Kiállítás

Nehéz ösvény

Vékony Dorottya: Az elengedés rítusai

  • Erdei Krisztina
  • 2023. március 15.

Kritika

A Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében, kezdeném, de teljesen felesleges már így indítanom, hiszen a Budapest Galériának már régóta nincs olyan kiállítótere, ami miatt külön hivatkozni kellene az óbudai egységre. Egyre szűkülnek a kortárs művészet számára dedikált terek: 2019-ben az Új Budapest Galéria is bezárt a Bálnában…

Vékony Dorottya interdiszciplináris művész, jellemzően provokatív, kutatásalapú munkái fotók, videók és installációk formájában valósulnak meg. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiaszakán végzett, s a tanulmányait lezáró mestermunkájához például idegeneket kért fel, hogy a kamerája előtt egyedül „csókolózzanak”, majd önkényesen párosította össze őket egymással. Így fiatalok és idősek, különböző és azonos nemű, egymást nem ismerő emberek kerültek intim viszonyba az utólag összeillesztett fotókon. Humanotéka című projektje pedig a sharing economy jelenségét feszíti túl: személyeket tesz kölcsönözhetővé. Ahogy régen a filmeket a videótékában, úgy bérelhetünk itt szabadidőtársat.

Vékony újabb munkái is az emberi kapcsolatok egy-egy speciális területére invitálnak. Olyan folyamatokat osztanak meg, játszanak újra, amelyekre a társadalom nagy része, valós tapasztalatok hiányában, előítéletektől terhesen, készen kapott kategóriák mentén tekint. Az elengedés rítusai – ahogy a kiállításhoz tartozó kiadványban is olvashatjuk – személyes élményekből táplálkoznak. A galériatérben a meddőség, a vetélés és az abortusz jelenségeinek privát részleteibe beavató utat járhatunk végig. A kiállítás elemei rituálisan is segítenek elmélyülni a témában, akár érintettek vagyunk, akár nem. Kimondott szavakat hallunk és egymásba fonódó testeket látunk, vagina formájú ösvényen sétáló embere­ket. Van egy fotó, amely az egész kiállítást magába sűríti. E képen az alkotó látható előtte térdelő társával, szinte eggyé olvadva, egymással terhesen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”