Könyv

Lelkülete idegen

Schein Gábor: Ó, rinocérosz

  • Józsa Márta
  • 2021. június 30.

Kritika

Amióta Albrecht Dürer igen pontosan ábrázolta a rinocéroszt anélkül, hogy valaha látott volna egyet is, a híres metszet ihlető alkotói kihívássá vált; a valóság és fikció közötti elmosott határok jelképévé.

Az első kérdés az, hogy hogyan olvassuk az amúgy gyönyörűen megtervezett könyvet (a borítót Orosz István A becsomagolt Rinó című művének felhasználásával készítette Farkas Anna). Olvashatjuk például a 154 (plusz egy) szöveget, ahogy azt a fülszöveg ígéri, verses regényként, de nehéz fellelni azt a kötőanyagot, ami ezt többé vagy kevéssé indokolná. Persze nem elvárás a lineáris olvasat, de ha mátrixban nézzük, az sem vezet tovább. A kötet legtöbb darabja önmagában tömör, sokszor örkényi, a vendégszövegek meg olykor olyanok, mintha bábok lennének, melyeket Esterházy húzogat egy ókori kínai sakktáblán.

MaNcs

Olvashatnánk versciklusként is, erre szinte csábít, hogy Ovidiustól indul (egy idézettel az Átváltozásokból), és az Ovidius szabad című vers az utolsó darab a nehezen körülírható műfajú és atmoszférájú kötetben. Talán a legkézenfekvőbb megközelítés, ha bestiáriumként látunk hozzá, Borges után ez járható útnak tűnik. A kiinduló történet az, hogy „Európét, a szidóni szüzet egy rozmaringillatú, fehér rinocérosz rabolta el”. Azaz feledkezzünk csak meg a közismert fehérbika-mítoszról, azt csak PR-okokból találták ki annak idején a krétaiak, hogy feledtessék királyuk sötét származását.

Talán nem is mítoszrombolással, inkább a mítosztalanság körülírásával, vagy inkább megteremtésével kísérletezik Schein Gábor a szövegben, amelyben, mondjuk így, a rinocéroszmítosz-deficitet keresi. Hogy ez mit jelenthet? Társadalomtudósok talán azt mondanák, hogy az idegent kutatja, mindazt, ami disszonáns a külső és belső világban, történelemben, lélekben és testben. Egy fogalmat keres a szerző, szabad-e allegóriának nevezni?, amellyel a kirekesztés, elnyomottság, kulturális abszurditások, a kegyetlenség és a butaság úgy írhatók le, hogy be is szippantson a mitológia, de minduntalan kapjuk is fel a fejünket: hát ez most hogy került ide? A vendégszövegek igen csalafinták, bőven fellelhetők csernusdokis okoskodások, a trash reality motívumai, vagy a bulváruniverzum celebinterjúinak filozófiai mélységei. „A rinocérosz egy női magazinnak nyilatkozott: Amit épp / csinálok, abba belerakom a szenvedélyt, és épp azért / vagyok képes erre, mert mindig is több dolgot csináltam, / ezért nem lettem kiégett, nem vált egysíkúvá a munkám, / nem laposodott el.”  Míg másutt „A rinocérosz regényt írt. Már vagy tíz éve / dolgozott ugyanazon a könyvön, és reménye / sem volt, hogy egyhamar befejezze. Saját életét / használta fel nyersanyagnak”, hogy ezúttal Kertész Imre hangján szólaljon meg. A saját élet pedig igencsak kortárs nyersanyagnak bizonyul Schein számára. A leginkább attraktív, a könyv mai olvasója számára legalábbis, az a szöveg, miszerint „A rinocéroszellenes médiában napok óta terjed a hír, / hogy a járvány okozója az úgynevezett patient zero, / egy indiai rinocérosz, aki nem volt hajlandó karanténba / vonulni”. Akiről persze feltételezhető, hogy nem is indiai, hanem pakisztáni, és betegen is bejárt munkahelyére, mert félt a kirúgástól, és végül háromhavi elzárásra vagy 260 euró büntetésre ítélték.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.