Színház

Mivel, uram, s ki nélkül?

István, a király

Kritika

Nagy vitát kavart, hogy miért nincs opera-előadás immár két éve a szegedi Dóm téren. A vezetés gazdasági szempontokkal érvelt: nincs rá támogatás, illetve a műfaj már nem tölti meg két-három estére a 4 ezres nézőteret. Talán erre is lett egyfajta válasz, hogy ismét az István… került színpadra, Novák Péter rendezésében, aki inkább egyfajta misztériumkoncertként tálalja a történetet, a nyitányt az 1983-as ősbemutató fényképeivel illusztrálva.

A jelmezek kortalanul érdekesek, a díszlet időtlen, ami egyáltalán nem idegen a darab és a hely szellemétől, bár a szeged-csanádi megyés püspök pár évvel ezelőtt fontosabbnak találta látogatóközpont és elit étterem kialakítását, mint a Szegedi Szabadtéri Játékok fő helyszínét, a dóm szinte megszűnt az előadásokba beépített háttérként szolgálni. Most Novák Péter a templom épületét is megpróbálta bevonni előadásába. De nem mint konkrét díszletet, hanem mint szimbólumot. Nagyszerűen sikerült, és a megoldás pontosan illeszkedik a szabadtéri játékok eredeti ötletéhez, a szakrális tér erejének kihasználásához. Maga a díszlet is inkább térkompozíció. Hátul csak néhány függőleges oszlop sorakozik, közöttük szépen rálátni a templomra, és a homlokzati kerek kőrózsát is többször megvilágítják. Persze mindez azonnal eszünkbe juttatja a rockopera első Dóm téri előadásait, amikor a színpad fölött még nem volt ronda állványzat és lámpaerdő, és a koronázáskor István a dóm igazi főkapuján lépett ki erős ellenfényben. Novák azért elég pontosan elmeséli a sztorit is, de közben a szimfonikus és kórustételek alatt sűrű tánctételekkel teszi elénk a történetet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."