáról is szó esik a könyvében, amelyben a kellő időben megszólaló szentimentális hang suttogását sokszor az ugyancsak jól időzített karakán irónia és a kérlelhetetlen éleslátás erősíti fel. És valami mégis hiányzik.

Talán kissé szokatlan megoldásnak tűnhet, jelen esetben mégis remek döntésnek bizonyult egy, a szerzővel készült, 2004-es interjúval indítani. E beszélgetés ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbiekben követni tudjuk a könyv nagyjából első harmadában domináló családi vonatkozású történeteket, hogy átlássuk a felmenők generációkon átívelő legendáit átszövő bonyolult rokoni viszonyrendszert, egyáltalán, hogy érzékeljük annak az örökségnek a súlyát, amelyet egy polgári és európai család hordozhatott a 20. század Magyarországán.

Várkonyi Benedek kérdez, és partnere egyre kedélyesebben válaszol a kérdéseire, végül teljesen elmerül saját, illetve családja emlékeiben. Az olvasó pedig merül vele, és szinte észre sem veszi, hogy az interjú lassan az első esszébe csúszik át. Aztán a következőbe és az azt követőbe, mintha a kérdező háttérbe vonulásával a dialógus fokozatosan monológgá változna, mintha maga a kötetindító beszélgetés implikálná, hogy a későbbiekben citált emlékek és érzelmek felszínre kerülhessenek. Egészen elképesztő anekdoták ezek. Megrendítően szép, ahogy 1956 karácsonyán a börtönből szabaduló Géza bácsit – mint a váratlanul betoppanó Illés prófétát – egy pluszteríték várja az ünnepi asztalnál, vagy ahogyan A csendes milliomosokban a történelem által alakított és különös módon felcserélt női sorsok egymás mellé kerülnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.