Film

Kínzó mindennapok

Lee Daniels: Szabadíts meg a gonosztól

Kritika

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

Latoya Ammonst azzal vádolták, hogy csak az elhanyagolást és a családon belüli erőszakot igyekszik rejtegetni/kimagyarázni a démoni tevékenységgel. Daniels a film első felében mintha arra invitálná a nézőt, hogy a gonosz jelenlétét ne feltétlenül szó szerint, hanem valami más metafo­rá­jaként értse; rasszizmus, szexizmus, gazdasági egyenlőtlenségek nyomasztó elegyeként. Ezen a vonalon akadnak remek előképek (Tűnj el; Mi; Nem; Kampókéz), de súlyos melléfogások is (Antebellum; Az ördögűző: A hívő).

A három gyermekét egyedül nevelő Ebony (Andra Day) egyszerre próbálja biztosítani családja megélhetését, távol tartani a gyámügyet (melyet az általában ragyogó, de itt karikatúraszerű szerepbe kényszerített Mo’Nique képvisel) és fenntartani a törékeny békét rákos, bigott keresztény anyjával (Glenn Close borzongató és zavarba ejtő megformálásában). A feszültséget Ebony alkohollal oldja, és a bántalmazás sem áll távol tőle, a mindennapi poklot pedig a szó szoros értelmében vett pokol váltja fel, amikor legkisebb gyerekét egy démon keríti hatalmába. A fura zajokat és nyugtalanító árnyakat felváltja a testet öltött gonosz, és valahol itt siklik félre a film is. Horrorként ízléstelen és zavaros (például az önkívületi állapotban fröcsögő kopasz Close, mely ábrázolás egyúttal a rákos betegeket is horror­klisévé silányítja), a végkifejlet pedig indokolatlan feloldozást hoz a mintaanyának jóindulattal sem nevezhető Ebony számára. És hol van már ekkor a kezdetben meglebegtetett, mélynek szánt társadalmi dráma ígérete, csak találgatunk, mit akarhatott mondani a költő: talán igazságot akart szolgáltatni egy küszködő fekete anyának? Feltárni a természetfeletti mögött rejtőző, nagyon is valódi folyamatokat? A hit és a megbocsátás ereje mellett érvelni? A végére ő is és mi is összezavarodunk. (A csatorna magyar címadója pedig ne csüggedjen, néhány filmes kurzus tárgyalja a hazai filmtörténetet is – a szerk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.