Kiállítás

Fejhallgató és közlélek

A Budapest-hatás – Fővárosi kötődések és identitások

Kritika

Budapest kicsit sós, kicsit csípős, kicsit savanyú. Kesernyés, de mégis édes. Tavasszal cseresznyefavirág illatú, olykor pedig szarszagú, húgyszagú, Duna-szagú, cigi- és alkoholszagú. Ha állat lenne, farkas, oroszlán és elefánt is lehetne, ha növény, tölgyfa, búza, tulipán, aloe vera.

Ha étel-ital, akkor pedig lángos, gyros, gulyásleves és kávé – állítják a budapesti járókelők, mi pedig régi fejhallgatókból, piros szocreál padokon ücsörögve hallgatjuk az egyik installációban. (Kár, hogy angol fordítás nem készült a felvételekből, mert sok külföldi megfordul itt, a mellettem álló spanyol fiatalok például lelkesen veszik fel a füleseket, majd csalódottan mennek odébb.)

A kiállítás a főváros 1873-as egyesítésétől indul, a város történetéről mindössze egy rövid, mozaikos információkat tartalmazó szemelvényben olvashatunk. Olyasmiket, hogy Kamermayer Károly volt a főváros első polgármestere 1873-tól egészen 1896-ig, Krúdy Gyula pedig 1896-ban érkezett Budapestre, hogy a millenniumról tudósítson, aztán örökre itt ragadt.

A falszövegeken – ahol a betűkről itt-ott leesett már az ékezet vagy hiányzik egy-egy mássalhangzó – Blaha Lujzától és Slachta Margittól is olvashatunk idézeteket. A „nemzet csalogánya” 1920-as naplójában írt a saját lelki állapotáról, amely szorosan összefügg az ország első világháború utáni traumatikus állapotával is („Én bezárkóztam a szobámba és ott sírtam, ahol senki sem látott”), Slachta pedig a II. világháború sújtotta Magyarországról, ahol „romokban van és összeomlott a közlélek is”.

A város történetéből hangsúlyosan (és persze értelemszerűen) Nagy-Budapest 1950-es létrejöttét (akkor terjesztették ki a főváros közigazgatási területét) és az 1956-os forradalmat emelik ki. Ez utóbbit az akkor mindössze tizennyolc éves, a „piros kabátos lányként” elhíresült Kozmovszky Edina szavaival idézik fel. Kozmovszky olvasta be 1956. október 23-án a diákság 14 pontos követelését a Rádiónál, és vált a forradalom szimbolikus alakjává. Budapest történetéből még az 1970-es év bizonyul jelentősnek, akkor adták át az első a metróvonalat az Örs vezér tere és a Deák Ferenc tér között, ezenkívül Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetését, és 2004-et, Magyarország EU-csatlakozását említik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.