Film

Kosztümben

Enyedi Ildikó: A feleségem története

  • 2021. szeptember 22.

Kritika

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Nemzetközi sztárok, pazar díszletek, CGI-parádé, vizuális bravúrok: meg van adva a módja a nagy vállalkozásnak, amely a Sorstalanság mellett a valaha készült legdrágább magyar (részvételű) film. Ám, míg Koltai Lajos feldolgozása Kertész Imre sajátos elbeszélői hangjához méltó vizuális nyelv megteremtését meg sem kísérelve valósággal lemészárolta a merő sztoriként feltálalt Nobel-díjas regényt, addig Enyedi okosan gazdálkodik a Füst-írás fordulataival, a történet elemeivel, és van koncepciója arról, hogy a Férfi és a Nő Störr kapitány szomorú véget érő házasságában tükröződő örök küzdelmét, a Másik megértésének lehetetlenségét, s így az elbeszélői Én önmegismerésének kudarcát miként bontsa ki. Csak ez a koncepció nem működik.

A regényben a házasságra magát nehezen elszánó tengerész maszkulin korlátoltságában mindvégig félreérti hűtlen feleségét, s csak a válás és a nő halála után eszmél rá, hogy a fogalmak (kapcsolat, házasság, boldogság, hűség), amelyek szerint a világban tájékozódik, mennyire viszonylagosak, mennyire nem visznek közelebb az életben egyedül fontos kapcsolódáshoz (a szeretett lényhez, romlatlan önmagunkhoz, az élethez magához – az egót oly kéjesen simogató ítélkezés helyett). A saját, biztonságosnak vélt tájékozódási pontjainak feladására, a valódi megértésre való képtelenségével szerelmét halálra, magát pedig végleges magányra ítélő regényhős gyászmunkája ez a mű, s ezért az ő hangján is szólal meg, az általa használt, rusztikus, mégis költői nyelven.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.