Rádió

Bukott diák

Zámbó Jimmy a Petőfi rádióban

Kritika

Lehet fanyalogni, sőt, tulajdonképpen ildomos is. Aki nem fanyalog, az talán nem is tartható komoly befogadónak, mintha nem lenne ízlése, s éppen ezért az értékítéletei sem méltók arra, hogy figyelembe vegyük azokat. Mégis, a fanyalgás negatív cselekedetnek számít, s a fanyalgó amolyan ünneprontónak, ízetlenkedőnek, tulajdonképpen egy igazi faszkalapnak.

Mégis fel kell vállalnunk ezt a keresztet. Nos, amikor meghallottuk Zámbó Jimmy, leánykori nevén „A király”, még leánykoribb nevén Imre dalát a Petőfi rádióban, fanyalogni kezdtünk. Pedig a Petőfit sem szeretjük, azaz nem eléggé. Valahol drukkolnánk még neki, hogy legyen szabad, vagy legalább szabadabb, korszerűbb, sőt népszerűbb is, de mégsem érzünk valódi kötődést hozzá. Jókívánságaink nagyrészt persze régi reflexeken nyugszanak. Annyiszor megújult már ez a csatorna az elmúlt egy-két évtizedben, hogy azt még az MSZP is megirigyelné. És minden megújulás végső soron csak egy újabb kudarctörténet volt. Újabban ráadásul a megújulása valahol inkább a régi csontok előkaparására emlékeztet, nagyon másképp nem igazán tudjuk értelmezni például Nagy Feró heti rockműsorának újra feltalálását.

Mindezzel együtt – no meg a rádió zenei arculatának hiányát sem kihagyva a viszonyrendszerből – mégis megdöbbentünk, amikor felcsendült a Bukott diák a már említett tragikus sorsú csepeli uralkodó érces hangján. Ez hogy jön ide, kérdeztük magunkat jobb híján, de legfeljebb válaszkísérleteink akadnak. Maga a csatorna sem segített kételyeink eloszlatásában: „Bukott diák, Egy jó asszony mindent megbocsát, Még nem veszíthetek… sokáig lehetne sorolni azokat a slágereket, amelyeket Zámbó Jimmynek köszönhetünk. Ezen a héten előtte tisztelgünk!” – mondták, illetve írták a rádió közösségi oldalán. Tényleg meg kell ezeket a dalokat köszönnünk? És valóban épp a fiatalosságával tüntető (na persze, még egyszer: Nagy Ferót is revideálták) csatorna lenne az erre hivatott közeg? Jimmy dalai még a Petőfi nem létező zenei kánonjából is határozottan kilógnak. Ezen a csatornán valami őrült mixelés megy: a sztenderd magyar rádió-pop alapot fűszerezik fel a zenei szerkesztők némi alternatív ízesítőszerrel, és közben olykor-olykor a retró jegyében bedobnak egynéhány lejárt szavatosságú tánczenét meg szocreál rockot is. És olykor nyakon öntik az egészet a kortárs hazafias-romantikus giccszene csúcsműveivel. Ilyen ízlése nincsen senkinek, amilyen zenét ez a rádió nyomat: Pokolgép meg P. Mobil az egyik pillanatban, aztán Ákos meg Tóth Gabi a másikban, néhol egy kis Anyu, ez hangos vagy egy Carson Coma, aztán Szarka Tamás dörmög, meg napi többször a Nélküled az Ismerős Arcoktól. Illetve marha sok társadalmi poprock, elsősorban a Bagossy tesóktól. Ez is nyomasztó. Na de Jimmy? „Zámbó Jimmy élete és halála körüli viták azt mutatják, hogy – e tekintetben – két Magyarország létezik. Van az az ország, amelyben Jimmy uralkodott, s van egy másik, ahol javarészt kiállhatatlan senkinek tekintették, bár énektudását – ama bizonyos négy és fél oktávot – itt is elismerték” – írta emlékezetes nekrológjában György Péter annak idején, és az énekesről szóló elég jó magyar sorozat is mintha valami ilyesmire jutott volna. Amihez mi szerényen csak annyit tennénk hozzá: ez ugyanaz az ország.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.