Kiállítás

Nehéz ösvény

Vékony Dorottya: Az elengedés rítusai

  • Erdei Krisztina
  • 2023. március 15.

Kritika

A Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében, kezdeném, de teljesen felesleges már így indítanom, hiszen a Budapest Galériának már régóta nincs olyan kiállítótere, ami miatt külön hivatkozni kellene az óbudai egységre. Egyre szűkülnek a kortárs művészet számára dedikált terek: 2019-ben az Új Budapest Galéria is bezárt a Bálnában…

Vékony Dorottya interdiszciplináris művész, jellemzően provokatív, kutatásalapú munkái fotók, videók és installációk formájában valósulnak meg. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiaszakán végzett, s a tanulmányait lezáró mestermunkájához például idegeneket kért fel, hogy a kamerája előtt egyedül „csókolózzanak”, majd önkényesen párosította össze őket egymással. Így fiatalok és idősek, különböző és azonos nemű, egymást nem ismerő emberek kerültek intim viszonyba az utólag összeillesztett fotókon. Humanotéka című projektje pedig a sharing economy jelenségét feszíti túl: személyeket tesz kölcsönözhetővé. Ahogy régen a filmeket a videótékában, úgy bérelhetünk itt szabadidőtársat.

Vékony újabb munkái is az emberi kapcsolatok egy-egy speciális területére invitálnak. Olyan folyamatokat osztanak meg, játszanak újra, amelyekre a társadalom nagy része, valós tapasztalatok hiányában, előítéletektől terhesen, készen kapott kategóriák mentén tekint. Az elengedés rítusai – ahogy a kiállításhoz tartozó kiadványban is olvashatjuk – személyes élményekből táplálkoznak. A galériatérben a meddőség, a vetélés és az abortusz jelenségeinek privát részleteibe beavató utat járhatunk végig. A kiállítás elemei rituálisan is segítenek elmélyülni a témában, akár érintettek vagyunk, akár nem. Kimondott szavakat hallunk és egymásba fonódó testeket látunk, vagina formájú ösvényen sétáló embere­ket. Van egy fotó, amely az egész kiállítást magába sűríti. E képen az alkotó látható előtte térdelő társával, szinte eggyé olvadva, egymással terhesen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.