Könyv

Ott lenni vele

Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek

Kritika

Telefonnal felvett videó terjed Szenegálban: hisztérikus tömegjelenet közepette kiásnak a sírjából egy halottat, kivonszolják a temetőből, ahol nem maradhat, mert úgy tudják, homoszexuális volt.

A mecsetben a videóról szólva azt prédikálja az imám, hogy a melegeknek nem jár kegyelem, ki kell vonulniuk a társadalomból, és ha nem mennek szépszerével, meg kell őket ölni. Ndéné Géjé egyetemi irodalomtanár mégis elmegy a holtában meggyalázott férfi anyjához. Támogatja, nem együttérzéssel vagy empátiával, hanem a puszta jelenlétével „Ott akartam lenni, nemcsak neki, hanem vele. Nem juthatok messzire az oldalán, ezt tudtam jól: a labirintusban végül mind magunkra maradunk. Előtte azonban szükségünk van a társaságra. Ezt próbáltam nyújtani neki. A valódi jelenlét az, amivel a halottaknak vagy azoknak tartozunk, akik a síron túl elkísérik őket.”

Az egyetemi tanár útja is hosszú attól a pillanattól kezdve, hogy szerelmeskedés után a barátnője megmutatja neki a videót. A képsor fölzaklatja, kizökkenti önmagából, hogy csodálkozva szembesüljön azzal, amint önkéntelenül is a „közös száj” szól belőle: biztosan egy gór-jigén volt, ami volof nyelven homoszexuálist jelent. Ahogy a barátnője baromnak nevezi és magára hagyja, kezdetét veszi Ndéné Géjé érzékenyülése. Erre rásegít a dac is, amit amiatt érez, hogy az oktatásért felelős minisztérium körlevélben utasít minden egyetemet, ne tanítsák a bizonyíthatóan meleg szerzők műveit, tekintettel a föllángolt homofóbiára. Ez a tilalom a terv szerint addig marad érvényben, amíg a társadalom meg nem nyugszik. Ettől tényleg megnyugszik majd? A szenegáli türelmetlenség alaptermészete ugyanolyan, mint a magyaré: Ndéné Géjé jellemfejlődése nemzeti és nagyvilági. Látjuk, ahogyan konzervatív apjával beszél, majd összevesznek, látjuk, amikor megismeri biszexuális nője biszexuális barátnőjét, majd találkozik egy híres transzvesztita ceremóniamesterrel, aki mindennap vásárra viszi a bőrét. Kioktatja rejtőzködő meleg arról, micsoda kárt okoznak a jogaikért küzdő szenegáli homoszexuálisok azzal, hogy nyugati módra akarnak élni, és milyen nagy hibát követ el ő is a makacsságával, hogy nem akar elnézést kérni Verlaine tanításáért, hiszen meg is ölheti a népharag. Akad mecsetben szolgáló szónok, aki az imám dörgedelmeit adja tovább hangosabban. Ő is rejtőzködik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.