Színház

Egy út vége

Moszkva–Peking Transzszimfónia

Kritika

Egy hosszú vonatútnak van eleje meg vége, de a kettő között mégis végtelennek tűnik, akárcsak ez az előadás. Kárpáti Péter drámájában nincs történet, vagy ha van is, az a legkevésbé fontos: az utazás a Transzszibériai expresszen a létezés maga, annak minden abszurditásával és inkoherenciájával együtt. (El is hangzik: „Nem értettél semmit. Ez az élet.”)

Ez a fajta játék- és szerkesztésmód szokatlan a magyar kőszínházakban, talán nehezebben is emészthető, és alighanem törvényszerű, hogy legyenek ólmosabb percei. Rá­adásul az alkotófolyamat közben tört ki a háború…

Az előadás akkor van elemében, amikor csúcsra jár benne az abszurd humor és kimerevedik a fékevesztett káosz, hiszen csak szürreális síkon lehet megélni és értelmezni egy ilyen az utazást: a vonatra szállva az ember mintha egy másik dimenzióba kerülne, amelyben benne rejlik Oroszország esszenciája. Érezhető, hogy Kárpáti Péter, Bodó Viktor és néhány magyar és német színházi alkotótársuk a saját bőrükön tapasztalták meg mindezt. Kárpáti Péter (aki az előadás dramaturgja is) dokumentumabszurdként határozza meg a darabját, amelyet Bodó Viktor szinte íziben színpadra is állított Frankfurtban. A Katona Novák Eszter rendezte premierje viszont évekig húzódott a Covid miatt.

A történet, vagyis inkább a kontextus szerint egy frankfurti férfi, Moritz (Mészáros Béla) El Caminó-i elvárásokkal száll fel a vonatra Moszkvában. Az előadás akár az ő delíriumos álma is lehetne, mert az indulás után a kupétársai beledöntenek egy csomó vodkát, és innentől kezdve a találkozások, a valódi és kísértetutasok felbukkanása és eltűnése, valamint a szomszédos kupék párhuzamos történései határozzák meg a dramaturgiát. A kocsiban bolyong (többek között) a kamcsatkai szellemlány, a face forminggal foglalkozó fitnesztréner, a súlyfelesleggel rendelkező kirgiz bácsi, Moritz frankfurti szomszédja (talán őrangyala), két világutazó plázacica, egy Ilmarinenre hajazó kovács, s néhány szürke farkas. Moritz bele tudna szeretni bármelyik nőbe, de amúgy csak átereszti testén-lelkén az eseményeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.