Film

Akkádok a gáton

Ördögűző – A hívő

Kritika

Azt kérdezzük magunkban, hogy oly sok prequel (előzményfilm) és sequel (folytatás) dacára miért is kellett egy újabb Ördög­űző-filmet leforgatni?

Lehetne az a válasz, hogy ezzel ünnepelnék az eredeti, 1973-as The Exorcist fél évszázada megesett bemutatását, azonban az évforduló csupán ürügy arra, hogy elővegyék a pénztermő filmcímet. A franchise újraélesztését ugyanis csak az motiválja, hogy sikeres filmek egész sora készült a tárgyban az elmúlt évtizedekben is. Ezek között akadtak persze jócskán olyanok, amelyek izgalmi értéke is figyelemre méltó, hogy mást ne mondjunk, a Démonok között széria kétségbevonhatatlan sikere (amelynek hatása alatt még az idei Apáca 2-re is beülnek emberek!) joggal válthatott ki irigységet az iparági konkurencia körében.

A rendezői feladatot sem akárki vállalta: David Gordon Green az utóbbi években a halloween-franchise-t élesztette újra, összesen három folytatással, egy ideig meglehetős kritikai és közönségsiker mellett. Csakhogy a Halloween slasher; egy kortalan és majdnem elpusztíthatatlan, magától is folyton-folyvást előkerülő, s legott öldöklő lidércről szól, akit nem kell sem megidézni, sem a testünkbe fogadni. Egy Ördögűző-moziba, amennyiben hű akar lenni a nevéhez, feltétlenül szükséges egy démon, amely csatornát talál a pokolból egy ember lelkébe. Persze ehhez invitálni kell: az eredeti filmben elég ehhez egy ouija-tábla (azóta elkészült az Ouija 1. és 2. is), a mostaniban pedig egy házilagos kivitelű rituálé, amellyel az egyik főszereplő gyereklány halott anyjának szellemét akarják megidézni. Az eredeti Ördögűzőben is homályban maradt, hogy miért pont Regant szúrja ki magának Pazuzu, a derék, ám rossz hírű mezopotámiai démon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.