Könyv

Boldogtalanság, gyere haza

Háy János: Boldog boldogtalan

Kritika

Ahogy egy kritikusa is megjegyezte, „van, akinek ez idegesítő”. Igen, lehet zavaró az író „kalandozó” beszédmódja, ahogy belekezd egy mondatba, majd abban egy újabbat generál, csak mert más téma jutott eszébe; vagy ahogy letér a megkezdett csapásról, hogy aztán oldalakkal később térjen vissza hozzá.

Háy János regénye a regényírásról szól, és szinte minden fejezetben új szereplők, többnyire jelenkorunk típusfigurái lépnek színre a maguk hétköznapi történeteivel. Egy idő után el is ejti őket az elbeszélő. De olykor – ironikus megjegyzések kíséretében: „nem tehetjük ezt meg vele” – újra beleszólhatnak a narratíva alakulásába. Addig jó ez, amíg ki nem fullad, és öncélúvá nem válik.

A fülszöveg szerint a könyvnek „nyolcmil­liárd ember a szereplője, köztük maga az elbeszélő és persze egy csomó aranyos kis háziállat is”. Az önreflexió gyakori elbeszélői eljárás, az állatszereplőkre történő utalást marketingfogásként értelmezhetjük, az emberiségre vonatkozó allúzió pedig a regény metaforikus jelentéseinek, tropikus vonzatainak felfejtését könnyíti meg, noha maga a törzsszöveg is – mint afféle posztmodern utáni „poszt prózában” – igen sok konkrét közlést tartalmaz erre vonatkozóan. Hogy mi viszi tovább a narrációt? Az, hogy „a történetek követik egymást, adják át a stafétát újabb történeteknek. (…) Ahogyan a szülők adják át a gyereket egymásnak…” A hátsó borítón kiemelt idézet is a befogadónak szánt instrukció: „Olyan ez a könyv, hogy bárki könnyedén bele tud kuckózni…”

A szöveg áradó és magával ragadó, könnyen el lehet veszni benne. Megpróbálhatunk cédulázni, de hamar feladjuk. Nem sokra jutunk vele. Mint Tolnai Ottó regényeiben (amilyen a Szeméremékszerek-trilógia is), a kiismerhetetlenségig sorjáznak a szereplők: az elhagyott feleség, a történelemtanár – nem mellesleg felszarvazott férj –, aki utálja a munkáját, a magyartanár, aki meghalt, az író, aki nem megy el a temetésére, a csélcsap jógaedző, az idős szerelmes és a sokkal fiatalabb szerető, swingerező házaspárok, az idősödő színésznő, aki azt hiszi, senki sem kíváncsi már rá, a rajongó, aki hiába szeretné, hogy észrevegye. Idősek, betegek, alkoholisták, depressziósak, megcsalják őket és maguk is félrelépnek. De nem infaustusok, mint Tolnai szereplői, T. Olivér, Regény Misu és a többiek, hanem magasan képzett, többnyire középosztálybeli, budai emberek. Annyiban azért rokonai Tolnai hőseinek, hogy ők is, mint amazok, „írják a regényt”, behozzák, olykor mondják is, mesélik is saját boldogtalanságtörténetüket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”