Kiállítás

Fejhallgató és közlélek

A Budapest-hatás – Fővárosi kötődések és identitások

Kritika

Budapest kicsit sós, kicsit csípős, kicsit savanyú. Kesernyés, de mégis édes. Tavasszal cseresznyefavirág illatú, olykor pedig szarszagú, húgyszagú, Duna-szagú, cigi- és alkoholszagú. Ha állat lenne, farkas, oroszlán és elefánt is lehetne, ha növény, tölgyfa, búza, tulipán, aloe vera.

Ha étel-ital, akkor pedig lángos, gyros, gulyásleves és kávé – állítják a budapesti járókelők, mi pedig régi fejhallgatókból, piros szocreál padokon ücsörögve hallgatjuk az egyik installációban. (Kár, hogy angol fordítás nem készült a felvételekből, mert sok külföldi megfordul itt, a mellettem álló spanyol fiatalok például lelkesen veszik fel a füleseket, majd csalódottan mennek odébb.)

A kiállítás a főváros 1873-as egyesítésétől indul, a város történetéről mindössze egy rövid, mozaikos információkat tartalmazó szemelvényben olvashatunk. Olyasmiket, hogy Kamermayer Károly volt a főváros első polgármestere 1873-tól egészen 1896-ig, Krúdy Gyula pedig 1896-ban érkezett Budapestre, hogy a millenniumról tudósítson, aztán örökre itt ragadt.

A falszövegeken – ahol a betűkről itt-ott leesett már az ékezet vagy hiányzik egy-egy mássalhangzó – Blaha Lujzától és Slachta Margittól is olvashatunk idézeteket. A „nemzet csalogánya” 1920-as naplójában írt a saját lelki állapotáról, amely szorosan összefügg az ország első világháború utáni traumatikus állapotával is („Én bezárkóztam a szobámba és ott sírtam, ahol senki sem látott”), Slachta pedig a II. világháború sújtotta Magyarországról, ahol „romokban van és összeomlott a közlélek is”.

A város történetéből hangsúlyosan (és persze értelemszerűen) Nagy-Budapest 1950-es létrejöttét (akkor terjesztették ki a főváros közigazgatási területét) és az 1956-os forradalmat emelik ki. Ez utóbbit az akkor mindössze tizennyolc éves, a „piros kabátos lányként” elhíresült Kozmovszky Edina szavaival idézik fel. Kozmovszky olvasta be 1956. október 23-án a diákság 14 pontos követelését a Rádiónál, és vált a forradalom szimbolikus alakjává. Budapest történetéből még az 1970-es év bizonyul jelentősnek, akkor adták át az első a metróvonalat az Örs vezér tere és a Deák Ferenc tér között, ezenkívül Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetését, és 2004-et, Magyarország EU-csatlakozását említik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.