Film

Művészetterápia

Greg Kwedar: Sing Sing

  • 2025. február 12.

Kritika

A Sing Sing a világ egyik leghíresebb börtöne.

Mondhatnánk hírhedtet is, a jövőre 200 éves intézmény története bővelkedik brutális testi fenyítésekben, kínzásokban, kivégzésekben, és a mai napig a legszigorúbb börtönök közé tartozik, ahol a legkeményebb bűnözők töltik nemritkán életfogytig tartó büntetésüket, de a körülmények jóval civilizáltabbak, mint a múlt században, és többféle (eredetileg is a Sing Singből indult és az Egyesült Államokban országos mozgalommá terebélyesedett) rehabilitációs program is létezik azok számára, akik előbb-utóbb kiszabadulnak, és nem akarnak visszakerülni. Ezen művészetterápiás foglalkozások egyike a színjátszás segítségével ébreszti fel a fogvatartottakban az igényt életük átgondolására és megváltoztatására. Nem is eredménytelenül: míg az ilyen súlyos börtönökből szabadulók többsége visszaesik, addig a terápiát választóknak mindössze 3 százaléka tér vissza a bűnözéshez (bár valószínűleg eleve azok jelentkeznek, akik már a foglalkozások megkezdése előtt hoztak egy döntést a jövőjükről). Van, aki ezen (mindig kiscsoportos) alkalmak során találkozik először irodalmi szöveggel és a szövegek saját életükre vonatkoztatott értelmezésével. Az egyes előadások nem úgy hordoznak (mert hordoznak!) művészi értéket, ahogyan a profik által létrehozott, kizárólag esztétikailag értelmezhető előadások, amelyekben a színész: színész, és az is kell, hogy legyen. Itt – és ez talán más „amatőr” előadásokra is áll – a szereplés, a játékmód elválaszthatatlan a szerepet játszó személytől: és az is kell, hogy legyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.