Film

Akkádok a gáton

Ördögűző – A hívő

Kritika

Azt kérdezzük magunkban, hogy oly sok prequel (előzményfilm) és sequel (folytatás) dacára miért is kellett egy újabb Ördög­űző-filmet leforgatni?

Lehetne az a válasz, hogy ezzel ünnepelnék az eredeti, 1973-as The Exorcist fél évszázada megesett bemutatását, azonban az évforduló csupán ürügy arra, hogy elővegyék a pénztermő filmcímet. A franchise újraélesztését ugyanis csak az motiválja, hogy sikeres filmek egész sora készült a tárgyban az elmúlt évtizedekben is. Ezek között akadtak persze jócskán olyanok, amelyek izgalmi értéke is figyelemre méltó, hogy mást ne mondjunk, a Démonok között széria kétségbevonhatatlan sikere (amelynek hatása alatt még az idei Apáca 2-re is beülnek emberek!) joggal válthatott ki irigységet az iparági konkurencia körében.

A rendezői feladatot sem akárki vállalta: David Gordon Green az utóbbi években a halloween-franchise-t élesztette újra, összesen három folytatással, egy ideig meglehetős kritikai és közönségsiker mellett. Csakhogy a Halloween slasher; egy kortalan és majdnem elpusztíthatatlan, magától is folyton-folyvást előkerülő, s legott öldöklő lidércről szól, akit nem kell sem megidézni, sem a testünkbe fogadni. Egy Ördögűző-moziba, amennyiben hű akar lenni a nevéhez, feltétlenül szükséges egy démon, amely csatornát talál a pokolból egy ember lelkébe. Persze ehhez invitálni kell: az eredeti filmben elég ehhez egy ouija-tábla (azóta elkészült az Ouija 1. és 2. is), a mostaniban pedig egy házilagos kivitelű rituálé, amellyel az egyik főszereplő gyereklány halott anyjának szellemét akarják megidézni. Az eredeti Ördögűzőben is homályban maradt, hogy miért pont Regant szúrja ki magának Pazuzu, a derék, ám rossz hírű mezopotámiai démon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.