Könyv

Ott lenni vele

Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek

Kritika

Telefonnal felvett videó terjed Szenegálban: hisztérikus tömegjelenet közepette kiásnak a sírjából egy halottat, kivonszolják a temetőből, ahol nem maradhat, mert úgy tudják, homoszexuális volt.

A mecsetben a videóról szólva azt prédikálja az imám, hogy a melegeknek nem jár kegyelem, ki kell vonulniuk a társadalomból, és ha nem mennek szépszerével, meg kell őket ölni. Ndéné Géjé egyetemi irodalomtanár mégis elmegy a holtában meggyalázott férfi anyjához. Támogatja, nem együttérzéssel vagy empátiával, hanem a puszta jelenlétével „Ott akartam lenni, nemcsak neki, hanem vele. Nem juthatok messzire az oldalán, ezt tudtam jól: a labirintusban végül mind magunkra maradunk. Előtte azonban szükségünk van a társaságra. Ezt próbáltam nyújtani neki. A valódi jelenlét az, amivel a halottaknak vagy azoknak tartozunk, akik a síron túl elkísérik őket.”

Az egyetemi tanár útja is hosszú attól a pillanattól kezdve, hogy szerelmeskedés után a barátnője megmutatja neki a videót. A képsor fölzaklatja, kizökkenti önmagából, hogy csodálkozva szembesüljön azzal, amint önkéntelenül is a „közös száj” szól belőle: biztosan egy gór-jigén volt, ami volof nyelven homoszexuálist jelent. Ahogy a barátnője baromnak nevezi és magára hagyja, kezdetét veszi Ndéné Géjé érzékenyülése. Erre rásegít a dac is, amit amiatt érez, hogy az oktatásért felelős minisztérium körlevélben utasít minden egyetemet, ne tanítsák a bizonyíthatóan meleg szerzők műveit, tekintettel a föllángolt homofóbiára. Ez a tilalom a terv szerint addig marad érvényben, amíg a társadalom meg nem nyugszik. Ettől tényleg megnyugszik majd? A szenegáli türelmetlenség alaptermészete ugyanolyan, mint a magyaré: Ndéné Géjé jellemfejlődése nemzeti és nagyvilági. Látjuk, ahogyan konzervatív apjával beszél, majd összevesznek, látjuk, amikor megismeri biszexuális nője biszexuális barátnőjét, majd találkozik egy híres transzvesztita ceremóniamesterrel, aki mindennap vásárra viszi a bőrét. Kioktatja rejtőzködő meleg arról, micsoda kárt okoznak a jogaikért küzdő szenegáli homoszexuálisok azzal, hogy nyugati módra akarnak élni, és milyen nagy hibát követ el ő is a makacsságával, hogy nem akar elnézést kérni Verlaine tanításáért, hiszen meg is ölheti a népharag. Akad mecsetben szolgáló szónok, aki az imám dörgedelmeit adja tovább hangosabban. Ő is rejtőzködik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.