Színház

Az ördög hegedűse

Stein–Bock–Harnick: Hegedűs a háztetőn

Kritika

„Zsidókák szerepelnek benne, fiúkák”, bő száz éve ily keresetlen tömörséggel jellemezte épp elkészült drámáját, a Lyon Leát Bródy Sándor, s mi tagadás, gyakorta a Hegedűs a háztetőn színreviteleiről is elegendő lehetne mindössze ennyit megállapítani.

Jerry Bock, Joseph Stein és Sheldon Harnick slágermusicalje úgy van kitalálva ugyanis, hogy sikeréhez az is bőven elég, ha az aktuális előadás megteremti az érzelmes sóletromantika hangulatát, és felmutat egy harsányan (ál)folklorisztikus anatevkai anzikszkártyát. Tán mondanunk sem kell, hogy ez a darab legnagyobb veszélye is.

Innen kiindulva rögvest járna is egy jutalompont Bozsik Yvette rendezésének (és koreográfiájának), merthogy az új operettszínházi előadás nem éri be az édes-búsan egzotikus couleur locale megteremtésének munkájával. A színpad közepén mindvégig ott látjuk Jákob, vagyis ez esetben inkább Tevje égbe nyúló lajtorjáját, de Khell Zsolt díszlete lemond a folklór mímeléséről, átengedve azt Berzsenyi Krisztina jelmezeinek. A címbeli fiddler pedig, Tevje darabindító szavaival ellentétben, nem a lehetetlenséggel határos zsidó lét jelképe gyanánt szerepel itt, hanem sokkal inkább a sors, sőt az ördög cselekménybonyolító hegedűseként.

Mi több, még néminemű kiszólásokat is megkockáztat az előadás, amelynek kezdetét ezúttal az orosz csendbiztos zordan figyelmező őrsétája jelzi. A nők tanulási vagy önálló döntési jogának említésekor kétszer is elhangzik a felháborodott megbélyegzés: „radikális!”, s ahogy az oroszok családiasan-kedélyesen elbirtokolják az épp elűzött zsidók tulajdonát, az erőteljesen felmutatott motívum. Csak hát e merész(kedő) gesztusok többsége idővel a rendezői önfelmentés látleletévé, illetve a vakjelzések kollekciójává áll össze, amely nem annyira az átgondolt és egységes koncepciót, hanem sokkal inkább annak hiányát rajzolja körül. S mégis, a Hegedűs a háztetőn egészében így is sikerültebbnek tetszik, mint Bozsik 2019-es Nagymező utcai János vitéze, vagy akár a Kiss B.-éra bármely másik nagyszínpadi bemutatója.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.