Film

Kínzó mindennapok

Lee Daniels: Szabadíts meg a gonosztól

Kritika

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

Latoya Ammonst azzal vádolták, hogy csak az elhanyagolást és a családon belüli erőszakot igyekszik rejtegetni/kimagyarázni a démoni tevékenységgel. Daniels a film első felében mintha arra invitálná a nézőt, hogy a gonosz jelenlétét ne feltétlenül szó szerint, hanem valami más metafo­rá­jaként értse; rasszizmus, szexizmus, gazdasági egyenlőtlenségek nyomasztó elegyeként. Ezen a vonalon akadnak remek előképek (Tűnj el; Mi; Nem; Kampókéz), de súlyos melléfogások is (Antebellum; Az ördögűző: A hívő).

A három gyermekét egyedül nevelő Ebony (Andra Day) egyszerre próbálja biztosítani családja megélhetését, távol tartani a gyámügyet (melyet az általában ragyogó, de itt karikatúraszerű szerepbe kényszerített Mo’Nique képvisel) és fenntartani a törékeny békét rákos, bigott keresztény anyjával (Glenn Close borzongató és zavarba ejtő megformálásában). A feszültséget Ebony alkohollal oldja, és a bántalmazás sem áll távol tőle, a mindennapi poklot pedig a szó szoros értelmében vett pokol váltja fel, amikor legkisebb gyerekét egy démon keríti hatalmába. A fura zajokat és nyugtalanító árnyakat felváltja a testet öltött gonosz, és valahol itt siklik félre a film is. Horrorként ízléstelen és zavaros (például az önkívületi állapotban fröcsögő kopasz Close, mely ábrázolás egyúttal a rákos betegeket is horror­klisévé silányítja), a végkifejlet pedig indokolatlan feloldozást hoz a mintaanyának jóindulattal sem nevezhető Ebony számára. És hol van már ekkor a kezdetben meglebegtetett, mélynek szánt társadalmi dráma ígérete, csak találgatunk, mit akarhatott mondani a költő: talán igazságot akart szolgáltatni egy küszködő fekete anyának? Feltárni a természetfeletti mögött rejtőző, nagyon is valódi folyamatokat? A hit és a megbocsátás ereje mellett érvelni? A végére ő is és mi is összezavarodunk. (A csatorna magyar címadója pedig ne csüggedjen, néhány filmes kurzus tárgyalja a hazai filmtörténetet is – a szerk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.