Kiállítás

Nehéz ösvény

Vékony Dorottya: Az elengedés rítusai

  • Erdei Krisztina
  • 2023. március 15.

Kritika

A Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében, kezdeném, de teljesen felesleges már így indítanom, hiszen a Budapest Galériának már régóta nincs olyan kiállítótere, ami miatt külön hivatkozni kellene az óbudai egységre. Egyre szűkülnek a kortárs művészet számára dedikált terek: 2019-ben az Új Budapest Galéria is bezárt a Bálnában…

Vékony Dorottya interdiszciplináris művész, jellemzően provokatív, kutatásalapú munkái fotók, videók és installációk formájában valósulnak meg. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiaszakán végzett, s a tanulmányait lezáró mestermunkájához például idegeneket kért fel, hogy a kamerája előtt egyedül „csókolózzanak”, majd önkényesen párosította össze őket egymással. Így fiatalok és idősek, különböző és azonos nemű, egymást nem ismerő emberek kerültek intim viszonyba az utólag összeillesztett fotókon. Humanotéka című projektje pedig a sharing economy jelenségét feszíti túl: személyeket tesz kölcsönözhetővé. Ahogy régen a filmeket a videótékában, úgy bérelhetünk itt szabadidőtársat.

Vékony újabb munkái is az emberi kapcsolatok egy-egy speciális területére invitálnak. Olyan folyamatokat osztanak meg, játszanak újra, amelyekre a társadalom nagy része, valós tapasztalatok hiányában, előítéletektől terhesen, készen kapott kategóriák mentén tekint. Az elengedés rítusai – ahogy a kiállításhoz tartozó kiadványban is olvashatjuk – személyes élményekből táplálkoznak. A galériatérben a meddőség, a vetélés és az abortusz jelenségeinek privát részleteibe beavató utat járhatunk végig. A kiállítás elemei rituálisan is segítenek elmélyülni a témában, akár érintettek vagyunk, akár nem. Kimondott szavakat hallunk és egymásba fonódó testeket látunk, vagina formájú ösvényen sétáló embere­ket. Van egy fotó, amely az egész kiállítást magába sűríti. E képen az alkotó látható előtte térdelő társával, szinte eggyé olvadva, egymással terhesen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.