Mivel vállaltan tudományos ismeretterjesztésről van szó, és a magyar változatokat sem olyan kiadók jelentették meg, amelyek kifejezetten a szakművek menedzseléséről ismertek, ráadásul az alcím (A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig) is inkább figyelemfelkeltésre, mint tényszerű tárgymegjelölésre törekszik, nem árt gyorsan leszögezni, hogy Laurence Rees munkája igen komoly teljesítmény.
A szerző kronologikusan halad, Hitler egy 1919 szeptemberében kelt leveléből kiindulva próbálja felfejteni a majdani Führer – és általában a német – antiszemitizmus forrásvidékét, sok mindent említve és jó néhány dolgot elhagyva. (Például a II. Vilmos-i Németország zsidóellenessége, úgy vélem, jóval nagyobb teret kaphatott volna, elvégre maga a császár volt az első, aki egyik gondolatkísérletében a „zsidóprobléma” megoldását az elgázosításban látta.) Aki ismeri Ian Kershaw monumentális Hitler-életrajzát, annak tények tekintetében nem ad újat e kötet, ám Rees narratívája meggyőző és hiteles. A korral foglalkozó szakirodalmat és a tárgyalt időszak primer forrásait ugyanis nemcsak behatóan ismeri – erről tanúskodik egyebek közt az impozáns jegyzetanyag is –, hanem ezeket biztos kézzel is interpretálja.
Noha Rees a holokausztról radikálisan újat nem mond, és a zsidókkal szembeni németországi (európai) gyűlölet gyökereit sem tárja fel a maguk teljességében, a könyv mégsem tekinthető a tengernyivé duzzadt holokausztirodalom tucatkiadványának (szemléltetésként: a washingtoni Library of Congressben több mint 16 ezer kötetre rúg az e tárgyban készült munkák száma). A könyv különlegességét a korábban nem publikált szemtanúi beszámolók – a haláltáborok túlélői, a nácik által üldözöttek és az egykori végrehajtók vallomásai – adják.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
