Könyv

Önsúly

Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat

Kritika

A szerzőt megrohanták az emlékek, és írni kezdett: a gyermekkoráról, fiatalságáról, tartalmas életének meghatározó pillanatairól. Aztán megtorpant, s hirtelen eszébe jutott, hogy mintha mindezt már elmondta, megírta volna egyszer.

Kihúzott hát pár fiókot, számítógépén böngészett a mappák között. Valóban, minden ott volt. Innentől válogatott, átdolgozott, szerkesztett. Gondolatokat a múlt és a jelen Magyarországáról, Európájáról, személyes, olykor egészen intim pillanatok emlé­keit, de tudományról, oktatásról vagy politikáról is szó esik a könyvében, amelyben a kellő időben megszólaló szentimentális hang suttogását sokszor az ugyancsak jól időzített karakán irónia és a kérlelhetetlen éleslátás erősíti fel. És valami mégis hiányzik.

Talán kissé szokatlan megoldásnak tűnhet, jelen esetben mégis remek döntésnek bizonyult egy, a szerzővel készült, 2004-es interjúval indítani. E beszélgetés ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbiekben követni tudjuk a könyv nagyjából első harmadában domináló családi vonatkozású történeteket, hogy átlássuk a felmenők generációkon átívelő legendáit átszövő bonyolult rokoni viszonyrendszert, egyáltalán, hogy érzékeljük annak az örökségnek a súlyát, amelyet egy polgári és európai család hordozhatott a 20. század Magyarországán.

Várkonyi Benedek kérdez, és partnere egyre kedélyesebben válaszol a kérdéseire, végül teljesen elmerül saját, illetve családja emlékeiben. Az olvasó pedig merül vele, és szinte észre sem veszi, hogy az interjú lassan az első esszébe csúszik át. Aztán a következőbe és az azt követőbe, mintha a kérdező háttérbe vonulásával a dialógus fokozatosan monológgá változna, mintha maga a kötetindító beszélgetés implikálná, hogy a későbbiekben citált emlékek és érzelmek felszínre kerülhessenek. Egészen elképesztő anekdoták ezek. Megrendítően szép, ahogy 1956 karácsonyán a börtönből szabaduló Géza bácsit – mint a váratlanul betoppanó Illés prófétát – egy pluszteríték várja az ünnepi asztalnál, vagy ahogyan A csendes milliomosokban a történelem által alakított és különös módon felcserélt női sorsok egymás mellé kerülnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.