Tárlat

Felelősség és terápia

Gyógyír

  • Áfra János
  • 2021. június 30.

Kritika

Gellér Judit kurátor még a koronavírus-járvány megjelenése előtt kért fel nyolc magyar művészt, hogy próbálják meg feltérképezni a mentális egészség megőrzésének, illetve javításának lehetőségeit, mégpedig a fotográfia segítségével.

Jorge Luis Borges Az okok című verse adja a felütést, a falon rögtön a koncepcióleírás után találjuk. A szöveg mozaikos építkezéssel nyit mitikus távlatot, különféle kultúrkörök alaptörténeteit magukba sűrítő személy- (Ádám, Penelopé, Dzsuang-szi, Caesar) és helynevek (Paradicsom, Bábel tornya, Gangesz, Pharsalus) felidézésével. A patetikus vers­zárlat aztán váratlanul eljut a személyes szintre, felkínálva a tradícióhoz való kapcsolódás lehetőségét: „Mindezeknek valahogy lenni kellett, / hogy a mi kezünk egymást megtalálja.” Mintha a gyógyír maga a nyelvben és képben megosztható történet, illetve a tudás, a tapasztalat közössé tétele volna.

A személyes élményekbe beavató koncep­ció­leírások adnak súlyt a kiállítást indító sorozatoknak is. Fátyol Viola a 204-gyel (2019–20) a koraszülés következtében előállt kényszerű közvetettségtapasztalat feldolgozására törekszik. Inkubátorba került gyermekét harmincnégy napon át napi hatszor kellett üvegbe lefejt tejjel táplálnia. Sűrűn elrendezett transzparens üveglapokon jelennek meg a kézben tartott tejesüvegeket a különféle hátterek előtt bemutató képek. Hat sorba rendezve az összesen kétszáznégy print, amelyek egy része még a kórházban készült, többségük viszont későbbi utómunka, digitális montázsolás, kézi rajz, felülfestés eredménye.

Csontó Lajosnak a szemben lévő falon látható sorozatához szintén egy kórházi szituáció szolgált kiindulópontul. A Kutya év (2020) a kép-szöveg viszonylatokra tereli a figyelmet. A szívműtét utáni felépülés három hónapjáról a fohász, a kérés és a hálaadás passzusai tanúskodnak, amelyek nagybetűs kézírással tűnnek fel az ugyanezen időszakban mobiltelefonnal készített képekre montírozva. Egy posztamensre kitett művészkönyvben lapozható végig az anyag, amelyből a falon is látható néhány keret nélkül installált, puritán nyomat. A halálközelség megtapasztalásával felerősödő metafizikai érdeklődés leképződéseiként szemlélhetők ezek a monokróm képek, amelyeken a nehezen olvasható, sokszor javításokat is tartalmazó, elmosódó szövegrészek izgalmas dialógusba lépnek a részben kitakart (sérült) test- és (kórházi) térrészletekkel.

A következő térrész igényesen installált, szokatlan képkompozíciókból álló sorozata ugyancsak spirituális távlatot kap. Hodosy Enikő Elérhető fényéhez (2020) Tandori Dezső A damaszkuszi út című kétsorosát választotta mottóul, amely a keresztényeket üldöző Saul történetére utal: „Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, / legfőbb ideje, hogy.” A grammatikai tekintetben hiányos, megszakadó mondat a Krisztus-jelenés okozta megvilágosodás nyelvbe foghatatlanságát jelzi. Hodosy a karanténidőszakot egyedül vészelte át, és a kezdeti pánikot a meditációs gyakorlatoknak köszönhetően tudta leküzdeni, azt egyre inkább „spirituális elvonulás”-ként megélve. Vizuális naplója önarcképek, valamint növény- és tájképek dialógusából áll elő, a flóra és az emberi test fény felé törekvése és kivirágzása közti analógiát hangsúlyozva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.