Koncert

Ördög viszi

A katona története; Négy évszak

Kritika

Az idősebb Vidnyánszky is eljött – megnézni a fiát –, és még félmaréknyi prominens személyiség, hogy Ascher Tamás rendezésében megcsodálja a katonát, aki eladja hegedűjét, szerelmét a vagyonért, dicsőségért, hatalomért.

Mindez két évvel az SZFE átállítása után, amibe beletörődtünk, s a Magyar Zene Házában, amelyet megszerettünk már. Alattunk, a pincében a Kádár-kori undergroundról szóló kiállítás, amelynek hősei, legalábbis a hősök egy része ma már a legszívesebben a miniszterelnökkel fotózkodik. Hát így ülünk, és csak arról nem tudunk megegyezni, ki az ördög és ki a katona, mi a hegedű, és mi számít fausti paktumnak.

De Stravinsky könnyen utaztatható, kisegyüttesre írott műve ennél is nehezebb időkben fogant, és ellenáll mindenféle politikai kisajátításnak. Egyszerre meséli újra a Faustot és vonja meg a világháború keserű mérlegét – a múzsát, ha egy időre elhallgat, nem könnyű újra szóra bírni. Ascher sem adta el a darabot némi politikai tőkéért. A füstös csehókba szánt „tragicommedia dell’arte” előbb szólt a szerencsejáték-függőséggel küzdő átlagjóskáról, mint Hendrik Höfgenről. Íme az orosz mese, amelyből Charles Ferdinand Ramuz librettója készült: a derék hadfi a frontról hazatérve, ahelyett, hogy menne kedveséhez és hegedülne önfeledten, a maga örömére, játszani kezd az ördöggel, és ha nyer is néhány kört, végül örökre elvész. A képzeletszegény kiskatona nem is akar többet, mint némi pénzt a lelkéért cserébe, de az ördög sem tud többet ígérni, mint a kopott, értéktelen könyvet, amiből a vagyonosodás mikéntje kiolvasható – válság sújtotta paktum ez 1918-ból. A Kelemen Barnabás igazgatta ensemble mindössze nyolc főből állt a karmesterrel együtt. Az újra és újra főszerepbe kerülő hegedűn Kokas Katalin játszott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.