Könyv

Lépésről lépésre

Laurence Rees: A holokauszt. A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig

Kritika

A szerző Oxfordban végzett történész, aki szélesebb ismertséget a BBC megbízásából készített történeti tárgyú dokumentum­film­jei­vel, illetve az azok alapján írt könyveivel szerzett. Utóbbiak közül több magyarul is olvasható, például az Auschwitz. A nácik és a „Végső megoldás” (Pécsi Direkt, 2005), A nácik. Történelmi tanulságok (Alexandra, 2007), vagy a Zárt ajtók mögött. Sztálin és a Nyugat politikai játszmái (Alexandra, 2011) címűek.

Mivel vállaltan tudományos ismeretterjesztésről van szó, és a magyar változatokat sem olyan ki­adók jelentették meg, amelyek kifejezetten a szakművek menedzseléséről ismertek, ráadásul az alcím (A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig) is inkább figyelemfelkeltésre, mint tényszerű tárgymegjelölésre törekszik, nem árt gyorsan leszögezni, hogy Laurence Rees munkája igen komoly teljesítmény.

A szerző kronologikusan halad, Hitler egy 1919 szeptemberében kelt leveléből kiindulva próbálja felfejteni a majdani Führer – és általában a német – antiszemitizmus forrásvidékét, sok mindent említve és jó néhány dolgot elhagyva. (Például a II. Vilmos-i Németország zsidóellenessége, úgy vélem, jóval nagyobb teret kaphatott volna, elvégre maga a császár volt az első, aki egyik gondolatkísérletében a „zsidóprobléma” megoldását az elgázosításban látta.) Aki ismeri Ian Kershaw monumentális Hitler-életrajzát, annak tények tekintetében nem ad újat e kötet, ám Rees narratívája meggyőző és hiteles. A korral foglalkozó szakirodalmat és a tárgyalt időszak primer forrásait ugyanis nemcsak behatóan ismeri – erről tanúskodik egyebek közt az impozáns jegyzetanyag is –, hanem ezeket biztos kézzel is interpretálja.

Noha Rees a holokausztról radikálisan újat nem mond, és a zsidókkal szembeni németországi (európai) gyűlölet gyökereit sem tárja fel a maguk teljességében, a könyv mégsem tekinthető a tengernyivé duzzadt holokausztirodalom tucatkiadványának (szemléltetésként: a washingtoni Library of Congressben több mint 16 ezer kötetre rúg az e tárgyban készült munkák száma). A könyv különlegességét a korábban nem publikált szemtanúi beszámolók – a haláltáborok túlélői, a nácik által üldözöttek és az egykori végrehajtók vallomásai – adják.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.