Színház

Az ördög hegedűse

Stein–Bock–Harnick: Hegedűs a háztetőn

Kritika

„Zsidókák szerepelnek benne, fiúkák”, bő száz éve ily keresetlen tömörséggel jellemezte épp elkészült drámáját, a Lyon Leát Bródy Sándor, s mi tagadás, gyakorta a Hegedűs a háztetőn színreviteleiről is elegendő lehetne mindössze ennyit megállapítani.

Jerry Bock, Joseph Stein és Sheldon Harnick slágermusicalje úgy van kitalálva ugyanis, hogy sikeréhez az is bőven elég, ha az aktuális előadás megteremti az érzelmes sóletromantika hangulatát, és felmutat egy harsányan (ál)folklorisztikus anatevkai anzikszkártyát. Tán mondanunk sem kell, hogy ez a darab legnagyobb veszélye is.

Innen kiindulva rögvest járna is egy jutalompont Bozsik Yvette rendezésének (és koreográfiájának), merthogy az új operettszínházi előadás nem éri be az édes-búsan egzotikus couleur locale megteremtésének munkájával. A színpad közepén mindvégig ott látjuk Jákob, vagyis ez esetben inkább Tevje égbe nyúló lajtorjáját, de Khell Zsolt díszlete lemond a folklór mímeléséről, átengedve azt Berzsenyi Krisztina jelmezeinek. A címbeli fiddler pedig, Tevje darabindító szavaival ellentétben, nem a lehetetlenséggel határos zsidó lét jelképe gyanánt szerepel itt, hanem sokkal inkább a sors, sőt az ördög cselekménybonyolító hegedűseként.

Mi több, még néminemű kiszólásokat is megkockáztat az előadás, amelynek kezdetét ezúttal az orosz csendbiztos zordan figyelmező őrsétája jelzi. A nők tanulási vagy önálló döntési jogának említésekor kétszer is elhangzik a felháborodott megbélyegzés: „radikális!”, s ahogy az oroszok családiasan-kedélyesen elbirtokolják az épp elűzött zsidók tulajdonát, az erőteljesen felmutatott motívum. Csak hát e merész(kedő) gesztusok többsége idővel a rendezői önfelmentés látleletévé, illetve a vakjelzések kollekciójává áll össze, amely nem annyira az átgondolt és egységes koncepciót, hanem sokkal inkább annak hiányát rajzolja körül. S mégis, a Hegedűs a háztetőn egészében így is sikerültebbnek tetszik, mint Bozsik 2019-es Nagymező utcai János vitéze, vagy akár a Kiss B.-éra bármely másik nagyszínpadi bemutatója.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.