Vékony Dorottya interdiszciplináris művész, jellemzően provokatív, kutatásalapú munkái fotók, videók és installációk formájában valósulnak meg. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiaszakán végzett, s a tanulmányait lezáró mestermunkájához például idegeneket kért fel, hogy a kamerája előtt egyedül „csókolózzanak”, majd önkényesen párosította össze őket egymással. Így fiatalok és idősek, különböző és azonos nemű, egymást nem ismerő emberek kerültek intim viszonyba az utólag összeillesztett fotókon. Humanotéka című projektje pedig a sharing economy jelenségét feszíti túl: személyeket tesz kölcsönözhetővé. Ahogy régen a filmeket a videótékában, úgy bérelhetünk itt szabadidőtársat.
Vékony újabb munkái is az emberi kapcsolatok egy-egy speciális területére invitálnak. Olyan folyamatokat osztanak meg, játszanak újra, amelyekre a társadalom nagy része, valós tapasztalatok hiányában, előítéletektől terhesen, készen kapott kategóriák mentén tekint. Az elengedés rítusai – ahogy a kiállításhoz tartozó kiadványban is olvashatjuk – személyes élményekből táplálkoznak. A galériatérben a meddőség, a vetélés és az abortusz jelenségeinek privát részleteibe beavató utat járhatunk végig. A kiállítás elemei rituálisan is segítenek elmélyülni a témában, akár érintettek vagyunk, akár nem. Kimondott szavakat hallunk és egymásba fonódó testeket látunk, vagina formájú ösvényen sétáló embereket. Van egy fotó, amely az egész kiállítást magába sűríti. E képen az alkotó látható előtte térdelő társával, szinte eggyé olvadva, egymással terhesen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
