Az izzadtságszagú érvelgetés pedig inkább tűnik az antagonista monologizálásának, ami meg tudjuk, hogyan végződik… Az elnyomás alól szabadulók haragja egyre erősebb visszhangként csapódik vissza mindenről, s új filmek (Láthatás, A láthatatlan ember) és sorozatok (Egy szobalány vallomása, Patrick Melrose, Hatalmas kis hazugságok) hada igyekszik hangot adni azoknak, akiknek a többsége a valóságban még most is hallgatásra kényszerül.
A gengszterfilmek állandó mellékszereplői ritkán kerülnek (ruhában) reflektorfénybe, bár a trendeket követve, az újabbak, főleg a sorozatok már gyakrabban élnek a női figurákban lévő potenciállal, ahogy tette például a Birmingham bandája is. És jól is járnak, mert a bennük rejlő csendes és eszes jellemet egy mozdulattal tudják gyilkolásra kész bestiává változtatni, ehhez pedig elég csak egy síró gyereket bedobni a kép közepére. De azért ezek a szerepek erősen fetisizáltak, a lebilincselő femme fatale, aki nem csak adni, de elvenni is képes az életet, számos férfi néző gombját nyomogatja. Így miközben felsorakoztatásukkal a kötelező feminizmust is letudják az alkotók, azért male gaze-t sem restek szolgálni.
A műfaj valószerűen ábrázolt anyái viszont a zömök, enyhén bajszos, pastasciuttát készítő Mammáknál nem voltak többek. Eddig.
Most a ’Ndrangheta nevű calabriai bűnszervezet anyáinak és lányainak történetét ismerhetjük meg, akik egész életüket a család rettegett férfi tagjainak árnyékában élték. Denise és az anyja közel egy évtizede bujkál a tanúvédelmi program segítségével. Amikor hosszú idő után először találkoznak az apával, a nő eltűnik, a férfi pedig visszarángatja a lányát a szülőfalujába. Bár nyílt titok, hogy ő ölte meg a korábban ellene valló Marisát, senki sem tesz semmit, egyedül Denise-nek van birtokában olyan információ, amellyel börtönbe juttathatja az apját. Ugyanígy Concetta és Giuseppina is perdöntő tudás birtokában vannak, ám – ahogy mindenki – eddig a rendőrség is elsiklott a fontosságuk felett. Pedig, ha valakiknek van okuk (és merszük) felszámolni a bűnszervezetet, hát, azoknak a félholtra vert anyáknak van, akik a magukénál jobb jövőt akarnak a gyerekeiknek. Azt ugyanis ezek a férfiak rendre elfelejtik, hogy épp a gyerek – akivel magukhoz akarják láncolni a nőt – teszi őket elég erőssé az elszakadáshoz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
