Opera

Komoly komolytalan

Richard Strauss: Ariadné Naxos szigetén

Kritika

„Sikítani tudnék az Ariadnétól” – mondta Stravinsky egy 1958-as beszélgetésben, majdnem fél évszázaddal azután, hogy Richard Strauss szerencsétlenül járt operája megszületett.

Az Ariadné 1912-ben érdektelen bukást hozott a zeneszerzőnek és alkotóerőtől duzzadó librettistájának, Hugo von Hofmannsthalnak. Az eredeti elképzelés szerint a színházlátogatók először Az úrhatnám polgárt nézhették meg Strauss kísérőzenéjével, aztán következett a másfél órás opera. Azok pedig, akik a Salome és az Elektra merész szerzőjére voltak kíváncsiak, nem tudták mire vélni ezt a neo­klasszicista hangot, amire szavuk persze nem volt, hiszen – hogy visszatérjünk Stravinskyra – a Pulcinella, a neoklasszicizmus egyik úttörő alkotása csak 1917-ben keletkezett. Strauss barokkos cirádái épp csak, de megelőzték korukat. Az Ariadné… az első változatban egy, a modernitástól húzódozó, posztironikus alkotás, bár később, a világháború láttán nem tűnt furcsának a klasszikus ideákhoz menekülni, 1912-ben még a civilizációba vetett hajthatatlan hit uralta a kontinenst. Akkor is, ha – miként a Tavaszi áldozatban – a barbarizmus átsütött a felfeslett maszkok mögött.

Richard Strauss a librettistája tanácsára egy évvel később átdolgozta az operát: az Ariadné… új keretezést kapott, amelyben egy commedia dell’arte társulat adja elő a krétai királylány történetét, akit Thészeusz elhagy, Dionüszosz feleségül vesz.

Fischer Iván és a Fesztiválzenekar idei operaprodukciójában megpróbálja orvosolni az 1912-es változat problémáit: ismét előkerül Az úrhatnám polgár-szvit, amely – valljuk be – kellemes és elegáns, de nem szögez a székhez. De itt van a trupp, és ők igen. A muzsikusok fején tollas kalapok, vállukon díszes köpenyek, bohócok, pantomimesek (Utka Gavuzzo, Camilo Daouk) táncolnak, incselkednek egymással és a szubrettel, a commedia dell’arte szakértő Chiara D’Anna koreográfiájára. Fischer Iván rácáfol a tekintélyes dirigens szerepére: egy ízben végignyúlik a krétai sziklákon, úgy vezényel. Míg a társulat ugrál, nevetgél, mókázik, be is rendezi a színpadot – jöhet az opera.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.