Színház

Az ördög hegedűse

Stein–Bock–Harnick: Hegedűs a háztetőn

Kritika

„Zsidókák szerepelnek benne, fiúkák”, bő száz éve ily keresetlen tömörséggel jellemezte épp elkészült drámáját, a Lyon Leát Bródy Sándor, s mi tagadás, gyakorta a Hegedűs a háztetőn színreviteleiről is elegendő lehetne mindössze ennyit megállapítani.

Jerry Bock, Joseph Stein és Sheldon Harnick slágermusicalje úgy van kitalálva ugyanis, hogy sikeréhez az is bőven elég, ha az aktuális előadás megteremti az érzelmes sóletromantika hangulatát, és felmutat egy harsányan (ál)folklorisztikus anatevkai anzikszkártyát. Tán mondanunk sem kell, hogy ez a darab legnagyobb veszélye is.

Innen kiindulva rögvest járna is egy jutalompont Bozsik Yvette rendezésének (és koreográfiájának), merthogy az új operettszínházi előadás nem éri be az édes-búsan egzotikus couleur locale megteremtésének munkájával. A színpad közepén mindvégig ott látjuk Jákob, vagyis ez esetben inkább Tevje égbe nyúló lajtorjáját, de Khell Zsolt díszlete lemond a folklór mímeléséről, átengedve azt Berzsenyi Krisztina jelmezeinek. A címbeli fiddler pedig, Tevje darabindító szavaival ellentétben, nem a lehetetlenséggel határos zsidó lét jelképe gyanánt szerepel itt, hanem sokkal inkább a sors, sőt az ördög cselekménybonyolító hegedűseként.

Mi több, még néminemű kiszólásokat is megkockáztat az előadás, amelynek kezdetét ezúttal az orosz csendbiztos zordan figyelmező őrsétája jelzi. A nők tanulási vagy önálló döntési jogának említésekor kétszer is elhangzik a felháborodott megbélyegzés: „radikális!”, s ahogy az oroszok családiasan-kedélyesen elbirtokolják az épp elűzött zsidók tulajdonát, az erőteljesen felmutatott motívum. Csak hát e merész(kedő) gesztusok többsége idővel a rendezői önfelmentés látleletévé, illetve a vakjelzések kollekciójává áll össze, amely nem annyira az átgondolt és egységes koncepciót, hanem sokkal inkább annak hiányát rajzolja körül. S mégis, a Hegedűs a háztetőn egészében így is sikerültebbnek tetszik, mint Bozsik 2019-es Nagymező utcai János vitéze, vagy akár a Kiss B.-éra bármely másik nagyszínpadi bemutatója.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk