Könyv

Lelkülete idegen

Schein Gábor: Ó, rinocérosz

  • Józsa Márta
  • 2021. június 30.

Kritika

Amióta Albrecht Dürer igen pontosan ábrázolta a rinocéroszt anélkül, hogy valaha látott volna egyet is, a híres metszet ihlető alkotói kihívássá vált; a valóság és fikció közötti elmosott határok jelképévé.

Az első kérdés az, hogy hogyan olvassuk az amúgy gyönyörűen megtervezett könyvet (a borítót Orosz István A becsomagolt Rinó című művének felhasználásával készítette Farkas Anna). Olvashatjuk például a 154 (plusz egy) szöveget, ahogy azt a fülszöveg ígéri, verses regényként, de nehéz fellelni azt a kötőanyagot, ami ezt többé vagy kevéssé indokolná. Persze nem elvárás a lineáris olvasat, de ha mátrixban nézzük, az sem vezet tovább. A kötet legtöbb darabja önmagában tömör, sokszor örkényi, a vendégszövegek meg olykor olyanok, mintha bábok lennének, melyeket Esterházy húzogat egy ókori kínai sakktáblán.

MaNcs

Olvashatnánk versciklusként is, erre szinte csábít, hogy Ovidiustól indul (egy idézettel az Átváltozásokból), és az Ovidius szabad című vers az utolsó darab a nehezen körülírható műfajú és atmoszférájú kötetben. Talán a legkézenfekvőbb megközelítés, ha bestiáriumként látunk hozzá, Borges után ez járható útnak tűnik. A kiinduló történet az, hogy „Európét, a szidóni szüzet egy rozmaringillatú, fehér rinocérosz rabolta el”. Azaz feledkezzünk csak meg a közismert fehérbika-mítoszról, azt csak PR-okokból találták ki annak idején a krétaiak, hogy feledtessék királyuk sötét származását.

Talán nem is mítoszrombolással, inkább a mítosztalanság körülírásával, vagy inkább megteremtésével kísérletezik Schein Gábor a szövegben, amelyben, mondjuk így, a rinocéroszmítosz-deficitet keresi. Hogy ez mit jelenthet? Társadalomtudósok talán azt mondanák, hogy az idegent kutatja, mindazt, ami disszonáns a külső és belső világban, történelemben, lélekben és testben. Egy fogalmat keres a szerző, szabad-e allegóriának nevezni?, amellyel a kirekesztés, elnyomottság, kulturális abszurditások, a kegyetlenség és a butaság úgy írhatók le, hogy be is szippantson a mitológia, de minduntalan kapjuk is fel a fejünket: hát ez most hogy került ide? A vendégszövegek igen csalafinták, bőven fellelhetők csernusdokis okoskodások, a trash reality motívumai, vagy a bulváruniverzum celebinterjúinak filozófiai mélységei. „A rinocérosz egy női magazinnak nyilatkozott: Amit épp / csinálok, abba belerakom a szenvedélyt, és épp azért / vagyok képes erre, mert mindig is több dolgot csináltam, / ezért nem lettem kiégett, nem vált egysíkúvá a munkám, / nem laposodott el.”  Míg másutt „A rinocérosz regényt írt. Már vagy tíz éve / dolgozott ugyanazon a könyvön, és reménye / sem volt, hogy egyhamar befejezze. Saját életét / használta fel nyersanyagnak”, hogy ezúttal Kertész Imre hangján szólaljon meg. A saját élet pedig igencsak kortárs nyersanyagnak bizonyul Schein számára. A leginkább attraktív, a könyv mai olvasója számára legalábbis, az a szöveg, miszerint „A rinocéroszellenes médiában napok óta terjed a hír, / hogy a járvány okozója az úgynevezett patient zero, / egy indiai rinocérosz, aki nem volt hajlandó karanténba / vonulni”. Akiről persze feltételezhető, hogy nem is indiai, hanem pakisztáni, és betegen is bejárt munkahelyére, mert félt a kirúgástól, és végül háromhavi elzárásra vagy 260 euró büntetésre ítélték.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.