Könyv

Lépésről lépésre

Laurence Rees: A holokauszt. A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig

Kritika

A szerző Oxfordban végzett történész, aki szélesebb ismertséget a BBC megbízásából készített történeti tárgyú dokumentum­film­jei­vel, illetve az azok alapján írt könyveivel szerzett. Utóbbiak közül több magyarul is olvasható, például az Auschwitz. A nácik és a „Végső megoldás” (Pécsi Direkt, 2005), A nácik. Történelmi tanulságok (Alexandra, 2007), vagy a Zárt ajtók mögött. Sztálin és a Nyugat politikai játszmái (Alexandra, 2011) címűek.

Mivel vállaltan tudományos ismeretterjesztésről van szó, és a magyar változatokat sem olyan ki­adók jelentették meg, amelyek kifejezetten a szakművek menedzseléséről ismertek, ráadásul az alcím (A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig) is inkább figyelemfelkeltésre, mint tényszerű tárgymegjelölésre törekszik, nem árt gyorsan leszögezni, hogy Laurence Rees munkája igen komoly teljesítmény.

A szerző kronologikusan halad, Hitler egy 1919 szeptemberében kelt leveléből kiindulva próbálja felfejteni a majdani Führer – és általában a német – antiszemitizmus forrásvidékét, sok mindent említve és jó néhány dolgot elhagyva. (Például a II. Vilmos-i Németország zsidóellenessége, úgy vélem, jóval nagyobb teret kaphatott volna, elvégre maga a császár volt az első, aki egyik gondolatkísérletében a „zsidóprobléma” megoldását az elgázosításban látta.) Aki ismeri Ian Kershaw monumentális Hitler-életrajzát, annak tények tekintetében nem ad újat e kötet, ám Rees narratívája meggyőző és hiteles. A korral foglalkozó szakirodalmat és a tárgyalt időszak primer forrásait ugyanis nemcsak behatóan ismeri – erről tanúskodik egyebek közt az impozáns jegyzetanyag is –, hanem ezeket biztos kézzel is interpretálja.

Noha Rees a holokausztról radikálisan újat nem mond, és a zsidókkal szembeni németországi (európai) gyűlölet gyökereit sem tárja fel a maguk teljességében, a könyv mégsem tekinthető a tengernyivé duzzadt holokausztirodalom tucatkiadványának (szemléltetésként: a washingtoni Library of Congressben több mint 16 ezer kötetre rúg az e tárgyban készült munkák száma). A könyv különlegességét a korábban nem publikált szemtanúi beszámolók – a haláltáborok túlélői, a nácik által üldözöttek és az egykori végrehajtók vallomásai – adják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.