Színház

Mivel, uram, s ki nélkül?

István, a király

Kritika

Nagy vitát kavart, hogy miért nincs opera-előadás immár két éve a szegedi Dóm téren. A vezetés gazdasági szempontokkal érvelt: nincs rá támogatás, illetve a műfaj már nem tölti meg két-három estére a 4 ezres nézőteret. Talán erre is lett egyfajta válasz, hogy ismét az István… került színpadra, Novák Péter rendezésében, aki inkább egyfajta misztériumkoncertként tálalja a történetet, a nyitányt az 1983-as ősbemutató fényképeivel illusztrálva.

A jelmezek kortalanul érdekesek, a díszlet időtlen, ami egyáltalán nem idegen a darab és a hely szellemétől, bár a szeged-csanádi megyés püspök pár évvel ezelőtt fontosabbnak találta látogatóközpont és elit étterem kialakítását, mint a Szegedi Szabadtéri Játékok fő helyszínét, a dóm szinte megszűnt az előadásokba beépített háttérként szolgálni. Most Novák Péter a templom épületét is megpróbálta bevonni előadásába. De nem mint konkrét díszletet, hanem mint szimbólumot. Nagyszerűen sikerült, és a megoldás pontosan illeszkedik a szabadtéri játékok eredeti ötletéhez, a szakrális tér erejének kihasználásához. Maga a díszlet is inkább térkompozíció. Hátul csak néhány függőleges oszlop sorakozik, közöttük szépen rálátni a templomra, és a homlokzati kerek kőrózsát is többször megvilágítják. Persze mindez azonnal eszünkbe juttatja a rockopera első Dóm téri előadásait, amikor a színpad fölött még nem volt ronda állványzat és lámpaerdő, és a koronázáskor István a dóm igazi főkapuján lépett ki erős ellenfényben. Novák azért elég pontosan elmeséli a sztorit is, de közben a szimfonikus és kórustételek alatt sűrű tánctételekkel teszi elénk a történetet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.