Kiállítás

Nehéz ösvény

Vékony Dorottya: Az elengedés rítusai

  • Erdei Krisztina
  • 2023. március 15.

Kritika

A Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében, kezdeném, de teljesen felesleges már így indítanom, hiszen a Budapest Galériának már régóta nincs olyan kiállítótere, ami miatt külön hivatkozni kellene az óbudai egységre. Egyre szűkülnek a kortárs művészet számára dedikált terek: 2019-ben az Új Budapest Galéria is bezárt a Bálnában…

Vékony Dorottya interdiszciplináris művész, jellemzően provokatív, kutatásalapú munkái fotók, videók és installációk formájában valósulnak meg. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiaszakán végzett, s a tanulmányait lezáró mestermunkájához például idegeneket kért fel, hogy a kamerája előtt egyedül „csókolózzanak”, majd önkényesen párosította össze őket egymással. Így fiatalok és idősek, különböző és azonos nemű, egymást nem ismerő emberek kerültek intim viszonyba az utólag összeillesztett fotókon. Humanotéka című projektje pedig a sharing economy jelenségét feszíti túl: személyeket tesz kölcsönözhetővé. Ahogy régen a filmeket a videótékában, úgy bérelhetünk itt szabadidőtársat.

Vékony újabb munkái is az emberi kapcsolatok egy-egy speciális területére invitálnak. Olyan folyamatokat osztanak meg, játszanak újra, amelyekre a társadalom nagy része, valós tapasztalatok hiányában, előítéletektől terhesen, készen kapott kategóriák mentén tekint. Az elengedés rítusai – ahogy a kiállításhoz tartozó kiadványban is olvashatjuk – személyes élményekből táplálkoznak. A galériatérben a meddőség, a vetélés és az abortusz jelenségeinek privát részleteibe beavató utat járhatunk végig. A kiállítás elemei rituálisan is segítenek elmélyülni a témában, akár érintettek vagyunk, akár nem. Kimondott szavakat hallunk és egymásba fonódó testeket látunk, vagina formájú ösvényen sétáló embere­ket. Van egy fotó, amely az egész kiállítást magába sűríti. E képen az alkotó látható előtte térdelő társával, szinte eggyé olvadva, egymással terhesen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.