Opera

Komoly komolytalan

Richard Strauss: Ariadné Naxos szigetén

Kritika

„Sikítani tudnék az Ariadnétól” – mondta Stravinsky egy 1958-as beszélgetésben, majdnem fél évszázaddal azután, hogy Richard Strauss szerencsétlenül járt operája megszületett.

Az Ariadné 1912-ben érdektelen bukást hozott a zeneszerzőnek és alkotóerőtől duzzadó librettistájának, Hugo von Hofmannsthalnak. Az eredeti elképzelés szerint a színházlátogatók először Az úrhatnám polgárt nézhették meg Strauss kísérőzenéjével, aztán következett a másfél órás opera. Azok pedig, akik a Salome és az Elektra merész szerzőjére voltak kíváncsiak, nem tudták mire vélni ezt a neo­klasszicista hangot, amire szavuk persze nem volt, hiszen – hogy visszatérjünk Stravinskyra – a Pulcinella, a neoklasszicizmus egyik úttörő alkotása csak 1917-ben keletkezett. Strauss barokkos cirádái épp csak, de megelőzték korukat. Az Ariadné… az első változatban egy, a modernitástól húzódozó, posztironikus alkotás, bár később, a világháború láttán nem tűnt furcsának a klasszikus ideákhoz menekülni, 1912-ben még a civilizációba vetett hajthatatlan hit uralta a kontinenst. Akkor is, ha – miként a Tavaszi áldozatban – a barbarizmus átsütött a felfeslett maszkok mögött.

Richard Strauss a librettistája tanácsára egy évvel később átdolgozta az operát: az Ariadné… új keretezést kapott, amelyben egy commedia dell’arte társulat adja elő a krétai királylány történetét, akit Thészeusz elhagy, Dionüszosz feleségül vesz.

Fischer Iván és a Fesztiválzenekar idei operaprodukciójában megpróbálja orvosolni az 1912-es változat problémáit: ismét előkerül Az úrhatnám polgár-szvit, amely – valljuk be – kellemes és elegáns, de nem szögez a székhez. De itt van a trupp, és ők igen. A muzsikusok fején tollas kalapok, vállukon díszes köpenyek, bohócok, pantomimesek (Utka Gavuzzo, Camilo Daouk) táncolnak, incselkednek egymással és a szubrettel, a commedia dell’arte szakértő Chiara D’Anna koreográfiájára. Fischer Iván rácáfol a tekintélyes dirigens szerepére: egy ízben végignyúlik a krétai sziklákon, úgy vezényel. Míg a társulat ugrál, nevetgél, mókázik, be is rendezi a színpadot – jöhet az opera.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”