Könyv

Lépésről lépésre

Laurence Rees: A holokauszt. A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig

Kritika

A szerző Oxfordban végzett történész, aki szélesebb ismertséget a BBC megbízásából készített történeti tárgyú dokumentum­film­jei­vel, illetve az azok alapján írt könyveivel szerzett. Utóbbiak közül több magyarul is olvasható, például az Auschwitz. A nácik és a „Végső megoldás” (Pécsi Direkt, 2005), A nácik. Történelmi tanulságok (Alexandra, 2007), vagy a Zárt ajtók mögött. Sztálin és a Nyugat politikai játszmái (Alexandra, 2011) címűek.

Mivel vállaltan tudományos ismeretterjesztésről van szó, és a magyar változatokat sem olyan ki­adók jelentették meg, amelyek kifejezetten a szakművek menedzseléséről ismertek, ráadásul az alcím (A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig) is inkább figyelemfelkeltésre, mint tényszerű tárgymegjelölésre törekszik, nem árt gyorsan leszögezni, hogy Laurence Rees munkája igen komoly teljesítmény.

A szerző kronologikusan halad, Hitler egy 1919 szeptemberében kelt leveléből kiindulva próbálja felfejteni a majdani Führer – és általában a német – antiszemitizmus forrásvidékét, sok mindent említve és jó néhány dolgot elhagyva. (Például a II. Vilmos-i Németország zsidóellenessége, úgy vélem, jóval nagyobb teret kaphatott volna, elvégre maga a császár volt az első, aki egyik gondolatkísérletében a „zsidóprobléma” megoldását az elgázosításban látta.) Aki ismeri Ian Kershaw monumentális Hitler-életrajzát, annak tények tekintetében nem ad újat e kötet, ám Rees narratívája meggyőző és hiteles. A korral foglalkozó szakirodalmat és a tárgyalt időszak primer forrásait ugyanis nemcsak behatóan ismeri – erről tanúskodik egyebek közt az impozáns jegyzetanyag is –, hanem ezeket biztos kézzel is interpretálja.

Noha Rees a holokausztról radikálisan újat nem mond, és a zsidókkal szembeni németországi (európai) gyűlölet gyökereit sem tárja fel a maguk teljességében, a könyv mégsem tekinthető a tengernyivé duzzadt holokausztirodalom tucatkiadványának (szemléltetésként: a washingtoni Library of Congressben több mint 16 ezer kötetre rúg az e tárgyban készült munkák száma). A könyv különlegességét a korábban nem publikált szemtanúi beszámolók – a haláltáborok túlélői, a nácik által üldözöttek és az egykori végrehajtók vallomásai – adják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.