Film

Kínzó mindennapok

Lee Daniels: Szabadíts meg a gonosztól

Kritika

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

Latoya Ammonst azzal vádolták, hogy csak az elhanyagolást és a családon belüli erőszakot igyekszik rejtegetni/kimagyarázni a démoni tevékenységgel. Daniels a film első felében mintha arra invitálná a nézőt, hogy a gonosz jelenlétét ne feltétlenül szó szerint, hanem valami más metafo­rá­jaként értse; rasszizmus, szexizmus, gazdasági egyenlőtlenségek nyomasztó elegyeként. Ezen a vonalon akadnak remek előképek (Tűnj el; Mi; Nem; Kampókéz), de súlyos melléfogások is (Antebellum; Az ördögűző: A hívő).

A három gyermekét egyedül nevelő Ebony (Andra Day) egyszerre próbálja biztosítani családja megélhetését, távol tartani a gyámügyet (melyet az általában ragyogó, de itt karikatúraszerű szerepbe kényszerített Mo’Nique képvisel) és fenntartani a törékeny békét rákos, bigott keresztény anyjával (Glenn Close borzongató és zavarba ejtő megformálásában). A feszültséget Ebony alkohollal oldja, és a bántalmazás sem áll távol tőle, a mindennapi poklot pedig a szó szoros értelmében vett pokol váltja fel, amikor legkisebb gyerekét egy démon keríti hatalmába. A fura zajokat és nyugtalanító árnyakat felváltja a testet öltött gonosz, és valahol itt siklik félre a film is. Horrorként ízléstelen és zavaros (például az önkívületi állapotban fröcsögő kopasz Close, mely ábrázolás egyúttal a rákos betegeket is horror­klisévé silányítja), a végkifejlet pedig indokolatlan feloldozást hoz a mintaanyának jóindulattal sem nevezhető Ebony számára. És hol van már ekkor a kezdetben meglebegtetett, mélynek szánt társadalmi dráma ígérete, csak találgatunk, mit akarhatott mondani a költő: talán igazságot akart szolgáltatni egy küszködő fekete anyának? Feltárni a természetfeletti mögött rejtőző, nagyon is valódi folyamatokat? A hit és a megbocsátás ereje mellett érvelni? A végére ő is és mi is összezavarodunk. (A csatorna magyar címadója pedig ne csüggedjen, néhány filmes kurzus tárgyalja a hazai filmtörténetet is – a szerk.)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A kenyér hangja

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Kiteljesedhetsz kedvemre

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Mickey, Disneyland királya

Döbbenetes látvány tárul a Sikló felső állomására érkező utasok és mindazok elé, akik a Budavári Palota környékét veszik célba, bár ezzel nem mondunk újat. A Várnegyed évek óta abszurd felvonulási terület, tételesen is felsorolhatnánk mindazon „régi” építményeket, amelyeket mostanában húztak, húznak fel abból a célból, hogy újra úgy nézzen ki a környék, mint 1900 és 1944 között.

Színtiszta politika

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Örök Quaestor

Nyolc év után született meg az elsőfokú ítélet az ún. Quaestor-ügyben. A cég 2015-ös bedőlése máig példátlan méretű anyagi kárt okozott (többnyire kis)befektetők tömegeinek. Az 1990-es évek közepén indult, és az ezredforduló tájékától lényegében a piramisjátékok elve alapján működtetett brókercég évekig tartó sikertörténete nemcsak a „fent lévők” gátlástalan pénzszerzéséről, de a hazai pénzügyi kultúra gyengeségéről, a kisbefektetők mindent (józanságot, körültekintést, stb.) felülíró mohóságából fakadó ostobaságáról és hiszékenységéről is pontos látleletet adott.

Érintettek

Kiégett fűcsomókon lépkedünk a semmi közepén. Elegáns embe­rek bizarr menete a harmincöt fokos hőségben. Diplomaták, különböző szervezetek képviselői, új­ság­írók, szervezők – és cigányok, főként fiatalok, akik sem ezek, sem azok közé nem tartoznak.

 

„Gyanútlanul mentem”

Senki nem tudja pontosan, miért vették ki az olimpiai gyaloglás vegyes váltójából az eredetileg nevezett Oláh Barbarát. Edzéseredményei ezt nem indokolták, igaz, azokat a szövetség vezetői nem ismerték.

Amihez csak hozzányúlnak

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?

„Hol áll a kamera?”

  • Bárdos Deák Ágnes

A Semmitől az Egyig címmel nyílt egész életművét prezentáló kiállítás a Mai Manó Házban (benne a Katja Pratschkéval közös alkotásokkal). A Németországban élő és dolgozó művésszel Berlinről, a Sztálin-szoborról és a Szabadság térről beszélgettünk.

Visszatérő démonok

Míg más idősödő rendezők a relevancia elvesztésével küszködnek, Agnieszka Holland talán még le is adna a rá irányuló figyelemből. A nálunk nyáron bemutatott 2023-as Zöldhatár című filmje kapcsán érdemes számba venni magát az életművet is.