Opera

Komoly komolytalan

Richard Strauss: Ariadné Naxos szigetén

Kritika

„Sikítani tudnék az Ariadnétól” – mondta Stravinsky egy 1958-as beszélgetésben, majdnem fél évszázaddal azután, hogy Richard Strauss szerencsétlenül járt operája megszületett.

Az Ariadné 1912-ben érdektelen bukást hozott a zeneszerzőnek és alkotóerőtől duzzadó librettistájának, Hugo von Hofmannsthalnak. Az eredeti elképzelés szerint a színházlátogatók először Az úrhatnám polgárt nézhették meg Strauss kísérőzenéjével, aztán következett a másfél órás opera. Azok pedig, akik a Salome és az Elektra merész szerzőjére voltak kíváncsiak, nem tudták mire vélni ezt a neo­klasszicista hangot, amire szavuk persze nem volt, hiszen – hogy visszatérjünk Stravinskyra – a Pulcinella, a neoklasszicizmus egyik úttörő alkotása csak 1917-ben keletkezett. Strauss barokkos cirádái épp csak, de megelőzték korukat. Az Ariadné… az első változatban egy, a modernitástól húzódozó, posztironikus alkotás, bár később, a világháború láttán nem tűnt furcsának a klasszikus ideákhoz menekülni, 1912-ben még a civilizációba vetett hajthatatlan hit uralta a kontinenst. Akkor is, ha – miként a Tavaszi áldozatban – a barbarizmus átsütött a felfeslett maszkok mögött.

Richard Strauss a librettistája tanácsára egy évvel később átdolgozta az operát: az Ariadné… új keretezést kapott, amelyben egy commedia dell’arte társulat adja elő a krétai királylány történetét, akit Thészeusz elhagy, Dionüszosz feleségül vesz.

Fischer Iván és a Fesztiválzenekar idei operaprodukciójában megpróbálja orvosolni az 1912-es változat problémáit: ismét előkerül Az úrhatnám polgár-szvit, amely – valljuk be – kellemes és elegáns, de nem szögez a székhez. De itt van a trupp, és ők igen. A muzsikusok fején tollas kalapok, vállukon díszes köpenyek, bohócok, pantomimesek (Utka Gavuzzo, Camilo Daouk) táncolnak, incselkednek egymással és a szubrettel, a commedia dell’arte szakértő Chiara D’Anna koreográfiájára. Fischer Iván rácáfol a tekintélyes dirigens szerepére: egy ízben végignyúlik a krétai sziklákon, úgy vezényel. Míg a társulat ugrál, nevetgél, mókázik, be is rendezi a színpadot – jöhet az opera.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.