Kiállítás

Fejhallgató és közlélek

A Budapest-hatás – Fővárosi kötődések és identitások

Kritika

Budapest kicsit sós, kicsit csípős, kicsit savanyú. Kesernyés, de mégis édes. Tavasszal cseresznyefavirág illatú, olykor pedig szarszagú, húgyszagú, Duna-szagú, cigi- és alkoholszagú. Ha állat lenne, farkas, oroszlán és elefánt is lehetne, ha növény, tölgyfa, búza, tulipán, aloe vera.

Ha étel-ital, akkor pedig lángos, gyros, gulyásleves és kávé – állítják a budapesti járókelők, mi pedig régi fejhallgatókból, piros szocreál padokon ücsörögve hallgatjuk az egyik installációban. (Kár, hogy angol fordítás nem készült a felvételekből, mert sok külföldi megfordul itt, a mellettem álló spanyol fiatalok például lelkesen veszik fel a füleseket, majd csalódottan mennek odébb.)

A kiállítás a főváros 1873-as egyesítésétől indul, a város történetéről mindössze egy rövid, mozaikos információkat tartalmazó szemelvényben olvashatunk. Olyasmiket, hogy Kamermayer Károly volt a főváros első polgármestere 1873-tól egészen 1896-ig, Krúdy Gyula pedig 1896-ban érkezett Budapestre, hogy a millenniumról tudósítson, aztán örökre itt ragadt.

A falszövegeken – ahol a betűkről itt-ott leesett már az ékezet vagy hiányzik egy-egy mássalhangzó – Blaha Lujzától és Slachta Margittól is olvashatunk idézeteket. A „nemzet csalogánya” 1920-as naplójában írt a saját lelki állapotáról, amely szorosan összefügg az ország első világháború utáni traumatikus állapotával is („Én bezárkóztam a szobámba és ott sírtam, ahol senki sem látott”), Slachta pedig a II. világháború sújtotta Magyarországról, ahol „romokban van és összeomlott a közlélek is”.

A város történetéből hangsúlyosan (és persze értelemszerűen) Nagy-Budapest 1950-es létrejöttét (akkor terjesztették ki a főváros közigazgatási területét) és az 1956-os forradalmat emelik ki. Ez utóbbit az akkor mindössze tizennyolc éves, a „piros kabátos lányként” elhíresült Kozmovszky Edina szavaival idézik fel. Kozmovszky olvasta be 1956. október 23-án a diákság 14 pontos követelését a Rádiónál, és vált a forradalom szimbolikus alakjává. Budapest történetéből még az 1970-es év bizonyul jelentősnek, akkor adták át az első a metróvonalat az Örs vezér tere és a Deák Ferenc tér között, ezenkívül Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetését, és 2004-et, Magyarország EU-csatlakozását említik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.