Rádió

Bukott diák

Zámbó Jimmy a Petőfi rádióban

Kritika

Lehet fanyalogni, sőt, tulajdonképpen ildomos is. Aki nem fanyalog, az talán nem is tartható komoly befogadónak, mintha nem lenne ízlése, s éppen ezért az értékítéletei sem méltók arra, hogy figyelembe vegyük azokat. Mégis, a fanyalgás negatív cselekedetnek számít, s a fanyalgó amolyan ünneprontónak, ízetlenkedőnek, tulajdonképpen egy igazi faszkalapnak.

Mégis fel kell vállalnunk ezt a keresztet. Nos, amikor meghallottuk Zámbó Jimmy, leánykori nevén „A király”, még leánykoribb nevén Imre dalát a Petőfi rádióban, fanyalogni kezdtünk. Pedig a Petőfit sem szeretjük, azaz nem eléggé. Valahol drukkolnánk még neki, hogy legyen szabad, vagy legalább szabadabb, korszerűbb, sőt népszerűbb is, de mégsem érzünk valódi kötődést hozzá. Jókívánságaink nagyrészt persze régi reflexeken nyugszanak. Annyiszor megújult már ez a csatorna az elmúlt egy-két évtizedben, hogy azt még az MSZP is megirigyelné. És minden megújulás végső soron csak egy újabb kudarctörténet volt. Újabban ráadásul a megújulása valahol inkább a régi csontok előkaparására emlékeztet, nagyon másképp nem igazán tudjuk értelmezni például Nagy Feró heti rockműsorának újra feltalálását.

Mindezzel együtt – no meg a rádió zenei arculatának hiányát sem kihagyva a viszonyrendszerből – mégis megdöbbentünk, amikor felcsendült a Bukott diák a már említett tragikus sorsú csepeli uralkodó érces hangján. Ez hogy jön ide, kérdeztük magunkat jobb híján, de legfeljebb válaszkísérleteink akadnak. Maga a csatorna sem segített kételyeink eloszlatásában: „Bukott diák, Egy jó asszony mindent megbocsát, Még nem veszíthetek… sokáig lehetne sorolni azokat a slágereket, amelyeket Zámbó Jimmynek köszönhetünk. Ezen a héten előtte tisztelgünk!” – mondták, illetve írták a rádió közösségi oldalán. Tényleg meg kell ezeket a dalokat köszönnünk? És valóban épp a fiatalosságával tüntető (na persze, még egyszer: Nagy Ferót is revideálták) csatorna lenne az erre hivatott közeg? Jimmy dalai még a Petőfi nem létező zenei kánonjából is határozottan kilógnak. Ezen a csatornán valami őrült mixelés megy: a sztenderd magyar rádió-pop alapot fűszerezik fel a zenei szerkesztők némi alternatív ízesítőszerrel, és közben olykor-olykor a retró jegyében bedobnak egynéhány lejárt szavatosságú tánczenét meg szocreál rockot is. És olykor nyakon öntik az egészet a kortárs hazafias-romantikus giccszene csúcsműveivel. Ilyen ízlése nincsen senkinek, amilyen zenét ez a rádió nyomat: Pokolgép meg P. Mobil az egyik pillanatban, aztán Ákos meg Tóth Gabi a másikban, néhol egy kis Anyu, ez hangos vagy egy Carson Coma, aztán Szarka Tamás dörmög, meg napi többször a Nélküled az Ismerős Arcoktól. Illetve marha sok társadalmi poprock, elsősorban a Bagossy tesóktól. Ez is nyomasztó. Na de Jimmy? „Zámbó Jimmy élete és halála körüli viták azt mutatják, hogy – e tekintetben – két Magyarország létezik. Van az az ország, amelyben Jimmy uralkodott, s van egy másik, ahol javarészt kiállhatatlan senkinek tekintették, bár énektudását – ama bizonyos négy és fél oktávot – itt is elismerték” – írta emlékezetes nekrológjában György Péter annak idején, és az énekesről szóló elég jó magyar sorozat is mintha valami ilyesmire jutott volna. Amihez mi szerényen csak annyit tennénk hozzá: ez ugyanaz az ország.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?