Könyv

Önsúly

Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat

Kritika

A szerzőt megrohanták az emlékek, és írni kezdett: a gyermekkoráról, fiatalságáról, tartalmas életének meghatározó pillanatairól. Aztán megtorpant, s hirtelen eszébe jutott, hogy mintha mindezt már elmondta, megírta volna egyszer.

Kihúzott hát pár fiókot, számítógépén böngészett a mappák között. Valóban, minden ott volt. Innentől válogatott, átdolgozott, szerkesztett. Gondolatokat a múlt és a jelen Magyarországáról, Európájáról, személyes, olykor egészen intim pillanatok emlé­keit, de tudományról, oktatásról vagy politikáról is szó esik a könyvében, amelyben a kellő időben megszólaló szentimentális hang suttogását sokszor az ugyancsak jól időzített karakán irónia és a kérlelhetetlen éleslátás erősíti fel. És valami mégis hiányzik.

Talán kissé szokatlan megoldásnak tűnhet, jelen esetben mégis remek döntésnek bizonyult egy, a szerzővel készült, 2004-es interjúval indítani. E beszélgetés ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbiekben követni tudjuk a könyv nagyjából első harmadában domináló családi vonatkozású történeteket, hogy átlássuk a felmenők generációkon átívelő legendáit átszövő bonyolult rokoni viszonyrendszert, egyáltalán, hogy érzékeljük annak az örökségnek a súlyát, amelyet egy polgári és európai család hordozhatott a 20. század Magyarországán.

Várkonyi Benedek kérdez, és partnere egyre kedélyesebben válaszol a kérdéseire, végül teljesen elmerül saját, illetve családja emlékeiben. Az olvasó pedig merül vele, és szinte észre sem veszi, hogy az interjú lassan az első esszébe csúszik át. Aztán a következőbe és az azt követőbe, mintha a kérdező háttérbe vonulásával a dialógus fokozatosan monológgá változna, mintha maga a kötetindító beszélgetés implikálná, hogy a későbbiekben citált emlékek és érzelmek felszínre kerülhessenek. Egészen elképesztő anekdoták ezek. Megrendítően szép, ahogy 1956 karácsonyán a börtönből szabaduló Géza bácsit – mint a váratlanul betoppanó Illés prófétát – egy pluszteríték várja az ünnepi asztalnál, vagy ahogyan A csendes milliomosokban a történelem által alakított és különös módon felcserélt női sorsok egymás mellé kerülnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.